Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-06-14 / 24. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* Junius 14. 24. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-tísóthi esDeres-kerület tanítói körének hivatalos lapja, Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. reielös szerKesztó Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. ? ? f • • • Ezeket a felkiáltójeleket a Pápai Lapok mult számában megjelent, ? ? ? alatt közölt vezércikke váltja ki belőlünk. Lehettek volna ezek is kérdőjelek, azt tudakolandók, hogy vájjon mi köze az olvasóközönségnek a P. L. házügyéhez és a P. L.-nak a kat. hitközség belügyéhez, ám a P. L. végre is, mint a nyilvánosság organuma maga szabja meg direktíváit, tőle senki e jogát el nem veszi. Mégis mivel lapunk elsősorban a kat. érdekek organuma, nem lehet hallgatással napirendre térnie a szóbanforgó cikk lelett. Való igaz az, hogy a pápai róm. kat. iskolaszék megsokalván a P. L.-ban egy idő óta némely kat. állásfoglalás irányában megjelent cikkek tartalmát és hangját, — ismételjük, nem mintha a lapnak ilyen jogát kétségbevonná — arra a megállapodásra jutott, hogy ilyen irányú lapnál egy alkalmazottjának működése nem tűrhető. Minthogy u. i. köztudomásu volt, hogy a lapot tulajdonképp Szentgyörgyi Sándor kat. kántor szerkeszti, ez a körülmény vagy a karnagyot, vagy a helybeli katolikusság törekvéseit, állásfoglalásait helyezi ferde világításba. Nem vezetett itt senkit, sem egyest, sem testületet boszú, vagy sértett hiúság, sem Szentgyörgyi, sem mégkevésbbé a P L. ellen, s ennek az állításának támogatására nagyon rossz példát hoz fel akkor a cikk, amikar az Ujváry-Varsányi ügyben tapasztalt hallgatást s Szentgyörgyi Sándornak már akkor kilenc éves főmunkatársi viszonyát emlegeti, mint amely utóbbira nézve az előbb említett ügynek semmi hatása nem volt. Mert ez éppen azt bizonyítja, hogy nem személyi kérdések vezetik a hitközség képviseletét; nem is sértett hiúság, mert hegy mi is néhány példát hozzunk fel, akkor már abban az időben tehetett volna hasonló lépést, amikor a cikkben is említett elismerő levél a P L.-ban úgy kommentáltatott, amely mód a gróf elnökkel élén megválasztatott új iskolaszékre nézve egyenesen sértő volt, továbbá a kat. tanintézetek mult évi értesítőjének ismertetése, végül az a megjegyzés, amely az iskolaszéket nagyon lekicsinylő formában emlegette éppen azzal a határozatával kapcsolatban, amidőn az a karnagy nyugdíjbiztosításához nem kötelességből, hanem humanizmusból és méltányosságból hozzájárult. íme, ha tehát a hiúság sérelme vezette volna akár az iskolaszéket, akár annak egyházi elnökét, már ezekben is talált volna alapot eljárásra. Hiába mondja tehát a P. L. vállveregetve, hogy a boszúállás ingere vett erőt a »jámbor embereken és jó eLőljárósági tagokon«, mert nem volt rá szüksége, hogy boszúját jégre tegye és adott alkalommal előrántsa, aminthogy a legutóbbi dolgok, amelyek ezt a sérelem tárgyává tett lépést eredményezték, egészen más természetűek voltak és minden személyi vonatkozást nélkülöztek, ellenben érintettek egy olyan elvi kérdést, amelyben a kat. iskolaszék, hacsak kötelességéhez hűtlen nem akart lenni, többé nem hallgathatott. T ARCA. Tépett rózsaszirmok. Tépett fakó szirmok Imádságos könyvben Jaj, valami úgy fáj Itt benn a szivemben! Elhervadt, szerte hullt, Kicsi rózsaszálom, Letűnt már elhagyott Tündér ifjúságom! Oh, mikor még nyílott Ez a piros rózsa, Midőn gyermekszívvel Álmodoztam Róla! Csak nézem szomorún A fakó szirmokat ' És a két szememben Két égő könny íakad Tépett fakó szirmok Imádságos könyvben Jaj, valami ugy fáj Itt benn a szivemben. K. L.-né. A hazátalan. — Irta: Domonkos István. — Nem gondolják-e kérem önök, hogy az élet nagy kalmár és a világi nagy boltjában sokféle mértékkel mér az embereknek. Kinek minő a vásárlási kedve és a tehetsége. Itt talán nem is kell holmi pénzfélére gondolni, nem!... Csak arra, hogy ki hogyan használja ki az életet. Ezt beszéli a falu lakóinak bizonyos öreg ember, aki nem is öreg, csak a formája az. És nem is azokkal a szavakkal beszéli, ahogy fönt jeleztem, csak az — életével. És ez több a szónál. Az életnek a boltjából ő batyuszám hordta a portékákat, mélységesen kimerítette az életet kevéske tőkéjével és nagy nagy akaraterejével. Természetes, gyermekkoránál kezdette — rosszasággal. De minő rosszasággal! ü maga vallja; nem is szégyenli, sőt nagyszerű, nyílt és egyenes őszinteséggel beszéli. Mint aki igen magas házat épít és igen nagy mélységben kezdi az építést. Talán kellett is neki a rosszaságnak 'mélységére szállni: bizony különös ezt kimondani. — Azt mondja, hogy mikor az édesapja nem birt vele, akkor ő elszökött az édesapjától. Semmit sem vitt magával, tizenhétéves fiatal bohóságát csupán, amely maga volt a rosszaság. O nem tudta, hogy ebbe a magával vitt batyuba mit pakkolt bele valami nagy Hatalom! Most tudja a vénségében. És ez az életnek nagyszerű misztériuma. Majd a történet végén tudjuk meg mi is. Látszólag semmit sem vitt magával: mert ahogy állt — tizenhétéves gyerekségével. Ezernyolcszázhatvanhatban volt ez; a számát talán nem is jegyezte volna meg, ha nem lett volna nevezetes ez az év. Katonának állt be és vitték Olaszországba. Meglehetős Hári János-féle történeten ment keresztül: tűzben volt; karját átlőtték; a húsából nagy darabot elvitt valami ostoba kisszerű ágyúgolyó és köpönyegjét, csákóját kilyukgatta a puskagolyó. Olaszországnak szép egét tűzben látta és a kórházban. Itt élvezte a fiatal gyerek a szép idegent! És a