Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-06-07 / 23. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* április 26. 23. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholíkus Kör. felelős szerkesztő. Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Nemzeti létünk pillérei. Ez a nemzet ma megélhetésében, anyagi fennmaradásában, fejlődésében csak földművelésére számithat. A törvényhozás egész hiába gyártotta az ipari, kereskedelmi kódexeket, hiába bástyázta körül az ipart és kereskedelmet szabadalmakkal, látta el mind a kettőt milliomos segítségekkel, üvegházi növények maradtak az annyira ápoltak. Es ha a törvényhozás, a kormány mostoha is volt mindenkoron a mezőgazdasághoz, a nemzeti termeléshez mégis ez az egyetlen egy ága, a mely tartja a többit. Igaz, hogy maga a mezőgazdaság is ezer sebből vérzik. Az állam a pénzügyi helyzetre való hivatkozással évrőlévre mostohább lesz a mezőgazdasághoz, megszületnek a jelszavak, melyek között van helyes is, a mint helyes a többtermelés jelszava, de miniszterek mennek, miniszterek jönnek, a pénz elfolyik hajóstársaságok szubvencióra s arra már nem jut erő a költségvetésekben, hogy ezeknek a költségekkel megvalósitható, a távolabb jövőben anyagi gyarapodást buzogtató jelszavaknak a fedezete megadassék. Pedig, ha valahol, ugy épen a mezőgazdaságban van helye annak, hogy az állam viselje a bányanyitás költségeit, a mely bányából az az állam kapja a katonát, az adót a legkiadósabban. Ismerik ezt a helyzetet az ipari és kereskedelmi államok, a melyek igen bőkezűen gondoskodnak a mezőgazdaság állami támogatásáról, mert nagyon jól tudják, hogy mezőgazdaságban ép állam biztos védelmében, fizetőképességében és hitelében. Nálunk kétszeres figyelemmel kellene lenni a mezőgazdaságra, de fájdalom, immár csak a legelkerülhetetlenebb segítség kezd rendelkezésre állani. A törvényhozáshoz az ipar és kereskedelem mindig közelebb áll, mint a mezőgazdaság. A hajóstársaságok százmilliói tüntető barátsággal vezettetnek fel a javaslatokban, még tüntetőbb jóakarattal szavaztatnak meg a bizottságokban és az országos ülésekben. Egy-egy anyagi megterheléssel járó javaslat, a mely a mezőgazdaság és igy a legszélesebb országos érdeket volna hivatva előmozdítani, már a tárcaminiszteriumban szörnyű kinok között születik meg. A kötött kéz teljes bénaságát érzi a miniszter, a kinek dolga még nehezebb lesz, ha kollegájával a pénzügyminiszterrel kell tárgyalnia az anyagi fedezetről, mert a magyar kincstár első lordja ellentálló képességét rendesen a fölmivelésügyi miniszterrel szemben érvényesiti, lévén az teljesen hatástalan a katonai, a merkantilis és egyéb kötelesekkel szemben. Hogy a magyar mezőgazdaság az utóbbi évek alatt mégis tudott emelkedni az csakis a vámvédelemnek köszönhető, a minek most következnek a kritikus idői, mikor küszöbön állanak az 1917-ben lejáró vámszerződések megújítására vonatkozó tárgyalások. Ez lesz a Magyar Gazdaszövetség Temesvárott junius 17-én tartandó nagygyűlésének első és legfontosabb tárgya, a hol a mezőgazdasági védvámok és ezzel kapcsolatban a magyar földművelő jövőjéTÁRCA. Első percek. Az asztalon nyílik a jázmin, Illatba fonja hajadat. Csodás, gyerekes álom hull rám, S csak nézlek, nézlek hallgatag. A sok-sok álom, mit csak szőttem Száz álmatlan, rossz éjjelen, Forró, bizalmas suttogással A kis szobában megjelen. Pirosló pír hamvazza arcod. Szemedbe' titkos lobbanás. Szivünket átöleli gyöngén Egy áhítatos szent varázs. S amíg az ajkad szótlan nyugszik, Szemed beszéde hull felém, S én lassan, halkan néked nyújtom Az életem egy bús mesén. . És megnyílik az ajkad zárja S szavaid enyhe ritmusán Csupa fehérlő jázmin-ág lesz A távozó, halk délután. Finta Sándor. A mi Palladiumunk. Negyvenhét évvel ezelőtt, jun. 8.-án, a Szentlélek eljövetelét várta a kat. világ — épen pünkösd virgiliája volt — addig-a hivők e nagy családjában a mi nemzetünk imájába belefoglalta azt a férfiút, akinek homlokát e nap érintette először a magyar korona. Ugy tele voltak érzéssel, határtalan lelkesedéssel e napon a szivek, hogy nem volt ajak, amely ne hivta volna buzgó imádságába zárva a koronás király lejére a bölcseség lelkét: »Jövel Szentlélek! szállj le a királyra; Ihless meg benne elmét és szivet. Fején ragyogjon ösi koronája, Mely fényt arcára és népére vet. Legyen igazságos és törvény hü öre, Kezén erö, szivében kegyelem, Jelenre bölcs és kiható jövőre, S áldás kisérje ott fenn s idelenn!« Míg a magyar nemzet milliói ily őszinte imában kérik az ég áldását a királyra, azalatt az esztergomi érsek felkeni a királyt; ráteszi fejére a mi legdrágább ereklyénket, a mi 1000 éves történelmi multunk ma már 900 éves beszédes tanújelét, amely szent maga és szeQt tejedelmek, ideális nemzeti nagyok homlokán is ragyogott. A mai magyar korona két koronának egyesitése. Az első korona, melyet II. Szilveszter pápa küldött sz. István királyunknak, diadém, abroncs alakú volt. Közepén, elől a homloknál, a Megváltó trónon ülő alakja volt, tőle jobbról és balról a 12 apostol. I. Géza királyunk (1074—77.) részint barátság-, részint rokonságból kifolyólag Dukas Mihály konstantinápolyi császártól uj koronát kap. Ez a korona szintén nyilt, diadémszerü; főalakja is a Megváltó, aki trónon ül és egyik kezét áldásra emeli; mellette sz. Gábor és Mihály főangyalok láthatók Krisztus felé fordulva; azonkivül a keleti egyház két nagy patrónusa: sz. György és Dömötör, és sz. Kozma és Damjén orvosok. Ezen koronának hátsó részén' közepén látható Dukas Mihály fejedelmi diszben, ki a koronát ajándékozta ezen görög felirással: »Dukas Mihály