Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-01-18 / 3. szám

1914 január 11. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. munkát a szaporodó népezredeknek, ez teremthet olcsóbb piacot s így rendes megélhetést a városi népnek; és — csak ezen alapon virulhat fel Magyarország jövője, amely természetes helyzeténél fogva földmivelésre van utalva és csak mint agricultur állam lehet valaha igazán nagy. Mátrai Guidó. A Kat. Kör hangversenye. Mult szombaton folyt le a Kat. Kör szokásos hangversenye. Válogatott közönségről, fényes toalettekről, igazi, fesztelen jókedvről az idén is beszámolhatunk, csak a kat. intelligentia számával nem voltunk megelégedve. Keveset láttunk az ismerősök közül, pedig ez a tánccal egybekötött hangverseny a katolikusoké volt. Talán a kissé gyönge reklámnak is tulajdonítható ez, talán a programmot is előbb kellett volna a nagyközönség elé adni, de az bizonyos, hogy a katolikus publikum nem nagyon fáradozott az erkölcsi siker íokozása érdekében. Félkilenc tájban elült a jövő-menők zaja: a Kat. Kör vegyeskara megjelent az emelvényen. Előlépett közülük Farnady Terus urleány, hogy ünnepi hangulatot keltsen városunk kedvelt költőjének, Szelényi Józsefnek ez alkalomra irt prológjával. A szeretettől meleg költeményt kedvesen adta elő; a közönség lelkesen tapsolt nemcsak a szavalónak, hanem a prológ szerzőjének is. A prológ elszavalását a vegyeskar éneke követte; Petőfi »Falu végén« kezdetű költeményét énekelték, melyet Wusching Konrád zenésített meg. Az énekkar preciz éneke, ügyes színezése, fegyelmezett előadása a legkényesebb igényeket is kielégítette. A szólórészleteket Zsilavy Sándor, Kreutzer Ferenc és Szőllőssy Mici énekelték. Megbecsülhetetlen élvezetet nyújtott Schuszter-Seydl Teréz urleány, udvari hegedűművésznőnek mesteri hegedüjátéka (I. Cansonetta, II. Zigeunerweisen von Sarasate). A teremben a legnagyobb csönd közepette szólt a hegedű; a közönség oly gyönyörüséggel hallgatta, mintha a művésznő nem is a hegedű, hanem a szivek húrjain játszott volna, A frenetikus tapsokra néhány magyar nótát is adott elő, majd egy keringőt, melyet édesanyja szerzett. Dr. Halmi Bódogné Endrődi Sándornak »A czelli búcsú« c. költeményét szavalta el. A kitűnő előadás a költemény rejtettebb szépségeit is felfödte, minden árnyalat kellőképen érvényesült a finoman színezett hanghordozásban. Majd Oroszi Margit urleány éneke következett. Magyar dalokat énekelt kellemes, csengő hangon, melyeket Szentgyörgyi Sándor karnagy kisért zongorán. Magas nivón állott Csoknyay Eliz úrhölgy zongorajátéka, ki egy Chopin-darabot adott elő művészi kidolgozásban, bámulatos készséggel. A közönség meleg ovációban részesítette a kiváló zongorajátékot. A programm utolsó pontjaként Tóth Gábor »Éjjeli zene« c. költeménye szerepelt, melyet zenétől kisérve Lösz János tanítóképző-int. tanuló adott elő. Az ügyes szavalat, a jó magyar nóták csak fokozták a jókedvet. Az utolsó szám után hamarosan kihordták a székeket s most a cigány és a táncosok foglalták le a Griff nagytermét. Táncbaforgó párok, kedélyesen beszélgető csoportok voltak láthatók mindenfelé. A résztvevő hölgyek közül a követkekezőket sikerült följegyeznünk: Asszonyok: Mayer Istvánné, Süttő Kálmánné, özv. Hannig Antalné, Varga Rezsőné, Varga Józsefné, Faa Mihályné, Baán Károlyné, Vaszary Gyuláné, dr. Csoknyay Jánosné, Hajnóczky Árpádné, Frauendienst Viktorné, dr. Halmi Bódogné, dr. Fürst Sándorné, Horváth Pálné, Horváth Józsefné, mondja: Csendes magányban fejlik a talentom, világi zaj közt állandó karakter. A kialakult állandó cselekvésmód: a jellem, a karakter. Az akarati cselekvések gondolatainkból, érzelmeinkből, indulatainkból fakadnak. Schiller így fejezi ezt ki: Az embernél tett és gondolat Vakon nem támad, mint hab tengeren. Belső világa, e kicsiny világ A forrás, melyből mindig fölszakad. Mint fa gyümölcse: szükségkép terem, Meg nem másítja játszva vak eset, Az ember lényét, ha megismerém, Tudom, hogy mit tesz, érez és akar. A tettek irányítója a lelkiismeret: azaz az erkölcsi törvények ismerése és azok követésének kötelező tudata. Nem egyszer hányódik életünk hajója a lelkiismeret és a szenvedély, vagy vágy Scillája és Charibdisze között. Küzdünk és elbukunk küzdelmeinkben —- és újra küzdünk. Küzdelem nélkül nincsen pálma. Az élet zavartalan örömeiben nincsen halandónak része; az örömhöz üröm vegyül és akkor esik jól a pihenés, amidőn már igazában elfáradtunk. Szinte elképzeljük azt az időt, amidőn a íáradt vándorként a nagy, a nehéz megtett út után visszatekintünk az útra és jól eső érzés fogja el lelkünket ama gondolatra, hogy egy hasznosan eltöltött élet után megpihenünk a jó anya-földben, mig Teremtőnk egy új életre kelt. A Gondviselés bölcs rendelkedése, hogy szinte megérünk a földi halálra, mint az érett gyümölcs és az eleven hit és bizalom szerint: bizton tekintjük mély sirunk éjjelét — elszórt csontjainkat ott is' az O kezei takarják. Hogy, mint lesz azután ? Affelett a mód felett földi halandó úgy is hiába töpreng — találó erre vonatkozólag egy német író mély érzelmű sírfelirata: Gott ist gross — Er wird uns überraschen —• az Isten hatalmas — ő majd meglep bennünket. De ugyebár — ettől a fordulóponttól — ettől a nagy vizsgától, mellyel az élet iskolája bezáródik —- még messze vagyunk ? . .t(Vege). Kolbe Nándorné, Strausz Kornélné, Juhász Imréné, özv. Dvorzák Lászlóné, Prauer Károlyné, Pataky Béláné, Gönye Lászlóné, Szidnay Antalné, Szkurszky Jánosné. dr. Domonkos Gézáné, özv. Zsilinszky Lajosné, Mészáros .Józsefné (Tapolcafő), Mészáros Imréné (Tapolcafő), Heykál Jenőné, Dreisziger Józsefné (Tapolcafő), Szőllősy Miklósné, özv. Volmuth Ferencné, Lippert Sándorné, Takács Ferencné, Kristyán Gyuláné, Hermann Pálné, özv. Horváth Károlyné, özv. Ludvigh Károlyné, Szelestey Gyuláné és Fábián Gyuláné. Leányok: Hopp Laura, Kovács Ilonka (Sár szt. Mihály), Wellner Annus és Terus, Ludvigh Margit, Szelestey Margit, Csoknyay nővérek, Szkurszky Ilona, Kiss Emma, Zsilinszky Valéria, Dvorzák Ilonka, Kiss Mici, Farnady Terus, Mayer Annuska, Mészáros Irma és Gizella (Tapolcafőj, Pataky Bella, Adorján Karolin, Frauendienst Mariska, Mészáros Aranka (Czelldömölk), Fábián Gizi, Szőllősy Mici és Karola, Szente Ilona, Prauer Lulu és lnci, Horváth Mici és Kristyán Margit. A pápai férfikórház betegforgalma. Most jelent meg a pápai irgalmasrendi kórháznak az 1913. évi betegforgalmáról szóló rövid Kimutatás. A Kimutatásban a következő adatokat találjuk: Az 1912. évről maradt 11 beteg; 1913-ban felvétetett 271, ápoltatott összesen 282, elbocsátatott 264, a gyógykezelés alatt meghalt 5, haldokolva hozatott 2; 1914-re visszamaradt 11 beteg. Az ápolási napok száma 6580. Kisebb-nagyobb műtét 90 esetben végeztetett. A foghúzások száma 2875. E rövid statisztikai adatok eléggé világosan beszélnek. Megtudjuk belőlük azt, hogy az irgalmasrend helyi kórháza a lefolyt évben bár tagadhatatlanul szép szolgálatot tett a város közegészségügyi terén, mégis jelentékenyen nagyobb, erőteljesebb akciót fejthetett volna ki, ha rendelkezik mindazon eszközökkel, amelyek egy gyógyintézet sikerdús működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ha ezen eszközök és kellékek hiánya miatt valaki ellen vád emelhető, ez mindenekelőtt azokat sújthatja, akik a meglevő kórház modern kifejlesztését a legújabb időkig nem szorgalmazták. És most, hogy ez a kétségtelenül nagyfontosságú kérdés előtérbe nyomult, a közgyűlés nagyobb része, s a közegészségügyi bizottság többsége úgy vélte megoldandónak, hogy új kórház állíttassák; indirekte bár, kimondván ezzel a meglevő régi felett a halálos ítéletet. Gyógykezelés helyett pusztulni hagyni a beteget — ez igazán kitűnő orvosi logika! o <-> Hogy a lefolyt évben csupán 282 beteg ápoltatott és gyógykezeltetett, semmiképpen se mehet az irgalmasrendi kórház rovására; ez a íennt előszámlált okoknak és körülményeknek csak természetes folyománya. Akik tudják, hogy 4.4 ágyra berendezett kórházban egy év leforgása alatt átlagos számítás szerint 700 beteg gyógykezelhető, azok bizonyára nem jajgatnak és panaszkodnak azon, hogy az orvosok kénytelenek a betegeiket »helyszűke miatt« Győrbe átvitetni. Ugy a központi statisztikai hivatal, valamint a belügyminisztérium figyelmét felhívjuk erre. Anonymus.