Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)
1914-05-03 / 18. szám
1914 ápr ilis 19. PÁPA ÉS VIDÉKE 141. lovas- és szekér-posták váltották föl, melyeket később az utasok számára is fölhasználtak. Augustus római császár katonai szervezetet adott a postának. A római postamintát később az összes -európai államok átvették. Ausztriában az eiső rendszeres posta intézmény nyomaival a XVI. század első felében találkozunk. I. Ferdinánd ezt tovább fejlesztette. 1535-ben új posta-rendtartást adott ki, mely a fejedelmi levelek, rendeletek gyorsabb és biztosabb szállítására szolgált. Ferdinánd királynak első postamestere Taxis Antal volt. 1540-ben már Taxis Mátyás volt a postamester, ki Bécsből Magyarországba vezette át a postavonalat Komárom és Esztergom irányában. Magyarországban is a Taxis-féle posta intézmény volt az első. Volt ugyan ezt megelőzőleg posta-forma intézmény nálunk, de más rendszerrel. Mert amint a honfoglalás megtörtént s a nemzet tagjai letelepedtek, a távolság szétválasztotta az egyes törzsek tagjait úgy, hogy egymással közvetlenül nem érintkezhettek. Pedig a nemzettel való érintkezés alkotmányunk természetéből kifolyólag szükséges volt, mert a fejedelem nem korlátla- j nul, hanem az »ország-község« meghallgatása mellett intézkedett, tehát összekötő kapcsot j kellett létesíteni. E célból hírnökök, futárok járták be az országot, kik összehívták a nemzetgyűlést: »Isten és a magyarnép szava, hogy mindenki jelenjék meg az ország-község tanácsának meghallgatására«. Erre még inkább szükség volt, midőn veszély fenyegette az országot. Ezek a hirvivések lóháton történtek. Szent László 1093-ban törvénybe iktatja, hogy a futár bárki lovát igénybe veheti útközben, hogy minél gyorsabban járhasson el a király szolgálatában. Ezen teher alól csak a papok vagy a templomba, vagy a püspökhöz, vagy a főispán udvarába utazók voltak kivéve. Az elvett lovat a futár csak a harmadik faluig használhatta, ott a bírónak adatott át, ahol a tulajdonos átvehette. III. Béla király szokásba hozta, hogy minden országos és magán ügy irásbelileg intéztessék el. Most már a futárok irott leveleket közvetítettek. Az Árpádok kihaltával a XIV. és XV. század folyamán a futár intézmény tovább fejlődött. Az Anjou-ház összeköttetést létesített a külföldi uralkodókkal. Róbert Károly Lengyelországgal lépett szorosabb összeköttetésbe. Nagy Lajos ezt az összeköttetést tovább fejlesztette, hisz' nagy birodalma határai a Keleti tengertől a Fekete- és innen az Adriai tengerig terjedtek. E nagy birodalomnak föltétlen szüksége volt összeköttetésre. Nagy Lajos a kereskedőket is fölhasználta levélvivőkül, mivel ők az egész országot bejárták. Ezt a szép haladást II. Ulászló és II. Lajos alatt hanyatlani látjuk, nálunk még akkor is a régi futárok, a magánküldöncök és alkalmi posták teljesítették a postai szolgálatot, mikor már a külföldi államokban rendszeres posták működtek. Cziller Péter. (Folyt, köv.) A Katholikus Népszövetség szervezése a városokban. A keresztény világfelfogás leginkább van veszélyeztetve a városokban. Itt tapasztalható a tömegek részéről a legnagyobb eltávolodás a vallásos érzéstől és mindazon intézményektől, amelyek ennek ápolására vannak rendelve. A lakosság nagy része tökéletes közönyösségbe merülve, a világnézeti kérdésekkel nem bíbelődik, a maga kenyere és kisebb-nagyobb üzletei után járván, vagy nem is tudja, hogy vannak téves irányzatok, törekvések, hatalmassá nőtt mozgalmak, amelyek vallását fenyegetik; vagy ha tudja, megtompult érzései meg sem rezdülnek és angol »Bellerophon« fedélzetén. De az angolok feltételezett nagylelkűségében hatalmasan csalódnia kellett: hadifogolynak jelentették ki s a szövetségesekkel egyetértve Szent-Ilona szigetére deportálták. Midőn 1815 aug. 4 én a Napoleont szállító »Northumberland« hajó kikötőjéből kiindult s a La Manche csatornát elhagyva a francia partok bukkantak elő, a világrengető Napoleon elérzékenyül; leveszi kalapját és bucsut int nekik: »isten veled, hősök hazája! Isten veled drága Franciaország! Néhány árulóval kevesebb és Te a világ úrnője lehettél volna«. Szent-Ilona szigetére okt. 16-án már lelkileg, testileg megváltozva érkezett meg Napoleon. Már az Elba szigetén eltöltött nyolc hónap lényeges változást idézett elő egész fizikumán. Erősen meghízott; egykori határozott és ruganyos lépései ingadozókká lettek; előbb halavány arca sápadt, kifejezéstelenné vált; eltűnt a régi ellenálló ereje is, a legkisebb fáradság kimerítette s valami teljes érzéketlenség vette hatalmába.- Őrlődött szivén mélységes bukása. Az angolok bánásmódja kegyetlen volt vele szemben. Bizalmas embereitől fosztották meg őt, csak négyen kisérhették el számkivetésébe. Ott a szigeten ellenőrizték minden lépését; ha kikocsizott, ha kilovagolt, angol katonák jártak nyomában, amely ellenőrzés később oly tűrhetetlen lett a császárnak, hogy inkább lemondott ezen szükséges mozgásokról is, hogy ezt a határtalan kémkedést kikerülje. Olvasott inkább és tollba mondta dicsőséges tetteit. Közben az ő félbemaradt, feldúlt családi boldogságára is gondolt. Ismeretes dolog, hogy második felesége, Mária Lujza, Ferenc osztrák császár és magyar király leánya, szivét mással osztotta meg még férje életében. Fia idegen, osztrák környezetbe került, feledtették vele, hogy neki atyja is van; minden, amit atyjával szemben megengedtek neki, az volt, hogy atyjáért imádkozhatott. Pedig annak a kis szőke arcú fiucskának képe sokszor ott lebegett a számkivetett császár szemei előtt. Szerette a szivéből, rajongott érte ugy, ahogyan csak egy atya érezhet a saját véréért. Már egy éves korában akarja, hogy legyen az ő fia valami: megteszi bölcsőjében még római királynak; midőn a maga számára a császári koronát tovább nem tarthatja meg, lemond róla, de fia számára! Midőn Elba egy pillanatig sem gondol arra, hogy a védelmi harc terén reá is várna valami szerep. Egy másik rész már nemcsak eltávolodott tőlünk, nemcsak közönyössé lett hite iránt, hanem teljesen megszédült, elkábult, telítve lett az antikeresztény irányzatok jelszavaival és tanaival, beszívta magába a gyűlöletet a keresztény világnézet és az azt támogató intézmények ellen. Ajkára veszi a csatakiáltásokat, maga harcol az első sorokban az ellen, amit védeni volna kötelessége. Természetesen van még egy harmadik rész is. Az, amely templomba jár, prédikációt hallgat, vallásos kötelességeket teljesít, amelynek táj minden az egyházat és vallást érő bántás, sérelem, amely örömmel változtatna az állapotokon és megfelelően organizálva, erős kézzel vezetve hajlandó is volna aktiv részt venni az antikeresztény irányzat térfoglalásának megakadályozásában, az elvesztett területek visszaszerzésében. Ez a rész néhol már a kisebbség, néhol azonban még többség. Be kell azonban vallanunk, hogy sem ott, ahol kisebbség, sem ott, ahol többség, nincs megszervezve, felfegyverezve, oktatva és vezetve úgy, hogy a további hódításokat megakadályozhassa, pozícióját biztosíthassa -vagy visszaszerezhesse. Ellenteleink a városokat ma magukénak vallják. E felfogásukban nagyon kevés a túlzás. Vesse mindenki latra a saját városának viszonyait, a vagyoni és hatalmi megoszlást, az eredmény 100 esetből 90-ben az lesz, hogy a városokat éppenséggel nem tekinthetjük a keresztény érzés, gondolkodás és felfogás várainak. Ellenkezőleg a városok többsége ma melegágya a laza erkölcsi felfogásnak, az állami konszolidációra, a vallásos felfogásra, a keresztény erkölcsökre veszedelmes, kárhozatos elméleteknek és gyakorlati törekvéseknek. Egyszersmind gyilkos étvágyú, gyors emésztésű kohója a tisztességnek, a becsületnek, az ősi erényeknek, a vallásos felfogásnak, a nemzeti és faji tulajdonságoknak. szigetén az elhagyatottság hónapjait éli, kicsi kis fiának arcképével rakja körül magát s így vigasztalódik. Sőt midőn meg kell halnia, azt kívánja, hogy orvosa közölje fiával betegségének lefolyását: »Oktassa ki fiamat, hogyan éljen, hogy ettől a borzasztó betegségtől ment maradjon. Mert erős a gyanúm, hogy ugyanaz a baj, mely atyámat idő előtt sirba vitte, öl meg engemet is«. A szeretet legmeghatóbb alakjában gondol, utolsó napjaiban is, nejére. Meghagyja orvosának, hogy szivét borszeszbe téve vigye el nejének Pármába. »Mondja el neki, hogy mennyire szerettem, mondjon el mindent, ami itteni életemre s halálomra vonatkozik«. És Mária Lujza volt annyi őszinteséggel elfeledett férje iránt, hogy nem fogadta el a szívét, mely mig érezni tudott, őt nagyon szerette, hanem azt a kívánságát fejezte ki, hogy a testtel együtt ott temessék el. Ez a sok lelki szenvedés, az a méltatlan bánásmód, amiben része volt, a sziget egészségtelen levegője, bizony 6 év múlva az oda költözés után, mind-mind elvégezték emésztő munkájukat a lefokozott császáron. 1821 márciusa óta nem hagyta el többé az ágyat; ápr. 19-én baljóslatú kijelentést tesz: »Érzem,
