Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-04-19 / 16. szám

1914 április 19. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Itt a polgári megbecsülésnek, a baráti szeretetnek izzó, piros virágait fűztük csokorba számodra; ott távol, a gyöngyvirágos Mecsek alján, az anyatermészet ölén a tavaszi napsugár meleg, szerelmes csókjára most nyiladoznak s árasztják édes, finom illatukat az első hófehér gyöngyvirágok: azt szeretnők, ha ott, messze tőlünk, ezekből kötött csokrot tennének dolgos íróasztalodra. Hadd mosolyognák szemedbe, hadd suttognák Isten hozott-képpen a füledbe e kedves virágok, mint a tiszta önzetlen munka szimbólumai: itt is légy az, mi szülőföldeden voltál, légy multadhoz következetes egész férfi, a tiszta, önzetlen munkának bátor, tántoríthatatlan férfia, akkor majd igaz megbecsülés, őszinte szeretet környékez itt is; akkor, ha földieidnek visszaóhajtása teljesül, majd szerető, baráti karok ölelése vár Rád újra — ott is, szülőföldeden! Hol építsük fel az új színházat ? Ez a kérdés foglalkoztatja ma nálunk a vezetőséget, valamint mindazokat, akiket a város sorsa érdekel. A vezetőket azért, mert ennek a helyes megoldása pénzügyileg megtakarítás, fejlődést illetőleg pedig esetleg egy elhagyatott városrésznek adhat lendületet. Tehát ezért kell ezt nagy körültekintéssel megoldani. Ha pusztán arról volna szó, hogy építsünk színházat, akármibe jön, csak megfelelő jó helyen legyen, vagy pedig azt mondhatnánk, majd építünk, ha pénzünk lesz: akkor könnyű volna, mert nekivaló helyet találnánk eleget. De sajnos, először szegények vagyunk, másodszor meg a helyzet úgy áll, hogy eljön az idő, mikor a színházat a szerződés értelmében elveszik tőlünk. Tehát építeni kell, hacsak nem akarunk anélkül maradni, vagy pedig vendéglőben kell tartanunk az előadásokat. Pénzünk pedig rettentően kevés van. Nézzük sorba azokat a helyeket, amelyek eddig szóba jöttek. Lássuk először amit a polgármester ur ajánlott. Első a Vojta-féle telek. Ebbe bele esnék a Vojta-ház és a mellette levő íakereskedés, melynek becsértéke (a városi vagyonleltár szerint) 46.500 kor. A Horváth Lajos-féle ház becsértéke (a v. tanács véleménye szerint) 30.000 K. Ennek megfelelően az Anna-térre eső Czifra építő háza (a saját bevallása szerint) 20.000 K. A mellette levő Schneller-ház 30.000 K. A Zrinyi-u. 4. sz. ház 10.000 K, ez összesen = 145.000 K. Csak a megveendő házak értéke. Az anyagért lebontják, tehát ez nem kerül semmibe sem. Az utcarendezés stb. mondjuk 30.000 K, 30.000 + 145.000 = 175.000 K. Második helyen a tizes-malmot említette a polgármester ur. Erre a városi mérnök mint szakértő azt mondja, hogy technikai nehézségekbe ütközne az építése. Másodszor meg az uradalom nem is adná el. A főmérnök még azt is mondja, hogy nem esik a színházlátogatók központjába. Ez igaz! De ha azt is figyelembe akarjuk venni az új színház építésénél, hogy a központban legyen, akkor csak a Griff helyére építhetnénk. Harmadik helyen a polgármester ur a Tókertet ajánlja. Erre a mérnök ur azt mondja, hogy félreeső helyen van. Osztom a nézetét! De ennek nemcsak az a hátránya. Van ennek annyi rossz oldala, hogy színházépítési szempontból nem is érdemes vele foglalkozni. Termeljünk mi ott csak sárgarépát, zöldséget, zellert, stb. Nem való az másra. Láttuk a tavasz elején olvadáskor, hogy mi volt ott. Az a kor meg már elmúlt, hogy cölöpökre építsünk, még hozzá akkor, mikor szilárd alapra is építhetünk a városban. Negyedik helyen említi a városmajor helyét. Erre majd visszatérek még e cikkemben. a kétes értékű dicsőséget, hogy mely erszág szülötte volt Klement János, a mi hazánknak juttatta a történelmi igazság. * * * És most, amidőn megválunk Klement alakjától, lehetetlen, hogy kérdőjeleket ne lássunk magunk előtt, Klement psichéjét illetőleg. Megismerve ha hézagosan is rövid, de változatos és rendkivüliségekben tobzódó pályáját, önként fel kell merülnie bennünk a kérdésnek, hogy mik lehettek vakmerő játékának rugói? Micsoda indítékok vihették azokra az áldatlan lelki disposiciókra, hogy csak ideig-óráig legyen hű valakihez, shogy áruló tudjon lenni rögtöni fordulattal azonnal, amint Rákóczi, Eugen-herceg s a szászudvar szolgálatából kilép? Micsoda ördögi gondolat irányíthatta azt a tettét, hogy a végletekig kínozza, terrorizálja a porosz királyt, egy csak az ő agyában kiformált katasztrófális veszedelem rémképével? Ambíció,' féktelenül túltengő képzelőtehetség, vagy Lombroso-féle bünösi hajlam, vágyódás heroskutesi dicsőségre, nagystylü, Európa térképének megváltoztatására vezethetett machinációban ? Hogy vájjon volt-e és hol őszinte ragaszkodott-e valaha valakihez, vagy csak demróni ösztönök vezették végzetes tetteiben? Igénytelen nézetem szerint, — amint már föntebb is céloztam rá — a kor levegője volt az, ami életrekeltette, kicsiráztatta az ilyen egyéneket és cselekvéseket, hisz a XVIII. század a nagy kalandok és kalandorok százada. Ez az időkor volt a hitetlenség, a skepszisz, a hihetetlen frivolitás, a féktelen élvhajhászás, a mindenáron feltűnni vágyás, a szédelgés és szélhámosság, egyszóval az ethikai nihil aranykora, a bankszédelgő Lawok, a Cangliostrok, a Saint-Germanok, a Mesmerek százada. A diplomáciai, világtörténelmi nagyot mérésék ekkor kápráztatták el egyszerre és egymásután az ámuló emberiséget. Kalandor volt ennek a kornak majd minden nagy alakja, ha mi a mostani leszürődöttebb viszonyok látószögéből nézzük. Nagy Péter cár, felesége I. Katalin, a marienburgi cselédből a világ legnagyobb birodalmának uralkodónőjévé lett analfabéta, XII. Károly svéd király, savoyai Eugen, a lengyel királyok közül nem egy, azután a Mentschikoffok, Bironok, az Orlowok, a Potemkinek, a Benyowskyak, a Trenkek, s annyi más államférfiú és katona. Mind vagy a már megEmlítve lett színház részére a Major-, Kossuth- és Rákóczy-utcák közötti rész a közléig. Ennél ideálisabb területet erre a célra seholsem találnánk (ha adófizető nem volnék, én is csak ezt ajánlanám). De tüstént megváltozik a nézetünk, ha az árát ennek a remek helynek megismerjük. Tudj uk, hogy a Szvoboda-féle ház 30.000 koronáért kelt el. Ha most figyelembe veszszük, hogy ebben a háztömbben ilyen, vagy ehhez hasonló értékű ház 8 van, akkor kitaláljuk, hogy ennek a háztömbnek az ára 8 x 30.000 = 240.000 kor. lenne, (de én csak 200.000 kor.-t veszek, mert kisebb ház is van benne). Ezek után átláthatjuk, hogy ide sem építhetünk szinházat. A városi főmérnök ajánlott még ezenkívül két helyet, ami szintén megfelelne, de az erőnk nem megfelelő hozzá. Ez a hely pedig a Hungária, a Korvin- és a Barát-utca közti rész. Ide szeretné a főmérnök a szinházat és a városházat, vagy pedig a szinházat és egy szállodát építeni. Szép eszme! De kivihetetlen, több szempontból. Először azért, mert csak szinházat akarunk építeni, nem városházat és szállodát is, másodszor, mert még a színházra sincs pénzünk, annál kevésbé városház- és szállodaépítés részére. Azt pedig, hogy áz egyiket most megépítsük, a másikat meg jobb időkre halasszuk, de ennek a részére most megvegyük a helyet, azt nem tartanám helyesnek sem én, sem más, az adók súlya alatt görnyedező polgár. Már azért sem, mert ez a nemzedék már úgyis megtette a kötelességét a fejlődést illetőleg. Épített két irányban vasutat, csinált vízvezetéket, aszfaltot, megcsinálta a villanyt stb. Most megépíti a szinházat. Nyakába szakad a csatornázás költsége, amit a főmérnök ur maga egy millió kétszázezer kor. költséggel irányzott elő. Ez úgyis oly nagy teher, hogy ami, ha meglesz, nem lehetetlen, hogy városunk fejlődésében visszahatást is idéz elő, ha közbe-közbe valami jövedelmező forrást nem találunk. Tehát nem volna helyes levő hatalmi bázisokon, vagy a tehetség és kedvező szerencse alapján tűnve fel, (de csak ritkán erkölcsi alapon is), ejtették bámulatba az akkori, sőt ejtik történetükkel a mostani világot is, szédületes sikereikkel, avagy tragikus bukásukkal. Ilyen athmosférában csoda-e, hogy Klementnek is szük lett egy ország határa, s forrongó, nyughatatlan lelkének, kétségtelen nagy kvalitásainak ereje a világ színpadára vitte, amelyre az utat már ifjúságában megmutatta neki végzete. Az a hibája azonban, hogy amikor látnia kelle homokra épített cselszövéseinek összeroppanását, az intőjeleket meg nem értette, vagy figyelmen kívül hagyta; hogy amikor könnyű szerrel menekülhetett volna a rá előreláthatólag váró veszedelem elől, ezt nem tette, hanem mint vágóhidra hurcolt állat engedte át magát bosszúra szomjuzó hatalmas ellenségeinek, ez valóban alig volna megérthető, ha napjainkban is nem volna módunk nem egyszer látni, hogy a legnagyobb számítással kieszelt bűntetteknél is gyakran valami bámulatos gondatlanság, figyelmetlenség, vagy ügyetlenség adja a bűnöst az igazságszolgáltatás kezére. Ez magyarázza meg Klement szomorú, de megérdemelt végét is. Vége.