Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-04-05 / 14. szám

1914 április 5. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. »legnagyobb magyar«-nak nevezte el nemzete, nem emelte fel szárnyaira a népszerűség szelleme, alig hirdeti emlékét ércbeöntött alakja; de igen, ami az ércnél sokkal maradandóbb, alkotásai! Dr. Vid Jeromos. Németh István püspök beiktatása. Fényes ünnepnek volt színhelye városunk március 31.-én. E napon iktatták hivatali méltóságába a dunántuli református egyházkerület újonnan választott püspökét, Németh Istvánt, Antal Gábor utódját. A beiktató ünnepen képviseltette magát a két protestáns egyház valamennyi egyházkerülete, a református egyetemes konvent, a vármegyei s helyi hatóságok. Az ország minden részéből sereglettek össze az egyházi s világi méltóságok a dunántuli református egyházkerület székhelyére, hogy igaz szeretettel ünnepeljék az uj püspököt, ki iránt városunk lakói felekezeti különbség nélkül, tisztelettel, nagyrabecsüléssel, igaz szeretettel vannak eltelve. Ismerjük őt, köztünk élt már negyven esztendeje, szemtanúi voltunk munkás életének s örülünk, hogy fáradhatatlan munkásságát, gazdag tudását az Úr szolgálatában a legmagasabb egyházi méltóságban érvényesítheti. Az ünnepélyes beiktatást a ref. templomban tartották meg rendkívüli közgyűlés keretében. A beiktatáson jelen voltak gróf Tisza István miniszterelnök, a dunántuli ref. egyházkerület főgondnoka, Balthazár Dezső dr., Tüdős István dr., Geduly Henrik, Gyurátz Ferenc püspökök, gróf Dégenfeld József, Dókus Ernő és Kovács Sándor kerületi főgondnokok, Berzsenyi Jenő dr. főfelügyelő, Beöthy Zsolt, Szász Károly a képviselőház alelnöke, Kovács Sebestyén Endre és Hunkár Dénes főispánok, Koller Sándor alispán, Antal Géza dr., Gueth Gyula és Jákói Géza orsz. képviselők, Molnár Viktor ny. államtitkár, Nagy Károly egyházkerületi főjegyző, Benedek Sándor a közigazgatási bíróság másodelnöke, Czike Lajos, Darányi Gyula, Petri Elek, Segesdy Miklós s azonkívül az egyházkerület esperesei, lelkészei s számos egyházközség küldöttsége, a helyi hatóságok, tanintézetek képviselői. Délelőtt 9 órakor gyülekeztek a főiskola dísztermében a jelenlevők s a ref. templomba vonult a hatalmas menet. A közének után Czike Lajos tatai esperes, h. püspök imával, gróf Tisza István főgondnok pedig rövid beszéddel nyitotta meg a rendkívüli egyházkerületi közgyűlést. Ezután Thury Etele dr. főiskolai igazgató felolvasta a püspökválasztó szavazatok felbontásáról beterjesztett jegyzőkönyvet, mire a közgyűlés Németh Istvánt megválasztott püspöknek jelentette ki. A megválasztott püspökért küldöttség ment, ennek megérkezéséig két nyugdíj kérdést intéztek el s az újonnan választott ker. tanácsbirák tették le az esküt. Az uj püspök a küldöttséggel a templomba lépett s letette az esküt s Tisza István gróf főgondnok üdvözölte az egyházkerület nevében. Az üdvözlés után a püspök tartalmas, magas szárnyalású székfoglaló beszédet mondott. Nagy súlyt fog helyezni a lelkészképzésre; olyan ifjú lelkészekre van szükség, akik a gyakorlati életben a művelt igényeket és izlést kielégítő otthonossággal tudnak mozogni. Minden erejével törekedni fog arra, hogy intézeteik felekezeti jellegét semmiféle tetszetős szólam el ne homályosíthassa; elvárja tehát, hogy azok, akik oly nagy előszeretettel mondják magukat a tanügy apostolainak és a nemzet napszámosainak, a vallásos meggyőződés szent hevületével vetik kezüket a munkára. Fontos szerepet tulajdonít a szeretetnek; ha ez megvan, meg fog változni az egész társadalom arculata is s Istennek országa a földre költözik. Majd Isten áldását kérve vállalkozására, az Egyházkerület elöljáróinak szives jóindulatába ajánlotta magát. A székfoglaló beszéd után a főiskolai énekkar énekelt, majd Balthazár Dezső dr. tartott nagy felavató szónoklatot. A főgondnok záró szavával s a gyülekezet énekével s az egyes küldöttségek üdvözlésével, melyeknek száma 23 volt, az ünnep véget ért. A küldöttségek közt bennünket legjobban érdekel iskolaszékünk küldöttsége, minek élén lovag Kriszt Jenő esperes-plébános, iskolaszéki elnök üdvözölve a püspököt, többek között a következőket mondotta: »Méltóságos és Főtisztelendő Püspök LT! Mi is, mi római katolikusok, csak eszünkre hallgatva, teljesen szabadakaratunkból, kik nem állunk Főtisztelendőséged kormányzása alatt, jöttünk ide. Ide von bennünket jóságos szive, ide vont szellemének műveltsége, melynélfogva minden vallással karöltve, együttesen érezve, iparkodik mindig a legjobb egyetértéssel a magyar haza javára munkálkodni. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Azért mi római katolikusok azt kívánjuk, hogy segítse a Mindenható áldásos működésében és kívánjuk, hogy mikor csak egy különbség van köztünk, a valláskülönbség, — de azt is feledteti velünk keresztény voltunk tudata, hiszen édes Idvezítőnk legfőbb parancsa a szeretet -—- kivánjunk, hogy édeshazánk javára és külömböző vallásfelekezetek közt való együttérzés munkálására még sokáig élhessen!« pedagógus és Erdély ez időközi fejedelme II. Rákóczi György sorsára oly végzetes befolyást gyakorolt Ámos Commenius révén, a magyar dolgokat jól ismerte. A fejedelem figyelmét ő rá egyenesen Klement irányította, akit Jablonski fel is karolt és a királlyal is összehozott. Bőséges szóbeli és irályos válaszokkal ellátva ment vissza Klement urához. Udvarias hangon tartott stílusban, bölcs tanácsokkal a Béccsel való békülést ajánlókkal, de minden positiv igéret vagy biztatás nélkül. Klement azonban fiatalkora dacára már így belesiklott a nemzetközi diplomácia forgatagába, mint cselekvő alak, s mert szeretetreméltósága, értelmessége s ügyessége mindenkit megnyert, barátokat szerzett magának mindenütt. De nem szándékozom Klementet pályája azon részében, amelyben mint Rákóczi embere működött, végig kisérni, nem is tartozik ez tárgyamra. Csak röviden annyit e részben, hogy a következő években, t. i. 1709—14. években mint fejedelmi megbízott járt Berlinen kivül Londonban, Hágában, sőt az Utrechti kongresszuson is, ha nem is elfogadottan, ott volt Rákóczi érdekeinek képviseletében, s ott a bécsi követet kivéve, minden hatalom megbízottjával a legbizalmasabb viszonyban és társadalmi összeköttetésben élt az ott b. Rosenau név alatt szereplő alig 23—24 éves Klement. Rákóczi csillaga azonban — mint tudjuk — ez időben már teljesen lehanyatlott. XIV. Lajos király meghalt, — akiben még kissé bizott — s a régens még Ígéretekkel sem kecsegtette. Klement a fejedelemmel együtt volt még Párisban, mint olyan titkár féle, de látva, hogy itt már több babér nem terem számára, a fejedelem több íontos irományát ellopta és Savojai Eugen herceghez fordult azzal, hogy eszközöljön ki neki ammesztiát, s fontos doldokban fog neki szolgálatára lenni. Ez meg is történt és Klement Bécsbe ment, ahol Eugen hg alkalmazta kancelláriájában. A Rákóczi elleni hűtlenség volt a nagy kisiklás Klement életében, amely — mivel az egyik gaztett szüli a másikat — vitte a lejtőn lefelé, a szédelgés, a világcsalás lejtőjén, a szégyenteljes véghez. Tolvaj, hitsizegő, áruló lett a fényes jövőre hivatottnak látszott ifjúból, aki nevet, hitet, urat, hazát úgy csereberélt, mint más a kabátját. Egyelőre azonban még ez nem látható Klement pályáján, sőt a szélhámos genialitás, a világbecsapó diplomácia legfényesebe etappjai még csak ezután következtek. Szavojai Jenő herceg felismerve Klement tehetségét, bár jellemét nem becsülve, szolgálatait jól megfizetve, igénybe vette. Az időben, amikor a politika, a hatalmasok rejtett sakkhuzásaiban kulminált és az intrikákban, amelyek egyedül alkalmas eszközök voltak a pozíciók megtartására, nagyon érthető ez; Klement aki az egész világ diplomáciáját ismerte és belátott a politikai kohókba, nagyon értékes eszköznek látszott. Különben is a bécsi udvar kicsinyes, cselszövő, kegyencuralmi millieuje egészen neki való volt. Intrikálni, kiszimatolni való volt elég. A nagy szavojai fényes sikereit a Hofkriegsrat baglyai és a szüklátkörü miniszterek ferde szemmel nézték. A sok bécsi spanyol, akik a spanyol királyságból kiszorult III. Károllyal kivándoroltak és az uralkodó kegyeiben sütkéreztek, nemkülönben az osztrákok is folyton élesztették a császár féltékenységét a birodalom megmentője ellen. Klement ezeket mind ismerte és hűségesen informálta urát, aki természetesen megfelelő módon védekezett az intrikák ellen. Az ösz-