Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-01-04 / 1. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* január 4. (H M 1. szám. Szépirodalmi, közgazdaság és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ar: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. X Kiadótulajdonos. Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Pápa város műkincse. A műkincsek sokat érnek. Féltve őrzött drágaságai minden nemzetnek. Ezek néma hirdetői a rég elmúlt idők szellemi áramlatainak, művészi felfogásainak és erkölcsi érzéseinek. Klasszikus vonású, erőteljes alakítású szobrokban, Ciceró, Demosthenes ékesszólásánál sokkal elegánsabban, phantáziát megragadva, szivbe markolón beszélő festményekben élnek és tanítanak bennünket Michael Angelók, Fanovák, Ráfaelek, Giottók, Van Dickek. Flórenc büszkén nyitja meg az idegen műértők tömege előtt a kolosszális méretű Uffizi és Pitti képtárait. Amikor beléptem a hatalmas termekbe, amikor ott állottam csodálkozva a TriburUban s az Amó -* folvó J fölötti hosszú folyosón átmenve megint csak hatalmas termek labyrinthusába kerültem, amikor a Palazzo Vechióban végigbámultam a csodálatos menvezet képzéseket, a mesés gobelineket, a gyönyörű szobrokat, lelkem megittasodott a gyönyörűségtől s végigálmodtam a sötétnek ócsárolt középkort. Káprázatos fényességben mutatkozott az most előttem. Útitársaim lelkéből épugy kitört a kifakadás, mint az enyémből. Üres lelkű, semmi tudásu ember az, ki a középkort ennyi kincs, drágaság, szépség megalkotóját sötétnek meri nevezni. Bementem a San Marcóba is. Dominikánus zárda ez Flórencben. De nem fehérkámzsás barátok lakják. Az olasz kormány rátette a kezét, monumento nationale-nzk deklarálta s most pénzért mutogatja. Hát iszen bizonyos szempontból jó ez ígv mert az itt felhalmozott műkincsek könyebben hozzáférhetők a nagyközönség számára, másrészt pedig az olasz szabadkőműves kormány akaratlanul is azt a gondolatot kelti minden szemiéfGUn', ki végigjárja í a San Marco folyosóit, hogy a sokat üldözött szerzetesek zárdái voltak a középkori bámulatos művészet és tudás melegágyai. E kolostorban lakott a hires Girolamo Savonarola. Az összehalmozott milliókat érő kódexeket nem is említve, a kolostor mindenegyes cellájának falán ott láthatunk egy-egy freskót az angyallelkü dominikánus művésztől, Fra Angelicótól, kinek gyönyörű szineit még ma sem képesek utánozni. Említsem-e még a flórenzi hires dómot s a többi mese szép dolgait Flórencnek? Menjünk másfelé is. Velencében igazi műélvezetet szerzett lelkemnek a fejedelmi San Marco, a Doge palota. S maga az egész város csupa műkincs, melyen rajongva csüng benszülött és idegen. Ott láttam Milanóban az olaszok büszkeségét, a gótikus építészet bámulatos remekét, a 365 tornyos dómot. Bejártam Páduát, Bolognát, Rómát, Genuát, Nizzát, Marseiilet, s a lelkem mindenütt örült, mert láttam, hogy a nép megtudja becsülni s tud elkesüloi az igazi szépéig'. No és mi van Pápa műkincsével? Ezt irtam ki cimnek s eddig még egy szót sem szóltam róla. Hát irok erről is. Pápa városának is van műkincse. Ugylátszik nagyon féltve őrzik, sikra szállanak mellette. Ebből gondolom, hogy ez a valami műkincs lehet a váTÁRCA. Vízkereszt ünnepe a londoni koldusoknál. A vakációban sokfelé jártam, sokat láttam és hallottam s mit csak lehetett fel is jegyeztem, csak azért, hogy alkalomadtán a mi kedves olvasóközönségünknek is elmondhassam. A közelgő' Vízkereszt ünnep alkalmával ezek között azt hiszem legaktuálisabb lesz, ha röviden leirom, amit egy Angolországban járt ismerősömtől hallottam a londoni koldusok Vízkereszt ünnepéről. Olaszországban is bármerre jár az ember lépten-nyomon koldusokkal, kéregetőkkel találkozik, de sehol a világon annyi utcai koldust nem lehet találni, mint Londonban, habár az angol törvények igen szigorúak, de a koldulást oly ügyesen űzik, hogy azzal a törvényeknek fittyet hánynak. Az angolok általában véve nagyon adakozó természetűek. Ha egy rongyos, béna embert, vagy vakot látnak, aki kutyája által vezetteti magát, s mellén egy iratot hord, melyre fel van irva, hogy Trafalgárnál vagy Inkermannál vesztette karját vagy lábát, vagy utcákban az átjárásokat söpri, azonnal megoldják erszényeik zsinegeit és a pennyk, némelykor még nagyobb pénzdarabok is csakúgy hullanak a koldus kalapjába. Nagyon szép vonás ez az angoloknál. Tanulhatnánk mi is belőle! Nekünk is vannak még hőseink, akik végigküzdötték szabadságharcunkat s öreg napjaikra koldusbottal a kezükben kopogtatnak ajtóinkon alamizsnáért. A múlt nyáron is találkoztam egynéhány ilyen koldus harcosunkkal és nem szégyenlem bevallani, megkönnyeztem őket, mikor majdnem sirva panaszkodták, hogy bizony nagyon sok helyről ridegen, kemény szívvel utasítják ki őket. Háladatlan utókor! Szinte megborzadok tőled! Mennyivel másabb a londoni koldusok helyzete, akik közül nem egynek a napi keresete, leszámítva belőle, amit napközben elpálinkázott," 20 —25 koronára is felmegy. Ép e miatt azután sokan vissza is élnek. Roppant nagy az olyan koldusoknak a száma, akik a koldulást valósággal iparszerüen űzik és mint a fenntebb irott példa is igazolja, elég szépen jövödelmez. A londoni koldusok évenként, — még pedig Vízkereszt napján - - nagyszabású lakomát rendeznek. A koldusok maguk között céheket vagy társulatokat alakítanak, melyeknek tagjait bizonyos szertartásokkal veszik fel. Ez félig-meddig titkos társulat és ha valamely idegen ezen a lakomán részt akár venni, akkor valamelyik koldus pártfogására van szüksége. Több hires iró, jelesül Dickens, Thackeray és Bulwer csak azért adtak minden utcai koldusnak alamizsnát, hogy magúkat, mint a koldusok jótevőit beajánlják s tanúi lehessenek egy ilyen kolduslakomának. A meghívás levélben történik. A meghívó ilyenkor nem jelöli ki magát a lakoma színhelyét, hanem egy ahhoz közel fekyő italmérést, p. o. a Gridiront, mely a .saint-