Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-03-16 / 12. szám

1913 március 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. A mély hatást keltett és nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után felkérte az elnök Martonialvay Elek, Botka Jenő és Másszi István urakat a jegyzőköny hitelesítésére. Majd Szentgyörgyi Sándor titkár olvasta jelentését a kör mult évi működéséről. Felszólalt a kör a kat. autonómia érdekében a mult évi közgyűlésből kifolyólag, persze sikertelenül. Megemlékezik a jelentés a ker. szociális kurzus fényes sikeréről, melyben a körünknek is része volt. Felemlíti, hogy mint hő óhajtást ébren tartottuk, a deák-asztal eszméjét, úgyszintén az alkalmasabb köri helyiséget is. Meleg szavakkal emlékszik meg a kör egykori oszlopairól: Káuzli Gyuláról és Bén Zsigmondról, kik Pápán a kat. élet fellendítése körül igazán korszakos munkát végeztek. Üdvözölte a kör Okolicsányi József választmányi tagot harminc éves tisztviselői jubileuma alkalmával; Kriszt Jenő esperesplébánost a Ferenc-József-lovagrend-del történt kitüntetésekor. Hódoló feliratot küldött a kör megyéspüspök urunk őeminenciájának aranymiséje és biborossá kreálása alkalmával. Elhatározta továbbá a kör választmánya, hogy Esterházy Pál gróf őméltóságát felkéri díszelnöknek. Megemlékezik a beszámoló a kör fényesen sikerült hangversenyéről, ünnepélyeiről, előadásairól. Számbelileg nem érték el ez előadások a mult éveiket, de nívó tekintetében különösen, ha az erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt nagysikerű sajtóünnepélyekre tekint, határozottan emelkedést konstatál a beszámoló. A lelkesen fogadott titkári jelentésért hálás köszönetet mond az elnök s felkéri Arányi József pénztárost jelentésének megtételére. A pénztáros jelentése szerint a mult esztendő finánciális szempontból is szép eredménnyel záródik. A közgyűlés hálás eltisztességes megélhetésükről avagy kiházasí. tásukról gondoskodván. Feszülettel a kezében — melyet mindig magával hordott — békítette ki Martini Antalt Velaskó Péter nemessel, kik mindketten Istenes János testvérületébe léptek s az egyik Madridban, a másik Sevillában alapított ápoldát. Istenes János e fáradhatatlan tevékenysége mellett folyton gyakorolta az önsanyargatást. Mezitláb és födetlen fővel járt, ágya szalmatakaró, vánkosa egy kő volt. Testét ostorozta, sokat böjtölt, a megszólást és rágalmakat békésen viselte s megbántóinak készséggel megbocsátott. Sokat imádkozott, az elmélkedés és könnyhullatás ajándékaival bőven rendelkezett. Birt jóslási tehetséggel és csodát is művelt. Tizenhárom évi szakadatlan munkásság teljesen kimerítvén őt, súlyos betegségbe esett. Betegségében rendezte mindennemű ügyeit, majd szeretettel elbúcsúzott testvéreitől s megáldá őket. Az Oltáriszentséget az érsek nyújtotta neki. Érezvén testének feloszlását, kikelt ágyából s az oltár előtt térdelve, a feszületet átölelve, imádság közben lehelte ki lelkét, 1550. év március hó 8-án, 55 éves korában. Teste órákon át maradt térdeplő helyzetben, kellemes illatot árasztván maga körül. Temetése nagy fénnyel ment végbe. Holtteste ma is Granadában van, csak jobb karját vitték át 1600-ban Párisba. Hősi erényei és csodái miatt VIII. Orbán a boldogok, VIII. Sándor pedig a szentek közé iktatta. ismeréssel adta meg a felmentést pontos és fáradatlan pénztárosának. Hasonlókép meleg szavakkal mond köszönetet az elnök a közgyűlés nevében jelentésük megtétele után Ko= bera Károly és Kovács Ferenc borpince- és kertfelügyelőnek, továbbá Pados Antal könyvtárosnak. Különös melegséggel, frentikus tapssal ünnepelte a közgyűlés a mindenkitől szeretett, »Kobera bácsit«. A jelentések megtétele után az elnök a választmány megbízásából indítványozza, hogy válassza meg a közgyűlés a kör díszelnökéül Esterházy Pál gróf úr őméltóságát. Az indítványt a közgyűlés nagy tetszéssel, egyhangú lelkesedéssel tette magáévá s egyben üdvözlő táviratot menesztett a kör új díszelnökéhez. Azután hálás köszönetet mondott az elnök a maga, tiszttársai és a választmány nevében a rájuk ruházott megtiszteltetésért s megbízatásukat letette a közgyűlés kezébe, a tisztújítás vezetésére pedig felkérte Mikovinyi Ödön táblabíró urat, aki dr. Teli Anasztáz elnöknek újólag szerető lelkesedéssel történt megbízatása után tisztét visszaadta az újonnan megválasztott elnöknek. Az újra megválasztott elnököt Hajnóczky Béla üdvözölte szives és meleg szavakkal. Az elnök hasonló meleg hangon válaszolt. Kifejezte szivéből, lelkéből fakadó szeretetét, ragaszkodását a körhöz és a gyűlést újra megnyitotta. Bejelentette, hogy a kört szinte pótolhatatlan veszteség érte, hogy a kör két lelépő tisztviselőjét: Varga Rezső társelnököt és Grátzer János háznagyot semmi módon sem sikerült hivataluk megtartására birnia. Bármennyire sajnáljuk is visszavonulásukat, mindazonáltal biztosan reméljük, hogy a közemberi sorban is megmaradnak a kör első harcosainak, oszlopos tagjainak. Közfelkiáltással megválasztotta azután a közgyűlés a kör vezetőségét. Tisztikar. Elnök: Dr. Teli Anasztáz. Társelnökök: Hajnóczky Béla, Kalmár Károly. Háznagy: Fábián Imre. Titkár : Szentgyörgyi Sándor. Ügyész: Dr. Csoknyay János. Pénztárnok: Arányi József. Könyvtárnok: Pados Antal. Borfelügyelő: Kobera Kárcly. Kert- és pincefetügyelő: Kovács Ferenc. Igazgató-választmány. Bauer Károly, Dr. Bereczk Gyula, Botka Jenó', Dr. Domonkos Géza, Gaál Gyula, Hanauer Zoltán, Hevesi Bernát, Karlovitz Adolf, Kelemen Krizosztom, Kó'szegby Kálmán, Kriszt Jenó', Legény Ferenc, Martonfalvay Elek, Mayer István, Mátz József, Mikovinyi Ödön, Nagy Vilmos, Okolicsányi József, Piatsek Gyula, Steklovits Antal, Szidnay Antal, Trauner Lipót, Dr. Ujváry Endre, Varga Rezső. Póttagok. Mátz János, Németh Mihály, Strommer Mátyás, Varga József, Vágó Dezső. Számvizsgálók. Kolbe Nándor, Mayer István, Süttő Kálmán, Tauber Géza. A választás után dr. Teli Anasztáz elnök szives szavakkal mondott köszönetet tiszttársai nevében is a megtisztelő bizalomért. Kitűzte programmját is: hathatósan fogja munkálni a szeretetet és egyetértést; továbbá a szellemi, művészi élvezetek minél magasabb színvonalúvá tételét. Evégett kéri a kör minden tagjának jóakaratú támogatását. Kifejezte a jövőbe vetett reményét s Isten bőséges áldását kívánva a kör minden egyes tagjára, barátjára, a közgyűlést bezárta. Beszélnek a számok. Báró Hornig Károly, bíboros megyéspüspökünk egy terjedelmes iratban rajzolja meg egyházmegyéje állapotát azon alkalomból kifolyólag, hogy püspökségének huszonötödik, áldozópapságának pedig ötvenedik évét elérte. Az O szentségéhez küldött jelentés következőkben részletezi az egyházmegye, a papság és a hivők javára tett adományokat: A kegyuraság cimén helyreállított vagy újonnan épített templomok és kápolnák költségeire fordított összeg: 197,331 K; lelkészlakások helyreállítására, illetőleg újjáépítésére: 293,468 K; iskolák építésére vagy rendbehozására: 278,304 K; lelkészek és tanítók díjazására: 783,099 K; az istentisztelet emelésére: 221,665 K. Ezekhez számitandó még a kongruába évenkint fizetendő 30,000 K, melynek összege 1908-tól eddigelé 150,000 K. Ezen — kötelezettségből folyó — adományok összege 1.923,870 K. Az önként vállalt adakozások sokkal nagyobb összegre rúgnak. Veszprémben egy másik templom építésére fordított összeg 287,108 K; Farkasgyepü filiálisban templom állítására (iskolával, s ennek föntartására) 55,581 K; a harmadik templom Lajoskomáromban épült 37,239 K-val; egyházmegyei, de nem a patronátus alá tartozó egyéb templomok építésére, illetőleg helyreállítására 183,808 K; az egyházmegyén kivül álló templomokra 57,541 K. Mindezen, a templomokra adott összegek együttvéve 721,277 K-ra rúgnak. A kegyuraság alá nem tartozó lelkészlakások restaurálására fordított összeg 96,887 K; iskolák építésére, helyreállítására (melyeknek fentartása vagy építése a hívek gondja lett volna, de e kötelezettségnek meg nem felelhettek) 529,563 K; ez az összeg magában foglalja a szerzetes középiskoláknak juttatott adományokat is (veszprémi piarista főgimn. évenkint 1200 K, ezideig 28,800 K; a pápai szentbenedekrendi főgimn. 5000 K.); a veszprémi apácáknak 37,680 és 171,180 K; a pápaiaknak évenkint 2000 K. Az elemiiskolák tanítóinak, szegény családoknak (tanítás céljaira) 282,992 K. Gyengélkedő, rossz sorsban levő lelkészek segélyezésére 271,109 K; az egyházmegyei papság részére állított nyugdíjintézetnek 40,000 K; az évi kongruába való hozzájárulás 75,122 K; a »Monumenta Romana Episcopatus Vespremiensis« kiadására 40,000 K; a kat. sajtó támogatására 240,000 K; tudományos és művészi célokra 401,915 K; A püspöki javadalom elaggott, beteg kezelőinek, vagy az elhaltak özvegyeinek juttatott összeg 275,587 K; ugyancsak a nyugdíjalapra 50,000 majd 192,500 K; egyéb jótékony célokra 779,060 K. A püspöki javadalom épületeire, ezek fölszerelésére 978,393 K. Munkásegyesületeknek 40,800 K, kat. köröknek 15,000 K, kórházaknak 20,000 K, szegények házának évenkint 800 K. Az önként vállalt segélyezések 4.989,444 K-t tesznek. Ha végignézünk e hosszú számsorozaton, látjuk, érezzük, hogy nem szükséges kommentárt csatolnunk hozzá. Itt maguk a számok beszélnek. Az a kegyuraság cimén és önként vállalt adományok gyanánt kiadott 6.913,315 K legszebb és legméltóbb koronája huszonöt esztendő munkásságának. A rideg számok