Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-02-16 / 8. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 február 16. Végül a Hymnus eléneklésével emelkedett hangulatban ért véget a közgyűlés, amelynek a keresztény társadalom kialakításában bizonyára nagy szerep fog jutni. Ker. Munkásegyesület közg-yülése. (1913. febr. 9.) A szervezkedés korát éljük. A társadalom legkülönbözőbb osztályai alakítanak egyesületeket azért, hogy saját érdekeiket együttes erővel hatásosabban megvédelmezhessék. A nagybirtokosok, a gyárosok, a nagykereskedők mind tömörülve vannak, hogy őrködjenek azon, nehogy kár, vagy mellőzés érje őket. E példát követték többékevésbbé az úgynevezett intelligens pályán működők is és a birák, tanárok és tanítók csak szervezkedésük által tudtak eredményeket elérni. Egy cseppet sem csudálkozhatunk tehát azon, ha a munkásosztály is szervezetekben gyűjti össze erejét, annál is inkább, mert épen napjainkban kell a legtöbb méltánytalanságot eltűrni a munkásoknak. Súlyosan nehezedik rájuk a megváltozott életviszonyok nehézsége. A most uralkodó gazdasági liberalizmus jóvoltából szabad prédája a kisember a telhetetlen nagy tőkének. A nemzet sorsát intéző törvényhozásból ki vannak zárva és így aztán kevés vagy épen semmi törvényes védelemben sem részesülnek. Betegség és munkanélküliség fenyegető rémei mellett ott sötétlik a bizonytalan jövő, amidőn az elöregedett munkás kezéből kiesik a szerszám! Ne mondja hát senki azt, hogy nincs a szociálizmusnak joga és nincs oka a munkásságnak szociálistának lenni! Van bizony! Joga van a munkásságnak becsületesebb, kulturemberhez méltóbb élethez, politikai jogokhoz, törvényes védelemhez, hogy ne legyen védtelenül kitéve az élet nehéz harcai között a nyomornak, pusztulásnak, erkölcsi és anyagi romlásnak. Nekünk pedig, mint keresztény embereknek kötelességünk, hogy kivegyük részünket abból a munkából, amelynek célja az elhagyatottakat segíteni. A keresztény szociálizmus a keresztény felebaráti szeretet nevében igazságot követel mindenki számára és minden erejével arra törekszik, hogy az egész társadalomnak a szivét az önzés, kapzsiság és irigység helyett a Krisztus által hirdetett felebaráti szeretet hassa át. A keresztény szociálizmus meggyőzni iparkodik urat és szolgát, szegényt és gazdagot, hatalmast és gyengét arról, hogy az egész emberiségnek, de különösen az elhagyatott néposztályoknak legfőbb érdeke az, hogy a kereszténység tanításai hassák át a törvényhozásnak, az elöljáróknak, a munkaadóknak és a munkásoknak szivét, lelkét. Ettől a szociálizmustól nem kell félnünk! Ennek a törekvéseit a szervezkedés erejével igyekezzünk diadalra juttatni. Keresztény munkásnak legyen az szellemi vagy kézi munkás, ott a helye a keresztény szociális szervezetekben, ahol érte, munkástestvéreiért és a munkásság jövőjéért folyik a becsületes munka. Az a szociálizmus pedig, amelyet vörös zászló alatt vörös urak a szociáldemokrácia cégére alatt vezetnek, úgy sem kerüli el a sorsát. Ugy jár, mint a hires csavargó, a Halley üstökös. Mikor nagy garral feltűnt, sokan megijedtek tőle. Ma pedig már a legkisebb gyerek is kineveti. A becsületes munkának és a tisztességes munkásnak pedig nem ilyen ijesztgető végül nevetséges rémre, hanem becsületes összetartásra van szüksége. Ilyen iontos, nemes missziót tölt be a keresztény munkásegyesület, amelynek közgyűlésén volt alkalmunk bepillantani a mult évi áldásos működésébe. Élénk emlékezetünkben van még a közelmúltban rendezett szociális kurzus, amelyen nem kisebb országos hirü szónokok, mint Giesszvein Sándor, praelatus, orsz. gyűlési képviselő, P. Buttykay Antal, budapesti szt. Ferencrendi házfőnök és Huszár Károly orsz. gyűlési képviselők szerepeltek. Rendeztek a mult év folyamán 22 magas színvonalon álló felolvasó-estélyt. Okt. 3-án alakították meg a keresztény szociális kereskedősegédek szakszervezetét. Elénk résztvettek a városi politikában is. Nem volt tehát meddő az elmúlt év, sőt a kétszeri elnökváltozás miatt még elég soknak is mondható, amit a kör dolgozott. Elnöklő Varga Sándor főtitkár, eme szép reményekre jogosító jelentése után az egyesület mult évi számadását terjesztette elő, amely elég sovány képet mutatott. Összes bevétel 2890 kor. 51 fill., a kiadás pedig 2886 kor. 89 f. voít és így maradványul csak 3 kor. 62 fill, mutatkozott. A közgyűlés tudomásul vette és Kalmár Károly pénztárnoknak a felmentvényt megadta és egyben Kalmár Károlynak, aki lemondott a pénztár további kezeléséről, a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki háláját, elismerését és hálás köszönetét azért az önzetlen, odaadó munkálkodásért, amellyel Kalmár Károly hosszú éveken keresztül a kör legkényesebb ügyeit, az anyagi ügyeket vezette. Végül egyhangú lelkesedéssel megválasztották az új tisztikart, amely a következőleg alakult: elnök Varga Sándor, társelnök Pilzl János, főtitkár Tomor Árkád, II. titkár Tomor Imre, I. könyvtáros Horváth Lajos, II. könyvtáros Vér Ferenc, pénztáros Mátz Mihály, ellenőrök Szabady Ignác és Dortsi János, háznagy Csapó Antal. Választmányi tagok: Kelemen Krizosztom, Arki János, Horváth Mihály, Gombosi István, Készéi Kálmán, Somogyi Sándor, Giczi Kálmán, Horváth Sándor, Madarász József, Nagy Gyula, Zsilavy Sándor, Kreutzer Ferenc, Tumbász Vilmos, Horváth Mihály, Weisz János. A Kat. Kör első felolvasó-estélye. A Kat. Kör vasárnap este tartotta első felolvasó-estélyét a bencés főgimnázium nagytermében. A műsor első pontját Teli Anasztáz dr., főgimn. igazgató beszéde tette, ki a Kat. Kör nemes célját és szükségességét fejtegette az egybegyűlt hallgatóság előtt. Ha a Kör, mondá többek között, csak puszta időtöltés vagy mulatozás végett tömörítené a társadalom kat. tagjait, méltán érhetné a vád a társadalom megbontása miatt; de ha a kat. öntudat ébrentartása a cél, ha tagjait nemes szórakozásokkal, énekkel, zenével, fölolvasásokkal, szavalatokkal gyönyörködteti és gyönyörködtetve tanítja, nyilvánvaló a létjogosultsága A tetszéssel fogadott megnyitóbeszéd után Frauendienszt Mariska énekelt Gáthy Lenke művészi zongorakisérete mellett. Meglepően szép volt az »Oh szűz Anyám« c. ének; a tisztán csengő hangból kirezgett az énekszöveg mély áhítata; Schubert »Hasonmás«^ csak növelte a hatást behízelgő dallamával, melyhez méltó ráadásként simult a »Dal a csalogányról«. A közönség lelkes tapssal jutalmazta a fiatal, tehetséges szereplőket. Flóri Oszkár bencés tanár fölolvasása, illetőleg előadása volt az utolsó pont. A spiritizmusról értekezett. Megmagyarázta az elnevezést, melyen leggyakrabban szellemekkel való érintkezést, közlekedést értünk. A spiritizmus nem újkeletü; az ókor, középkor ismerte már; az újkorban Amerika kelti életre, hol a Fox-család lép sürübb érintkezésbe a másvilág szellemeivel. Jeles médiumok támadnak Slade és Home személyében, akik bámulatos, a közönség előtt érthetetlen dolgokat produkálnak. A spiritizmus cselekedeit sem a villamosság, sem az izmok vagy idegek együttes működése nem fejti meg; Istenről, az angyalokról nem tehető föl az emberek kicsinyes játékaiba való ilynemű beavatkozás, hiszen akárhányszor ellenmondások vannak a szellemek nyilatkozataiban; Münchenben katolikus, Genfben protestáns a másvilág küldötte. Nagyon leszólította a spiritizmus értékét és hitelét az a sok csalás és szemfényvesztés, melyet cégére alatt elkövettek, de tudós férfiaknak éveken át folytatott tanulmánya még sem siklott át a spiritizmus minden kísérletén. Van is közöttük valósággal megtörtént csodálatos mutatvány, de ez csak a gonosz, szellemnek, a démonnak a játéka, miért is az Egyház joggal és bölcs előrelátással tiltja még a spiritiszta mutatványok rendezését vagy a bennük való részvételt híveinek. Az élvezetes, sok példával megvilágított és kedves humorral megaranyozott előadás mindvégig lekötötte a közönség figyelmét. Hírek. — A Kat. KÖP sajtóünnepélyének megismétlése. Az az élénk tetszés, amelylyel a jan. 26.-Í sajtóünnepély találkozott, arra bizta a Kat. Kört, hogy a programmot jövő vasárnap, február 23-án némi változásokkal megismételje. A rendezőség ritka élvezetet szerez a publikumnak azzal, hogy megnyerte Csala János budapesti hárfaművészt. Előre is felhívjuk olvasóink figyelmét a gyönyörű programmra, amelynek pontjai a következők: 1. A mi sajtónk. Élőkép. 2. Bosco Are Case-i csoda. Irta és felolvassa Szelényi József. 3. Cherubini: Ave Maria. Énekli Tóth Annuska, zongorán kiséri Gáty Zoltán, hartnoniumon Ekamp Rajmund, zongorán Szentgyörgyi Sándor. 4. a) Schumann: Abenlied, b) Csala János: Édes álom. Septette; játszák Gáty Zoltán, Kemény Béla (I. heg.), Herman Pál, Nagy Sándor (II. heg.), Holler Konrád (cello), Ekamp Rajmund (harmonium), Szentgyörgyi Sándor (zongora). Dirigálja Csala János. 5. Entzbruder: a) Vársz-e még rám? b) Szőke kis lány... c) Látod rózsám... Énekli az áll. tanitóképzőintézet válogatott kara. 6. Haschmanns: Lied ohne Wort. Játsza hárfán Csala János hárfaművész (Budapest). 7. a) Verdi II Trovatore c. operából Maurico és Azucena áriája. b) Magyar dalok. Énekli Dortsák László, zongorán kiséri Szentgyörgyi Sándor. 8. Lehrmann: Serenade. Hárfán játsza Csala