Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-12-21 / 52. szám

1913 december 21. PÁPA ÉS VÍDÉKE. 5. Dr. KORODI SIMON FOGORVOS legújabb villanyos eszközökkel felszerelt fogorvosi és fogtechnikai műterme Pápa, Jókai Mór utca 16. sz. (Blum-ház). TA pny/j- mindenféle lemez nélküli, lemezes és gyökérbe illeszthető műfogakat, arany és platina fogkoronákat. Mindenféle fogtömés. Erzéktelenített foghúzás. Hibás állású fogak helyrehozatala. Fogfehérítés. Figyelmeztetés! Miután a munkák nem lesznek elküldve, hanem felügyeletem mellett, elsőrangú segédekkel saját műtermemben készíttetnek, nem kell azokra napokig várni s már 4 óra alatt a legbiztosabb sikerrel átadhatók. Javítások 3 óra alatt. Rendelés d. e. 8-tól d. n. 6-ig. I megfeküdte az udvart és egy-egy bogár meg-megvillant benne. Álmodozó, szép csönd volt. Egyszerre az udvaron végigfutó fénycsikot mintha titkos kéz kitörülte volna. A küszöbön ülő legény megdöbbent. Mintha szive íöldobbant volna ragyogó szemébe, ragyogó orcájába, sőt a ragyogó fekete hajába, moly formásán halántékára volt fésülve. Kalapja félre volt csapva. A kalap ünnepi volt, sőt a dolmánya és a csizmája is ragyogott a csillagok fényében. Mikor öltözött ki ez a fáradt, agyondolgozott legény, aki a mult éjjel alig aludt és aki . . . mikor öltözött ki ? . . . Lopva, finom nesztelen lépéssel odabújt a laltőben a gazdája ablaka alá és hallgatózott. A mély, egészséges álomnak horkolásszerü, csöndes nesze hallattszott ki a nyitott ablakon ... A gazdák immár alusznak. A legény, mint a gondolat, fölkantározta a lovat és olyan mámorosan édes könyörgéssel könyörgött neki, hogy az állat valósággal megérezte: mezitlábos-nesztelen lépéssel lépegetett a szérűn keresztül. Nagyszerű csönd volt. A néma éjszakának szive volt és dobbanását lehetett hallani, mint ahogy a mélységes csönd szok lüktetni. A legény szivarra gyújtott és égő szivarja ragyogó vörös pont volt a sötét éjszakában. Mikor megsimogatta a lova nyakát, ölelő formamozdulattal és felpattanni készült, éppen abban a percben mezitlábos, komoly öreg ember nesztelenül előtte termett, mint a jelenés. A leánya gyermeket hozott a világra alkonyattájban és ott van a felesége a beteg leányánál, nyugtalan, azután megy... A lovaslegény láttára öreges, szelid hökkenéssel meghökkent. A legény is felütődött. — Hova Miska? — mondja megismerve. A legény hallgat . . . Egyszerre sok nemes indulattal (kiveszi a szájából az égő szivart); — A szeretőmhöz megyek bátyám! — mondta. — Nem bolondultál meg öcsém . . . az ördög visz ki a faluból ilyenkor, nem is a jók. A legény halkan nevetett. Fölugrott a lóra és tompa halk nesszel, mint aki lopni jár, lassan ballagott a ló. Dobásnyi távolságban megint édes mámorral súgott a legény valamit a lovának, egészen a füléhez hajolva. És a ló megértetne, az a fáradt, masinában dolgozó ló . . . Nótásszerü futással íutott, pedig a legény alig érintette ünnepi csizmás sarkával az oldalát. Sok millió virág, fűszál, fa, bokor . . . millió élet állt a legénynek sorfalat, harmadik faluig való útjában. A sok millió élet, mely a nap hőségében naphosszat lankadott, az éjszakának titokzatos csöndjében fölrezzenve, mámoros örömmel álltak sorfalat. Hűvöskés levegő simogatta őket és a növények nyelvén, mint a bokrétás ünneplő lányok és bokrétás ünneplő legények, akik az átvonuló király elé fogadásra lelkesülni kiállottak, ezek a sorfalat álló millió élet a növények nyelvén lelkesedve kiáltották: Éljen a király . . . Éljen a királyi . . . Az örök, nagyhatalmú szerelemnek koronás fejedelmét üdvözölték a lovaslegényben, aki eleven volt, ragyogó, élettel lelkesedő és mámorában lázas lobogó, aki nem fáradt, aki villámnak tüzével és elevenségével eleven, lelkesedő és mindezek a lelkesedések királyi koronával koronázzák valahol bent, a lelkében az ifjúságnak örök fejedelmét, aki vágtat az éjszakában, nagy-nagydolog után: egypár susogó szóért, melyben a forró leheletnek illata van, egy-két ablakkocintásért és a jövő házasélet boldogságát megteremtő pillanatokért , . . Az az öreg pedig, aki útjába állt a legénynek, mikor ment tovább a beteg lányához, aki a napnak alkonyatán gyermeknek adott életet, az az öreg nehéz járatú lelkével csak pillanatig elmélkedett azon, hogy igazán igaza van-e, hogy azt a fiút az ördögök viszik. És a múltból bizonyos álom, elszállt illat verődött a lelkéhez az éjszaka néma csöndjéből. És az az álom ragyogó és álmokkal megrakott volt. Ahogy illette az öreget, öreg lelke tiltakozott, hogy azt a legényt nem az ördögök viszik. Valamikor megkoronázta őt is az örök ifjúság szerelmi koronájával, koronás fejedelme volt valamikor ő is a szerelmes ifjúságnak és ha mindez csak az álmoknak valósága volna, akkor ellene bizonyítana az az öreg asszony, aki ebben a pillanatban világra jött unokáját fonnyadt karján döcölgeti. Városi közgyü s c 1913 december 18. Csütörtökön délután tartotta városunk képviselőtestülete ez évben utolsó közgyűlését. Egy év repült el ismét városunk lelett anélkül, hogy egy lépést is tettünk volna előre, hogy csak egy lépéssel is erősítettük volna városunk anyagi jólétét. A pótadó emelkedett és nincs kilátás még csak arra sem, hogy ezen a magaslaton megmarad, sőt nagyon valószínű, hogy a jövő évben újból emelni kell. Elmúlt az év minden maradandó, igazán becses alkotás nélkül. A munkásházak, a városi takarékpénztár vajúdó kérdései megint átmennek a jövő 1914-ik évre. Hogy azonban dűlőre jutnak-e a jövő évben, az eddigiekből itélve bajosan hisszük. Ránk katolikusokra, ennek a városnak nagy többségére nagy szégyent, arculcsapást mért az elmúlt esztendő, amikor a nyilvánosházakat a zárda-iskolánk közelébe helyezte a képviselőtestület. Ezt a szégyent, ha nem feledjük, idővel talán helyrehozhatjuk, lemoshatjuk, ha talpra állunk és nem hagyjuk behegedni a sebet, hanem felszaggatjuk újra és újra, hadd sajogjon, hadd égjen. Meggyőződhetünk, hogy magunkra vagyunk hagyatva s rajtunk más nem segít, ha magunk nem segítünk. * Mészáros Károly polgármester üdvözölte a képviselőtestület tagjait. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Saáry Lajos, Lővy Fászló dr., Ács Ferenc, Böhm Samu és ifj. Horváth József v. képviselők kérettek fel. A mult közgyűlés jegyzőkönyvét hozzászólás nélkül hitelesítették. Interpellációk. Interpellációban nem volt hiány. Elsőnek Böhm Samu szólalt fel és kifogásolta a gerencei-ut botrányos rosszaságát, amelyből a város iparosságára és kereskedőire is kár származik. A polgármester nem zárkózik el attól, ha a közgyűlés megbízza, hogy a törvényhatósághoz íelterjesztést intézzen e nevezett úttest mielőbbi jókarba helyezése tárgyában. Becsey Ferenc a kéményseprősegédek sztrájkját tette szóvá. Nagyon ajánlatosnak tartaná, ha a v. tanács odahatna, hogy a sztrájk mielőbb véget érjen. A polgármester megígérte, hogy a legközelebbi tanácsülés foglalkozni fog a kéményseprősegédek követelésével. Ugyancsak Bessey Ferenc kifogásolta, hogy a Liget-utcának csak egy részén van villanylámpa, mig a keleti végén nincs, hozzá még ezen a részen az úttest is járatlan. A polgármester azt ajánlja, hogy az illető háztulajdonosok kérjék az utcájuk világítását a villanytelep felügyelőségétől. Tálos Sándor egy tüzifaraktár felállítását sürgette. Ugy tudja, hogy ez irányban többeken kérvényt is adnak be a városhoz. A polgármester hajlandó a kérvény beérkezése után a képviselőtestület elé hozni ezt a kérdést, amikor is alkalma nyilil-r a képviselőtestületnek abban határozni. Muli József a kereskedések zárórájáról interpellálja a polgármestert, ai megígérte, hogy az erre vonatkozó szabályrendelet, mihelyt a győri iparkamara készen lesz vele, a közgyűlés elé hozza. Négy öl, vagy négy méter? Mindenesetre nagy külömbség. Arról a sokszor vitatott Acsád—görzsönyi vicinális útról van szó, amelyet a műtrágyagyár miatt át kellett helyezni. A város négy öl széles utat követelt a gyártól, a gyár azonban csak négy méter utat volt hajlandó a nevezett útszakaszra átengedni és ennek megfelelően már be is keríttette a telkét, amit annál inkább is megtehetett, mivel a közgyűlés