Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-02-02 / 6. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 február 16. Kisebb ügyek. Tudomásul vették az elhagyott gyermekek segélyalapjának 1912. évi számadásait. Leiner Ignác telkéből elhasznált 13 és fél négyszögöl területért a képviselőtestület négyszögölenként csak 20 koronát hajlandó fizetei, nem pedig 24-et, amennyit Leiner Ignác követel a városon. A Kat. Kör sajtóünnepélye. Óriási lelkes publikum, a legvérmesebb reményeket is túlhaladó erkölcsi és anyagi siker, magas, művészi nívó: ime a Kat. Kör vasárnapi sajtóünnepélyének vázlatos képe. Örült a lelkünk, amikor tekintetünk végigsiklott a tömött sorokon. A bencés fó'gimnázium új nagyterme szebb fölavatót nem kaphatott volna. A Kat. Kör estélyeit nem vezethette volna be impozánsabban. Buttykay Antal ütötte meg az első akkordot. Hogy azután az első akkord lelkeket átjáró himnusszá nőtt, az természetes! A sajtóprobléma hatalmas mélységeiből kemény, mázsás igazságokat hozott föl s görgetett végig a feszülten hallgató közönség sorai közt. Bámulattal néztük, mint játszik ez a nagy ember a lelkekkel, mint tudja magához láncolni még akkor is, amikor kancsukát suhint meg fölöttük. Nem tartozik azok közé a kényelmes sajtó-szónokok közé, akik minden bűnt a zsurnaliszták nyakába varrnak. »Genauer lesen« pontosabban olvassatok, olvasta tejünkre a kemény igazságot, s a sajtó etikátlan, csúf képe is majd elváltozik! S bizony sokan rábólintottunk. Amikor befejezte a beszédet, szétlebbent a függöny s a hatalmas beszéd illusztrációjaképpen gyönyörű, művészi beállítású élőkép tárult elénk, amely a különböző kat. lapokat tüntette fel. Az élőképet Ízléses, stílszerű öltözetekben Pados 1., Kristóffy Idus, Mátz Mariska, Prauer Lulu, Karlovitz Ilus, Gaál Irénke, Zólavy Teddike, Pethő A. és Kolbe alakították. Gyönyörű jelenet volt, amikor az élőkép egyszer csak megmozdul s virágesőt zúdít a lelkes, fáradhatatlan sajtóagitátorra, Buttykay .Antalra. Tóth Annuska éneke volt a következő programmpont. Nem akarunk ismétlésekbe esni, csak annyit jegyzünk meg, hogy amit eddig irtunk róla, azt a aajtóünnepély után még inkáob fönntartjuk. Ugyanez a megjegyzésünk Szentgyörgyi Sándor karnagy kíséretére is. Kíváncsian vártuk a Trio számait. Kemény Béla, Szentgyörgyi Sándor és Holler Konrád olyan erők, akiktől eddig csak szépet és jót hallottunk. A lelkes, zajos taps, amely feleletül gyönyörű játékukon fölhangzott, igazolta, hogv várakozásunkban n m csalódtunk. Méltó folytatása volt játékuknak Kiss Béla cimbalom-játéka. Művészi könnyedséggel, mély átérzéssel adott elő magyar dalokat Újdonság volt ránknézve a következő szám, Dortsák László tanár éneke. G önyörü, érccsengésü, ritka magas tenor hangja csodálkozást s a végén frenetikus tapsot váltott ki. Természetes, hogy nem elégetnünk meg egy számmal. Sok tetszést aratott Pataki Ödön Világmuzeuma. Kitűnő erőt ismertünk meg benne. Határozott komikai ere van s emellett roppant ügyes alakító. Holler Konrád melodikus, ábrándos, finom művészettel előadott celloszólója után Ress Margit, Pataki Ödön, Ress Irénke, Moravetz György és Molnár Béla egy eleven, fordulatos vígjátékkal derítették hangos jókedvre a közönséget. Gratulálunk Ress Margitnak, hogy ilyen nagyszerű színtársulatot toborzott össze. Jobb, megfelelőbb kezekre igazán nem bízhatta volna a szerepeket. Gyönyörű élőkép-sorozat fejezte be az estélyt. Alakították: Kiss Mici, Freund Ilus, Stichleiter Olgica és Gyöngyike, Steklovits Gizuska, Arányi Ilonka, Prauer Lulu, Dortsák László, Mátz Manci, Sipos Bözsi, Karlovitz Béla, Fa Mica és Pados C. A mesék bájjal, szépséggel teleszórt világából hozott át hat megkapó képet Tar Gyuláné. Sokat hallottuk már dicsérni Tar Gyuláné finom, művészi ízlését, de amit vasárnap kaptunk tőle, minden várakozásunkat fölülmulta. Minden apró részletre kiterjedő, a szó szoros értelmében művészi érzéke annyi bájt, annyi szépséget tudott odavarázsolni az aranykeretbe! Teljesen hozzásimuló volt Tóth Annuska gyönyörű éneke, amellyel végigkalauzolt bennünket a mesék világán. Még dr. Teli Anasztáz, mint a Kat. Kör elnöke mondott köszönetet Buttykay Antalnak, Tar Gyulánénak, Ress Margitnak s a többi lelkes szereplőknek, s a közönség egy szép ünnep emlékével távozott. Tar Gyuláné és Ress Margit büszkék lehetnek estélyökre. Ezer örömmel és mély hálával hajtjuk meg úgy előttük, mint valamennyi szereplő előtt a legnagyobb elismerés zászlaját. Farsangi színjáték a zárdában. A színházi előadások hiányát lelkes, törekvő műkedvelők szokták pótolni. Szívesen nézzük őket. A kritika is bársonyos felével fordul feléjük s szeretettel simogatja arcukat, melyen ott ragyog még a lámpaláz pírja, a szokatlan szereplés melege. Azért a hangulatért, melyet belénk varázsolnak, csak hálásak vagyunk, köszönő szavunk csak dicséret lehet. A műkedvelő előadásoknak igazi értékes gyöngye mindenkor a zárda növendékeinek színjátéka. A szereplők ügyes megválasztásával, az előadás változatosságával és precizitásával föltétlen sikert aratnak, valahányszor gyönyörködtetésünkre, mulattatásunkra a színpad deszkáin szerepelnek. Legutóbb jan. 25. és 26. napján farsangi színjátékot adtak elő a kápolna javára. Két színdarab került sorra: Bokor Malvin »Álom« c. vígjátéka és Tóth József »Rika« c. énekes színdarabja. Az »Álom« a futótűzként terjedő feminizmust mutatja be megvalósulásában egy álom keretein belül. Vilma, az érettségit tett leány nem a konyhában szorgoskodik, hanem mint a kor modern gyermeke ugyanolyan jogokra áhítozik, aminőkkel a férfiak rendelkeznek. S az álom megmutatja a feminizmus csődjét: a gyenge idegzetű nő irtózik az orvostudomány kísérleti eszközeitől, megremeg a párbaj hallatára s még a lélegzete is eláll, mikor a haza védelme fegyverre szólítja. Mily jól esik ennyi gyötrődés után az ébredés! A szereplők valamennyien jól megállták helyüket. Lengyel Teréz könnyedén, érzéssel játszotta az érettségit tett lány szerepét, Frick Jolán ügyesen alakította özv. Bárdy Ferencnét, Vilma édesanyját. Pethő Karolin (Vilma barátnője) nagyon otthonos voit elég nehéz szerepében, míg Luttor Teréz (a szakácsné megszemélyesítője) gyakran megnevettette a nagyszámú közönséget. Nyolc növendék gyönyörű táncegyüttese után a »Rika« c. énekesjátékra került a sor. Nemcsak az előadás, hanem az ének is próbára tette a szereplőket. Kedves hangjával, vonzó, átértett játékával sok tapsot aratott a főszereplő, Szente Mária, aki a talált gyermek szerepét játszotta. Málik Boriska (a tanító), Petz Etelka (a tanítóné), Zsilavy Teréz és Miklós Margit (gyermekeik) csak emelték a sikert ügyes énekükkel, sikerült alakításukkal. Schwarcz Irén (szomszédasszony) és Kemény Anna (rendőr) kifogyhatatlan mókázással vittek derültséget a különben komoly tárgyú darabba. A csengő, kristálytiszta hangokhoz harmonikusan simult a zongorajáték, ami Kristóffy Ida érdeme. KRÓNIKA. Kilenc pengő az ára. Barcsay Domokost, Erdély utolsó »fejedelmét« eltemették, de gyöngyöző, aranyos jókedvének kifogyhatatlan ötleteit, ártatlan mókáit szájról-szájra adja a hű emlékezet. Egy gabonaügynök jelentkezik nála. Megakarja venni a búzáját. — Mázsája kilenc forint, mondja Barcsay. — Adok érte nyolc forint nyolcvanat, mondja az ügynök. És miután egyik fél sem enged, alkusznak. Alkusznak egész nap, fél éjszaka. Másnap reggel újra kezdik és ismét alkusznak estig. De nem enged egyik sem. Este azt mondja Barcsay: — Bácsikám, most Pestre kell utaznom. De ha akarja, folytathatjuk az alkut a vonaton is. — Gemacht! mondja az ágens. Vonatra ülnek s alkusznak a kupéban, az étkező-kocsiban, a folyosón. De egyik se enged. Végre, mikor már Pest körül jár a vonat, igy szól Barcsay: — Hát öregem, Isten neki, odaadom nyele forint nyolcvanért. Látom, hogy kemény legény! Az ügynök elégedetten dörzsöli a kezét és kérdi: — Hány vaggonra való van? — Vaggon ? — kérdi Barcsay. Elég lesz oda zsák is. — Zsák ? — mondja az ügynök megdöbbenve. — No, igen. Zsák. A7 ügynök megvakarja a tarkóját: — Hát . . . hát . . . hány mázsa buzáj,a. van a méltóságos úrnak ? Barcsay kedélyesen: — Nekem? Van vagy —

T egy! -- De hiszen ... — Hát igen, van több is, de az nekem-