Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-12-07 / 50. szám
1913 november 23. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. mint ül ki az arcokra, mint ragyog föl a szemekben az ismerős motivumu zenedarabok hallatára a lelkesedés, az őszinte tetszés megnyilvánulása. A ráadás csak fokozta a sikert; a közönség alig tudott tőlük megválni. Utána a balkáni háború részletei jelentek meg a fehér vásznon vetített képekben; láttuk a csatározások főbb részleteit, említésre érdemes résztvevőit; az összefüggést a képek közt Blazovich Jákó bencés tanár magyarázó felolvasása tartotta fenn. A mindenki figyelmét lekötő felolvasást Szőllősy Mici éneke követte, ki Schubert »Zajgó folyam« kezdetű dalát adta elő csodálatosan kedves, meleg hangon, mely már az első ütemeknél az ének tartalmának megfelelő érzelmeket keltett bennünk. Tóth Annus precíz zongorajátéka megértőleg kisérte végig a ráadásul énekelt, hangulatos második számot is. Magas színvonalú, valódi művészetről tanúskodó pont volt Reisiger »Zongorahármas«-ának előadása Gáty Lenke, Gáty Zoltán és Szentgyörgyi Sándor játékában. Művészetüket, ügyességüket nagyon jól ismeri a publikum s hogy most sem csalódott bennük, bizonyította a lelkes, zajos taps, mely gyönyörű játékuk nyomán fölhangzott. Méltó befejezése volt az estélynek Szőllősy Mici és Tóth Annus együttes zongorajátéka, kik Brahms »Magyar táncok« c. darabját adták elő nagy tudással, kiváló technikai készséggel. A közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta őket. Végül Teli Anasztáz dr. mondott meleg szavakkal köszönetet Tóth Annusnak, ki az est rendezését ily ügyesen oldotta meg, de köszönte az előadók buzgó fáradozását is, mely egy szép estély emlékével tett gazdagabbá bennünket. t Még egy megjegyzésünk volna. Zavarólag hatott, különösen a hátulülőkre, a sok nagy női kalap, melyek a vetített képek jó részét eltakarták. Az estélyekre jövőben is eljövő hölgyeket leéri a rendezőség, hogy kalapjaikat szíveskedjenek a ruhatárban letenni. Ezen kívánság teljesítése, valamint a pontos megjelenés nem nagy áldozat annyi nemes élvezetért. (—.) Iskolaszéki gyűlés. A r. kat. iskolaszék nov. 29-én d. u. 5 órakor gyűlést tartott a belvárosi elemi iskolában 1. Kriszt Jenő esperesplébános elnöklete mellett. A jegyzőkönyvhöz hozzászólt Martonfalvay Elek és Somogyi József. Olyan értelemben kívánják módosítani, hogy az urodalom az átengedett temetőterületre vonatkozólag a r. kat. hitközséggel kötött örökhaszonbérleti szerződést és egyúttal gondoskodott az urodalom bérlőről is, Somogyi József személyében, aki az átengedett területet addig használhatja szabadon, ameddig és amennyiben temetőül nem szolgál, s aki a bért a használt területért az urodalomnak fizeti. Azután Teli Anasztáz dr. szólalt fel. Mint az iskolaszék megbízottja beszámolt röviden azon bizottság működéséről, mely a hitközség nevében az Irgalmas nővérek zárdáját igyekezett megmenteni a nyilvánosházaknak fenyegető közelségétől. Kijelenti, hogy a bizottság lelkiismeretesen eljárt megbízatásában s nem a bizottságon múlt, ha pozitív eredmények nincsenek. Javasolja, hogy az ügy állásáról részletesen informálja az iskolaszék a fennsőbb tanügyi hatóságot. Martonfalvay Elek helyesli az előző javaslatot, de egyúttal azt indítványozza, hogy az ügy fellebbeztessék meg a megyénél és hogy a fellebbezést az iskolaszék meghatalmázásából Herczog Manó dr. ügyvéd végezze, ki a kat. közüggyel való, tiszteletreméltó szimpátiájának már nem egyszer adta jeleit. Keresztes Gyula, Varga Rezső és az elnök felszólalása után az indítványok határozatba mentek. — Én már megőszültem a bánatban, gondban, feleségem nem él, csak egy leányom van; ragaszkodik önhöz; ha szeretni tudja, virágos lesz, rózsás mindkettőjük útja. Vagyonom is nyugton testálhatom önre, keserves munkával együtt hoztuk össze . . . Aztán esküvő volt; egy kicsiny faluba nem ment levél többé; halványarcu leány mindhiába várta, pedig a tavasz már belenyúlt a nyárba. A levél csak nem jött. Elhervadt a virág, vége lett a nyárnak; csak a szél susogta: — Visszavársz-e ? — Várlak . . . Ősszel a faluból levél ment a gyárba: Edes anyámasszony! Mi van a fiával, Hogy az arájának pár sort irni átall ? Nap-nap után mindig oly hiába várom, Egyre késik-mulik az én boldogságom. Valami baja van ? Imádkozom érte, Fohászkodásomnak nem lesz hossza-vége; Es ha meggyógyítja az Ur szent kegyelme, Eltem másik fele hálaadás lenne . . , Vagy hűtlen lett hozzám ? mért nem írja [meg hát ? Nem zavarom én meg senki boldogságát; Lassú halál helyett jobb az ölő méreg, Ugy is tudom, érzem: Nem sokáig élek... A jó öregasszony a kicsiny levelet hányszor telesirta: Nem szabad meghalnod! Neked élned kell még! — S irta a levelet, nap-nap után irta: Szerelmetes mátkám! Ugy-e megbocsátasz, Hogy a leveledre most megy csak a válasz. Jobb kezem egyik gép még nyáron letépte, Hogy' írhattam volna néked a levélre ? Most már jobban vagyok: ha meggyógyul (végleg, A mi kis falunkba visszatérek érted; Ne busulj miattam, drága mátkapárom, Egybekeltünk napját én is várva-várom. Leveleim eztán édesanyám irja, De én diktálom majd néki a papírra . . . . . . Gyönyörű május van; tán a tizedik már, amióta bucsut mondottak egymásnak. Az ablakban most is virágok pompáznak; künn az utcasoron az akácfák nyilnak, árad szét az illat. Alattuk bolyong egy halványarcu lányka, virágnyitó május hervatag virága s míg levelet olvas, madarak dalolnak: Ha ma nem tér haza, majd visszajön holnap . . . És amint igérte, most is vissza várja; pedig a mult hangját az ifjú szivében régen elnyomta már a gyár kattogása. Majd az elnök bejelentette, hogy a temetőterület adásáért a köszönő iratot Gróf Úr Őméltóságának felküldte. Kalmár Károly főgondnok beszámolt a villanyvilágításnak a belvárosi elemiiskolába való bevezetéséről. Varga József részletes megokolással kimutatta, hogy ha Horváth József műszeresszel vezetteti be a villamosságot a hitközség, akkor sokkal jutányosabban jut ugyanahhoz a felszereléshez, mintha a nagyon drága városi villamosteleppel szereltet. Az elnök bejelentette, hogy több ügyben a múltkori gyűlés megbízatása értelmében járt el. Tudatja továbbá, hogy a fennsőbb tanügyi bizottság kívánságára Süle Gábor maga helyett állított rendes helyettest osztályába: Kecskés Lajosné, Mindszenty Irma oki. tanítónő személyében. Somogyi József jegyzőkönyvileg kívánja hangsúlyoztatni, hogy a helyettesítő díjazása egészen a helyettesítettre háruljon. Az elnök tudatta, hogy Grátzer János, Pados Antal, Turner Nándor és Zsilavy Sándor kérik az ipariskolánál vállalt óráik megtartásának engedélyezését. Az iskolaszék az engedélyt megadta, de hangsúlyozta, hogy a jövőben az óravállalások a szabályok értelmében előre jelentessenek be. Tudomásul vette az iskolaszék a tanítók iskolaszéki jelöltjének megválasztását s az ügy megfellebbezését. Varga Józsefnek iskolalátogatásról történt beszámolása után az ülés véget ért. KRÓNIKA. Kiért harangoznak ? A héten egy asszonyt temettek. — Hát ez olyan nagy dolog ? Rendes körülmények között azt mondanók: »Nyugodjék békében!« s azzal napirendre térnénk fölötte. Mert mulandó az emberi élet s ma nekem, holnap meg neked szól az ének temetésre. Van azonban ennek az asszonynak a gyors kimúlásában valami megrázó. Ott lakott az Irhás-közben a saját házában. Több lakója is volt és ezeknek lakbéréből tengette életét. Mikor azonban a közgyűlés az Irhásközt jelölte ki városi szemétdombnak, amelynek mérges kigőzölgése az egész környéket megfertőzteti, a lakók fölmondták és a szegény asszony szájából kiesett a falat. Vigasztalanul járt-kelt, szivében egy elemésztő, gyilkos aggodalommal. Ma már árván áll a háza. S most, mikor frissen hantolt sirjáta leszitál az első eső, én is könnyet ejtek a bordélyházak első halottjára. Csillagtalan éjszaka. A fény mellett ott az árnyék! Kis József homlokát csak az imént övezte babérral az ország s ime ugyanakkor csillagtalan éjszaka borult egy vak költőre, akinek életében több volt a könny, mint a mosoly, több a kenyérgond, mint az öröm. Rudnyánszky Gyula megőrült. A családfentartási gondok, a lázas irodalmi tevékenység megőrölte a magyar Milton idegzetét. Az a rögeszméje támadt, hogy igen gazdag lett és egy ezüst automobilra van szüksége. Mikor a mentők megérkeztek a háza elé, jelentették neki, hogy már várja