Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-12-07 / 50. szám

1913 november 23. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. mint ül ki az arcokra, mint ragyog föl a szemekben az ismerős motivumu zenedara­bok hallatára a lelkesedés, az őszinte tetszés megnyilvánulása. A ráadás csak fokozta a sikert; a közönség alig tudott tőlük meg­válni. Utána a balkáni háború részletei jelen­tek meg a fehér vásznon vetített képekben; láttuk a csatározások főbb részleteit, emlí­tésre érdemes résztvevőit; az összefüggést a képek közt Blazovich Jákó bencés tanár ma­gyarázó felolvasása tartotta fenn. A mindenki figyelmét lekötő felolva­sást Szőllősy Mici éneke követte, ki Schu­bert »Zajgó folyam« kezdetű dalát adta elő csodálatosan kedves, meleg hangon, mely már az első ütemeknél az ének tartalmának megfelelő érzelmeket keltett bennünk. Tóth Annus precíz zongorajátéka megértőleg ki­sérte végig a ráadásul énekelt, hangulatos második számot is. Magas színvonalú, valódi művészetről tanúskodó pont volt Reisiger »Zongorahár­mas«-ának előadása Gáty Lenke, Gáty Zol­tán és Szentgyörgyi Sándor játékában. Mű­vészetüket, ügyességüket nagyon jól ismeri a publikum s hogy most sem csalódott bennük, bizonyította a lelkes, zajos taps, mely gyönyörű játékuk nyomán fölhangzott. Méltó befejezése volt az estélynek Szőllősy Mici és Tóth Annus együttes zon­gorajátéka, kik Brahms »Magyar táncok« c. darabját adták elő nagy tudással, kiváló technikai készséggel. A közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta őket. Végül Teli Anasztáz dr. mondott me­leg szavakkal köszönetet Tóth Annusnak, ki az est rendezését ily ügyesen oldotta meg, de köszönte az előadók buzgó fáradozását is, mely egy szép estély emlékével tett gaz­dagabbá bennünket. t Még egy megjegyzésünk volna. Zava­rólag hatott, különösen a hátulülőkre, a sok nagy női kalap, melyek a vetített képek jó részét eltakarták. Az estélyekre jövőben is eljövő hölgyeket leéri a rendezőség, hogy kalapjaikat szíveskedjenek a ruhatárban le­tenni. Ezen kívánság teljesítése, valamint a pontos megjelenés nem nagy áldozat annyi nemes élvezetért. (—.) Iskolaszéki gyűlés. A r. kat. iskolaszék nov. 29-én d. u. 5 órakor gyűlést tartott a belvárosi elemi iskolában 1. Kriszt Jenő esperesplébános elnöklete mellett. A jegyzőkönyvhöz hozzá­szólt Martonfalvay Elek és Somogyi József. Olyan értelemben kívánják módosítani, hogy az urodalom az átengedett temetőterületre vonatkozólag a r. kat. hitközséggel kötött örökhaszonbérleti szerződést és egyúttal gon­doskodott az urodalom bérlőről is, Somogyi József személyében, aki az átengedett terü­letet addig használhatja szabadon, ameddig és amennyiben temetőül nem szolgál, s aki a bért a használt területért az urodalomnak fizeti. Azután Teli Anasztáz dr. szólalt fel. Mint az iskolaszék megbízottja beszámolt röviden azon bizottság működéséről, mely a hitközség nevében az Irgalmas nővérek zár­dáját igyekezett megmenteni a nyilvános­házaknak fenyegető közelségétől. Kijelenti, hogy a bizottság lelkiismeretesen eljárt meg­bízatásában s nem a bizottságon múlt, ha pozitív eredmények nincsenek. Javasolja, hogy az ügy állásáról részletesen informálja az is­kolaszék a fennsőbb tanügyi hatóságot. Martonfalvay Elek helyesli az előző javaslatot, de egyúttal azt indítványozza, hogy az ügy fellebbeztessék meg a megyé­nél és hogy a fellebbezést az iskolaszék meghatalmázásából Herczog Manó dr. ügyvéd végezze, ki a kat. közüggyel való, tiszteletre­méltó szimpátiájának már nem egyszer adta jeleit. Keresztes Gyula, Varga Rezső és az elnök felszólalása után az indítványok hatá­rozatba mentek. — Én már megőszültem a bánatban, gondban, feleségem nem él, csak egy leá­nyom van; ragaszkodik önhöz; ha szeretni tudja, virágos lesz, rózsás mindkettőjük útja. Vagyonom is nyugton testálhatom önre, ke­serves munkával együtt hoztuk össze . . . Aztán esküvő volt; egy kicsiny faluba nem ment levél többé; halványarcu leány mindhiába várta, pedig a tavasz már bele­nyúlt a nyárba. A levél csak nem jött. El­hervadt a virág, vége lett a nyárnak; csak a szél susogta: — Visszavársz-e ? — Várlak . . . Ősszel a faluból levél ment a gyárba: Edes anyámasszony! Mi van a fiával, Hogy az arájának pár sort irni átall ? Nap-nap után mindig oly hiába várom, Egyre késik-mulik az én boldogságom. Valami baja van ? Imádkozom érte, Fohászkodásomnak nem lesz hossza-vége; Es ha meggyógyítja az Ur szent kegyelme, Eltem másik fele hálaadás lenne . . , Vagy hűtlen lett hozzám ? mért nem írja [meg hát ? Nem zavarom én meg senki boldogságát; Lassú halál helyett jobb az ölő méreg, Ugy is tudom, érzem: Nem sokáig élek... A jó öregasszony a kicsiny levelet hányszor telesirta: Nem szabad meghalnod! Neked élned kell még! — S irta a levelet, nap-nap után irta: Szerelmetes mátkám! Ugy-e megbocsátasz, Hogy a leveledre most megy csak a válasz. Jobb kezem egyik gép még nyáron letépte, Hogy' írhattam volna néked a levélre ? Most már jobban vagyok: ha meggyógyul (végleg, A mi kis falunkba visszatérek érted; Ne busulj miattam, drága mátkapárom, Egybekeltünk napját én is várva-várom. Leveleim eztán édesanyám irja, De én diktálom majd néki a papírra . . . . . . Gyönyörű május van; tán a tizedik már, amióta bucsut mondottak egymásnak. Az ablakban most is virágok pompáznak; künn az utcasoron az akácfák nyilnak, árad szét az illat. Alattuk bolyong egy halvány­arcu lányka, virágnyitó május hervatag vi­rága s míg levelet olvas, madarak dalolnak: Ha ma nem tér haza, majd visszajön hol­nap . . . És amint igérte, most is vissza várja; pedig a mult hangját az ifjú szivében régen elnyomta már a gyár kattogása. Majd az elnök bejelentette, hogy a temetőterület adásáért a köszönő iratot Gróf Úr Őméltóságának felküldte. Kalmár Károly főgondnok beszámolt a villanyvilágításnak a belvárosi elemiiskolába való bevezetéséről. Varga József részletes megokolással kimu­tatta, hogy ha Horváth József műszeresszel vezetteti be a villamosságot a hitközség, akkor sokkal jutányosabban jut ugyanahhoz a felszereléshez, mintha a nagyon drága városi villamosteleppel szereltet. Az elnök bejelentette, hogy több ügy­ben a múltkori gyűlés megbízatása értelmé­ben járt el. Tudatja továbbá, hogy a fenn­sőbb tanügyi bizottság kívánságára Süle Gábor maga helyett állított rendes helyettest osztályába: Kecskés Lajosné, Mindszenty Irma oki. tanítónő személyében. Somogyi József jegyzőkönyvileg kívánja hangsúlyoz­tatni, hogy a helyettesítő díjazása egészen a helyettesítettre háruljon. Az elnök tudatta, hogy Grátzer János, Pados Antal, Turner Nándor és Zsilavy Sándor kérik az iparisko­lánál vállalt óráik megtartásának engedélye­zését. Az iskolaszék az engedélyt megadta, de hangsúlyozta, hogy a jövőben az óraválla­lások a szabályok értelmében előre jelentes­senek be. Tudomásul vette az iskolaszék a tanítók iskolaszéki jelöltjének megválasztását s az ügy megfellebbezését. Varga Józsefnek iskolalátogatásról történt beszámolása után az ülés véget ért. KRÓNIKA. Kiért harangoznak ? A héten egy asszonyt temettek. — Hát ez olyan nagy dolog ? Rendes körülmények között azt mon­danók: »Nyugodjék békében!« s azzal napi­rendre térnénk fölötte. Mert mulandó az emberi élet s ma nekem, holnap meg neked szól az ének temetésre. Van azonban ennek az asszonynak a gyors kimúlásában valami megrázó. Ott lakott az Irhás-közben a saját házá­ban. Több lakója is volt és ezeknek lakbé­réből tengette életét. Mikor azonban a közgyűlés az Irhás­közt jelölte ki városi szemétdombnak, amely­nek mérges kigőzölgése az egész környéket megfertőzteti, a lakók fölmondták és a sze­gény asszony szájából kiesett a falat. ­Vigasztalanul járt-kelt, szivében egy el­emésztő, gyilkos aggodalommal. Ma már árván áll a háza. S most, mikor frissen hantolt sirjáta leszitál az első eső, én is könnyet ejtek a bordélyházak első halottjára. Csillagtalan éjszaka. A fény mellett ott az árnyék! Kis József homlokát csak az imént övezte babérral az ország s ime ugyanakkor csillagtalan éjszaka borult egy vak költőre, akinek életében több volt a könny, mint a mosoly, több a kenyérgond, mint az öröm. Rudnyánszky Gyula megőrült. A családfentartási gondok, a lázas iro­dalmi tevékenység megőrölte a magyar Mil­ton idegzetét. Az a rögeszméje támadt, hogy igen gazdag lett és egy ezüst automobilra van szüksége. Mikor a mentők megérkeztek a háza elé, jelentették neki, hogy már várja

Next

/
Thumbnails
Contents