Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-11-23 / 48. szám

1913 november 23. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Elitéljük méltánytalansága szempontjából. Az irgalmas nővérek zárdája és iskolája ugyancsak nem szolgáit rá, hogy a reménységtől is megfosszák, hogy valaha utcának nevezhető, tisztességes utcája lehessen, hogy valaha a főtemplom és állomás felől megközelíthető lehessen. A legélesebben elitéljük erkölcsi szempontból. Mint valláserkölcsi életet élő emberek éppen nem tartjuk kívánatosnak, hogy a korán sötétedő téli délutánokon az iskolájuk körül, a Bástya-utcában játszadozó, sétájukat végző izr. leányok s fiúk százaira kacsintgasson, mosolyogjon a Bástya-utca sarkán emelkedő bordélyháznak bűvös vöröslámpája! Mint becsületes katolikus emberek teljes erőnkből tiltakozunk s gátat vetünk az ellen, hogy évek folyamán leánykáinknak ezreit kényszerítsék arra, hogv iskolájuk s vallási gykkorlataik céljából a zárdát látogatva bordélyházak előtt kelljen elmenniök; hogy a korán alkonyodó téli délutánokon a zárdából: iskolából, kézimunkáról, patronage-ból, litániáról, gyónásukról jövet, részeg lumpokba, bordélyháztöltelékekbe kelljen belebotlaniuk. Nem elégesznek meg azzal, hogy éppen nem stílszerű szomszédja van a zárdának udvar felől a katonakaszárnyában és gyakorlótérben; hogy homlokzata felől a Cinca, az a beboltozatlan bűzgödör leheli rájuk mérgező levegőjét: most még az erkölcsi rothadásnak kórtanyáját plántálják eléje!? Katolikus ember ebbe bele nem nyugodhatik! Két hónap óta hangoztatott sérelmeink meg nem orvoslásáért, ezért az áldatlan huzavonáért is a várost tesszük felelőssé. Csak anyagunk szaporodik, mellyel a fennsőbb hatóságokat rákény.szeri tjük ez üggyel való foglalkozásra. Ezennel ki kell jelentenünk: nem elégedhetünk meg azzal, hogy »erkölcseinket vakablakokkal nemesítsék!« Itt csak — mint Varga Rezső úr javasolta — gyökeres orvoslás segíthet!! A Kat. Kör felolvasó-estélyei. A pápai Kat. Kör mindenkor tudatában volt magasztos hivatásának, nemes feladatának. Jól tudja a vezetőség, hogy nemcsak a kat. közönségnek egy táborba való tömörítése a cél, hanem az egybegyűjtött sokadalomnak hasznos és fölemelő szórakoztatása is. Most, mikor a barátságtalan idő az utcáról a négy fal közé késztet bennünket, a Kat. Kör is megkezdi felolvasó-estélyeinek sorozatát. Ezen estéknek, mint nevük is mutatja, egy-egy felolvasás lesz a kiemelkedő pontjuk, amelyeket a művészgárda fon majd körül hangulatos, virágdiszes kerettel; s mig a felolvasások szórakozva tanítanak, a művészi keret, mely zene- és énekszámokat ölel föl, a lélek érzelmi világát tölti be felejthetetlen benyomásokkal, emlékekkel. Az első felolvasó-estély, melynek előkészítését Tóth Annuska urleány vállalta magára, nov. 30-án lesz, mig a rákövetkező december 14-én, Ress Irénke urleány rendezésében. ^ Örömmel üdvözöljük a Kat. Kör felolvasó-estélyeinek megkezdődését, mert nagy fontosságot tulajdonítunk neki, mint minden kat. mozgalomnak. Hisszük, hogy ezen estélyek, hacsak egy szikrányival is, de hozzájárulnak a kat. öntudat emeléséhez. Erre pedig nagy szükségünk van, különösen manapság. Érezzük a bennünk duzzadó erőt, büszkék vagyunk, mikor a kat. nagygyűléseken összetorlódott energiamennyiséget látjuk és mégis — mikor tettre kerül a dolog, pedig a vége felé járt, mert bizony sehogysem akart a szokatlan darab sikerülni. A feje csak elkészült volna, de a hosszú szár épen nem illett a cipőformáju csizmára. Fekete épen a negyedik »csizmába« kapott, mikor beállított hozzá Cingár Lajos és nagy dicsériádák közt emlegetve a cipészetet, kivallotta szándékát, hogy ő is a cipőviselők intelligens pártjához óhajt csatlakozni. (Eddig ugyanis mamuszban járt, lévén lábfájós emberemlékezet óta). Felesége egy pár uj csizmával lepte meg, de szívesen elcseréli egy pár finom cipőért, ha a mester valamit rá fizet. Fekete azt sem tudta örömében, hol áll a feje. Keblére ölelte a felvilágosult szabót és egy héten belül megígérte a cipők elkészítését, sőt öt forintot ráadásul ajánlott föl, annál is inkább, mivel épen szüksége volt a csizmákra, melyeket saját gyártmánya gyanánt készült bemutatni. Mire a határnap elérkezett, már ki volt cserélve Patkó János művészileg kidolgozott egy pár csizmája Fekete remekbe illő cipőivel. Cingár Lajos nem csinálta ingyen a tréfát^ hisz a cipész részéről öt forint ütötte a markát. A vita eldöntésére ugyancsak sokan jöttek össze a Zöldhetesben, melynek nagy asztalán ott büszkélkedtek a csizmák is, a cipők is. Az elnök ünnepélyesen fölszólította Patkót, hogy mondjon véleményt a cipészkészítette csizmákról. Az öreg csizmadia föltette pápaszemét és műértőleg vizsgálta a lábbeliket; csontos ujjával megkopogtatta a talpat, végigsimította a bőrt, forgatta, emelgette, de a fejét megcsóválta, mikor az asztalra visszatette. — Ügyes dolog, de bizony inkább cipőformája van ennek. Most Fekete Antal ítélete következett. Kezébe vette az egyik, a másik cipőt, simogatta, tapogattaa bőrét, de ő is csak a fejét csóválta, mikor véleményadásra került a sor. — Mesterkézre vall, de bizony inkább csizmaformája van ennek . . . A csalafintaság csak napok múlva derült ki. Cingár Lajos maga lett az árulója, mert a mamusz csak nem akart leszakadni a lábáról, ő maga pedig egy álló hétig »készpénzzel« fizetett a Zöldhetesben. Tomor Árkád. nem bízunk önmagunkban, mert nincs meg az egyéni lélekben a magában való bizakodás, erejének öntudatosítása. Ezért kapkodunk fühöz-fához, ezért keresünk segítőtársakat olyan dolgok megtevéséhez, olyan eszmék megtestesítéséhez is, melyeket a magunk erejével játszva elvégezhetnénk. A magunk kislelküségét, a magunk gyávaságát közös kinccsé tesszük s még a szalmaszál után is kapkodunk, mikor szunnyadó erőink, gyakorlott izmaink a gerendákat is megbírnák. A kat. nagygyűlésnek nem egy látogatója dicsekedett azzal, hogy tele bizalommal és büszkeséggel, lelkileg mintegy megifjodva, megújulva tért vissza városkájába, falujába. Eszemágában sincs a kat. köröket a kat. nagygyűléssel egy színvonalra emelni, de ha ez utóbbi jótékony hatást gyakorolt egy or-, szág kat. népére, mért ne tehetné meg ugyanezt a Kat. Kör egy város kat. publikumával ? Szolgáljanak ezen esték a kat. lelkek bizalmának felkeltésére, a kat. öntudat kifejlesztésére. hogy amikor erőnket próbára hivja egy-egy küzdelem, ne vesszük el fejünket, hanem a sikeres munka bevégzése után önelégülten azt mondhassuk: Ez jó mulatság férfi-munka volt! (—.) KRÓNIKA. Az első édes . . . Farkas Elek végighúzta vonóját a húron s a Kat. Munkásnőegyesület eljárta az első táncot a nyilvánosság előtt. Mily bájos volt ez az első szereplés! Mint mikor a kisgyermek felé szeretettel tárjuk ki karunkat és csalogató szóval hívogatjuk az első lépésre, úgy, annyi szeretettel és érdeklődéssel kisértük mi is ezt az első tipegést. Tipegés ?! Szó sincs róla! Ez. már határozott, szinte férfias mars volt (az elnöküktől tanulták!), mellyel ezek a hamupipőkék utolérhetetlen bájjal a pincehelységükből egyszerre az öreg Griff első emeletére szökkentek. Ejnye! de takarosak! A vén lámpa sem oly bágyadt, mint máskor. Tágranyilt szemmel nézi ezt a mesebeli tündérkertet. Harmatban, napsugárban fürdöttek-e, bogy olyan üde az arcuk ? Szivükben ifjú kedv hulláma, ajkukon ujjongó dal kacagása, homlokukon virágkoszorú. Kérem, ilyen lehetett a katakombákból kilépő kereszténység mosolygása. Hadd hintsek én is rózsát reájuk! Kívánom, ho.gy e vidám derű, tavaszi verőfény világoljon az egyesület további útjain is. Bagdadba kéne menni . . . Nem nekem, hanem néhány vasúti kocsinak. Bagdad messze Ázsiában fekszik és lomha, kényelemszerető török nép lakik benne. Vaggonokat is tőlünk szállítanak a győri vaggongyárból. Ép a napokban rekedt néhány ilyen Bagdadba igyekező vasúti kocsi Győrszentivánban, alig néhány kilométernyire Győrtől, mert hát a kocsik tengelye egy miliméterrel rövidebb volt a sínpár távolságánál. Most azonban nem ez a miliméter érdekel engem, hanem inkább az a jóbarátság, mely ujabb időkben a magyart s törököt összefűzi. Hogy' püfölték egymást Mohácsnál, Zentánál, Szigetvár sáncaiban?! S most, mikor aláhanyatlott a félhold dicsősége és a