Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-09-28 / 40. szám
4. PAPA ES VIDÉKE. 1913 szeptember 28. valami vagy sem, sőt igen tekintélyes számban vánnak olyanok, akik határozottan állítják, hogy új kórházra semmi szükség sincs. Kéri az egész ügy napirendről való levételét. Hoffner Sándor dr. Keresztes Gyulával polemizál. Ebben az ügyben már döntött egyik közgyűlés s azóta három hónap még nem mult el s igy — a szervezeti szabály értelmében — nincs jogában a közgyűlésnek előbbi határozatán változtatni. A közgyűlés tehát határozatilag kimondotta, hogy fenntartja előbbi határozatát és a tervek elkészítésére kiirja a nyilvános pályázatot. Szinház. Szomorú hét jutott osztályrészül szinházunknak. Szeretném kitörülni sziniévadunkból — egy-két eset kivételével —- az összes előadásokat. Az ízléstelenségnek, az erkölcsi züllöttségnek valóságos valhalláját láttuk színpadunkon a mult héten, amikor előadták a »Buksi «-t és a »Telefon«-t Kedvem lett volna rendőrért kiáltani! Itt az ideje végre, hogy az államhatalom lépjen fel és akadályozza meg az e fajta arcpirítóan szemtelen, elaljasodott, irodalmi terméknek csúfolt fércmunkák szinrehozatalát. Epenséggel nem kell tartani attól, hogy az irodalomnak kára lenne belőle. Amit az államnak ezidőszerint rendszabályozni kell, annak épen az a legnagyobb hibája, hogy nem irodalom, Jó lélekkel elmondhatjuk, amit nálunk a színpadokon modern darabot látni, annak csak elenyészően csekély része számítható az irodalomhoz. A sok fajtalan bohózatot, sivár látványosságot azzal védelmezni, hogy szabályozásuk az irodalom szabadságát sértené: valóban nevetséges törekvés. A szabadosság üldözése nem veszedelme a szabadságnak, a közerkölcsiség védelme pedig kötelessége az államnak. A publikum — sajnos — jobbára az ilyen darabokhoz jár, épen azért kell az állami beavatkozás. Végeredményében tehát nem is annyira az irodalmat rendszabályoznák, mint inkább a közönséget nevelnék az igazi irodalom élvezetérel S akkor »Oeskay brigadéros« nem játszódnék le üres ház előtt s nem tapsolna telt ház a »Telefon« bűzös légkörében. Csütörtökön Bakonyi és Kálmán Imre örökké szép operettejét az »Obsitos«-t adták. Ügyesen és Ízlésesen elhelyezett drámai részletei könnyeket csaltak nem egyszer mindnyájunk szemébe. Szép zenéje diszkrét fülek számára készült. Fájdalom, hogy e könnyüszövegü, minden frivolitástól ment darab, amely hozzá még kitűnő előadásban került szinre, alig félházat tudott csak összehozni, amit különösen a kellemetlen időnek tulajdonítunk. B. Almássy Júliát, Mezei Margitot, Sebestyén Rózsit, Tihanyit, Baróthyt, Nagy Imrét, Szigethit és Lantost több izben a nyilt szinen is megtapsolták. A sugó is »dicséretes buzgósággal« felelt meg kötelességének. Háromszor egymásután, még pedig pénteken, szombaton és vasárnap adták Harsányi Zsolt fordításában a »Buksi« cimü 3 felvonásos operettet, mely nem is annyira operette, hanem csak közös cime bizonyos számú variete-produkcióknak. Emberek jönnek-mennek, táncolnak, énekelnek s az egyes produkciókat rossz élcekkel kapcsolják valahogyan össze. Öltöznek, vetkőznek egy szál ingre a szinpadon a közönség előtt. És még ezt mondják irodalomnak! Zenéjo sem sokkal különb, leszámítva néhány értékesebb darabot. A címszerepben kitűnő volt Szigethy Andor, akit nyilt szinen is nem egyszer megtapsolták, amiből bőven kijutott Mezei Margitnak, Fábián Linkának, Sebestyén Rózsinak, Berkes Ilonának, Nagynak, Tihanyinak és Faludynak. Hétjön Herceg Ferenc »Oeskay brigadéros« c. történelmi színműve került szinre. Igazi műélvezetben volt része a közönségnek. Együtt lelkesedtünk a színészekkel a kuruc idők fenséges jelenetein, szomorkodtunk Ocskay bukásán, aki még akkor is nagy volt, amikor hiúságában megsértve, cserben hagyja Rákóczi dicső zászlóját és átpártol a gyűlölt ellenséghez. Éreztük azt a lelkiharcot, amelyet Ocskay lelkében a bosszú vivott a hazaszeretettel, amely végre is az utóbbi győzelmével végződött. Ocskay visszatér az elhagyott nemzeti ügyhöz, habár tartja, hogy elkövetett ballépéséért pardont nem várhat, de nem is kér. Egykori vitéz katonáitól lakonikus rövidséggel búcsúzik: »Kurucok, jó éjszakát!« Mire azok lehorgasztott fejjel, könnytelt szemekkel búsan válaszolnak: »Oeskay brigadéros, jó éjszakát!« Turay játszotta a címszerepet, amely teljesen megfelel Turay egyéniségének. Komoly, mély érzelmek tükröződtek vissza a hangján, mozdulatán, mimikáján egyaránt. Nem volt a darabnak egyetlen jelenete, amelyben cserben hagyta volna alakító képessége. A darab végéig az erős lelkű, vitéz Ocskayt láttuk benne. Szi; vesen elismerjük, hogy az est sikere nagy részben néki köszönhető. Huzella Irén a kóbor cigányleány szerepét nem mindennapi közvetlenséggel alakította. Drámai erő lüktetett minden szavában. Bájos volt Harsányi Gizi (Tisza Ilona) és Rózsahegyi Ilona (Tisza Jutka) szerepében. Nagyon jó volt Baróthy, Nagy Imre, Fodor és Faludy, Ocskay Sándor vicehadnagy szerepe azonban nem Szigethy Andornak való. Szivesebben láttuk volna ebben a szerepkörben Tihanyit. Kedden Farkas Imre »Iglói diákok« c. énekes diáktörténetét adták jól megérdemelt teltház előtt. Kedves, poétikus darab, melynek zenéje is nem oly zenei koncepció nélkül szűkölködő egyveleg, aminők az újabb i szegényes énekes darabok. Tiszta humor csillog benne, amely nem perzsel, nem éget fel semmit. A szereplők is tudásuk legjavát nyújtották. P. Bihari Böske Éviké szerepében olyan volt, mint egy gyöngéd, illatos virág, mely egy gazzal, dudvával sürün benőtt kertben hajtott ki. Játéka ékesszóló bizonyság volt arra, hogy a darabnak nem kell szemérmetlennek és Ízléstelennek lennie, hogy a közönség jól mulasson és kellemesen szórakozzon benne. Viharos tapssal jutalmazták játékát, amelyben bőven volt része Faludynak, Lantosnak, Nagynak és Barótinak is. Szerdán »Telefon« cimü 3 felvonásos ócska vígjátékot adták Adorján Andor fordításában. Szövege alantjáró, unalmas, züllött, sőt kimondom kereken: ocsmány. Andor szennyet hozott a színpadra, gyönyörködik benne és gyönyörködtetni akarja a közönséget. Ennél teljesebb napfogyatkozást nem láttam. Francia vigjáték. Ezzel meg van adva a darab tárgya is. A férjek megcsalják a feleségeiket és azok viszont. Háló ingben,, alsó nagrágban kel ki a férfi szemünk láttára az asszony ágyából. Közben botrányosan kétértelmű, sőt nem is kétértelmű, hanem nagyon is »egyértelmű« szavakkal mondják el mindé n tettüket egyannyira, hogy maguk a színésznők, sőt nem egyszer a színészek is restelték kimondani azokat az arcpirító szemtelenségeket, amelyektől még zártkörben is undorral fordul el minden jó izlésü ember. Sajnáltuk a szereplőket, akik jobb ügyhöz méltó buzgósággal játszották meg kivétel nélkül a szerepeiket. Csütörtökön »Leányvásár« c. 3 felvonásos operette került szinre a múltkorihoz hasonló jó előadásban. Pénteken leszállított helyárakkal «A Faun« ment minden nagyobb érdeklődés nélkül. Még a félhelyárak sem tudtak összehozni valami nagyszámú közönséget. hírek. — Leg-felsőbb helyről jövő kitüntetés. Örömmel vesszük a hírt, hogy a király szeretett volt egyházmegyei főtanfelügyelőnket, Kránitz Kálmán felszentelt püspököt, érdemrenddel tüntette ki. A hivatalos lap szerdai száma a következő királyi kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére Kránitz Kálmán felszentelt püspök, a veszprémi székeskáptalan éneklőkanonokjának, buzgó lelkipásztori működése, valamint az egyházi iskolaügy terén szerzett érdemei elismeréseül, Ferenc József-rendem középkeresztjét a csilaggal adományozom. Kelt Bad Ischlben, 1913 szept. 5-én. Ferenc József s. k. Báró Burián István s. k. Kránitz püspök kitüntetése, mellyel egyházi és közoktatásügyi téren szerzett érdemeit s a magyar iskolaügy céljaira tett nagyszabású alapítványait honorálta a király, széles körben nagy megelégedést és örömet keltett. — Személyi hir. Giesswein Sándor, pápai praelatus, orsz. képviselő édesanyja sírjának látogatására csütörtökön este városunkba érkezett. Itt tartózkodása alatt a bencés székháznak volt szivesen látott vendége. — Mai tárcánkat különösen is olvasóink figyelmébe ajánljuk. A sok minden közt, amit a cserkészetről a közönség olvasott már, igazi mentő öv Izsóf Alajosnak, a Zászlónk c. ifj. lap szerkesztőjének cikke: megment bennünket attól, hogy e fontos dologról helytelen értesítésekkel, gyenge viccelődéssel hamis véleményt lopjanak belénk. Egyben jelentjük, hogy a nevezett cikkben többször említett tutaj-cserkészetben munkatársunk: Mátrai Guidó bencés tanár is részt vett és legközelebb lapunk hasábjain beszámol érdekes útjáról.