Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-09-21 / 39. szám
1913 szeptember 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7. arra visz. Akik azokon a helyeken laknak, a szülők gyermekeik előtt, a nők az egész vár.os füle. hallatára, a tanárok tanítványaik, a papok a templom előtt kénytelenek hallani... Ne kérdezzük, nincs-e mód a segítésre! Hát a kolera ellen lehet védekezni s egy ilyen megtévedt embert nem lehetne ártalmatlanná tenni? Ha gyilkolna, testi szervezetünkben tenne kárt, már régen nem volna szabad bolygása az utcákon. De mivel csak lelkeket gyilkol, csak gyermeki szivekben teszen kárt, csak az erkölcsi és tisztesség érzetünket marja, rombolja: ezért nem lehet őt közveszélyes őrültnek declarálni s vele eszerint bánni? Vagy lehet? Hogyne lehetne! Ártalmatlanná tételének ezer és egy módját tudná bizonyára akár a polgármester, akár a városi főorvos, akár a rendőrkapitány, akár a városi közgyűlés tagjai, akár az utolsó kis gyermek is, aki sirva szalad előle, vagy vihogva hallgatja messziről, mert szegény kis lélek már kénytelen volt hozzá szokni! Hát akkor? Akkor miért nem történik mégsem meg a szükséges intézkedés? Ki a hibás a gyermekrontás és erkölcsi iszap naponkénti szabad folyásáért ? Talán a polgármester ? A főorvos ? A rendőrkapitány . . . ? Nem ők tisztelt olvasó és gondolkodó poigártásak. Nem. Nekik nincs rá szabályuk! Hanem mi vagyunk azok, akik arcunk pirulásával halijuk; kezünket ökölbe szorítva méltatlankodunk; gyermekeinket sajnálva menekülünk onnan, ahol a förtelem megjelen, de csak türünk, hallgatunk, menekülünk! Mert igy kényelmesebb, mert igy nem kell a szánkat kinyitnunk! N- S. Városi közgyűlés. — 1913 szeptember 15. — A képviselőtestület alapos tárgyalás alá vette az 1914. évi városi költségvetést. Az előző évekhez viszonyítva, amikor egy ülés keretében szinte ledarálták a terjedelmes költségelőirányzatot, örvendetes javulásnak mondható, hogy ez alkalommal három izben jött össze a képviselőtestület mire végzett a költségvetéssel. Bár a múltban is hasonló lelkiismeretességgel járt volna el képviselőtestületünk, akkor ma nem jutottunk volna odáig, hogy a folyton emelkedő terhek súlya alatt egyes képviselők, — akik reménytelennek látták a jövőt, — nagyközséggé való visszafejlődést hangoztattak. Habár kissé túlzott is ez a nagy ijedtség, de mindenesetre nem alapnélküli, különösen, ha költségvetésünk folyton emelkedő tételeit egyéb fedezet hiányában örökösen pótadó emeléssel akarjuk fedezni. Ez így tovább nem mehet, annyi bizonyos. Városi politikánknak jövőben csakis az lehet a helyes iránya, ha egyrészről gondoskodunk a városi polgárság teherviselő képességének erősítéséről, mási részről olyan intézményekkel gazdagítjuk a várost, amelyek a város jövedelmeit j fokozzák. Igy biztosíthatjuk egyedül vá| rosunk egészséges alapon való fejlődését. * Délelőtti közgyűlés. A délelőtti közgyűlés csak a rendőrségi kiadásokkal foglalkozott. Nem egyszer heves volt a vita a rendőrbiztosi állásnál. Arról folyt ugyanis a vita: betöltsék-e a rendőrbiztosi állást, vagy sem ? Sokan felszólaltak j pro és kontra. Végül is szavazattöbbséggel a rendőrbiztosi állást beszüntették és az erre felvett fedezeti összeget törölték a költségvetésből. Micsoda következetlenség ! Alig néhány hónappal ezelőtt még szükség volt rendőrbiztosra s most pedig ugyanaz a képviselőtestület mondja ki, hogy beszünteti az állást. A megyei törvényhatósági bizottság, ahova a közgyűlés első és egyedüli helyes határozata fellebbezés utján került, folyó hó 10-én tartott ülésén kimondotta, hogy a rendőrbiztosi állás betöltendő. Kíváncsiak vagyunk mi történik ezek után. A vármegye, ha következetes akar maradni, akkor nem hagyhatja jóvá közgyűlésünk határozatát. Délután. Mészáros Károly, polgármester három órakor nyitotta meg a folytatólagos ülést. A jegyzőköoyv hitelesítésére: Lőwenstein Adolf, Baráth Károly, Gaál János, ifj. Eisler Mór és Halász Mihály v. képviselők kérettek íel. Tűzoltói kiadások. Lőwy László dr. szólalt fel elsőnek a tűzoltói kiadásoknál. Kifogásolja, hogy az öntözést teljesítő tűzoltók az ő háza előtt nem öntözik fel az utcát. A rendőrkapitány megígéri, hogy amennyiben szabálytalanságot tapasztal, szigorúan jár el a kötelesség mulasztó tűzoltókkal szemben. Ugyancsak Lőwy László dr. kérdi a városi főorvost minő intézkedéseket foganatosított a mai kolerás világban ? A kérdésre Csehszombathy László dr. válaszolt és az eddigi intézkedéseit a következőkben mondja elő: a dinnye árusítását beszüntette, a városba érkezett gyümölcsárukat ellenőrzi és csak az olyan szállítmányokat engedi kiwaggonérozni, amelyek felől minden kétséget kizárólag megbizonyosodott, hogy kolera mentes vidékről valók ; ellenőrzik az udvarok és trágyadombok tisztaságát, valamint a vasúton érkező közönséget, (!?) a csatornákat pedig mészkeverékkel fertőtlenítik. Egyébként az egészségügyi bizottságot a napokban úgyis összehívják, ahol a további teendőkről intézkednek. A főorvos válaszában úgy az interpelláló, mint a közgyűlés megnyugodott. Keresztes Gyula a Korona vendéglőre hivja fel az egészségügyi bizottság figyelmét, tekintettel, hogy a nevezett vendéglő udvarán nemcsak a nyilt trágyadomb terjeszt irtózatos bűzt, hanem a »Cinca« is behatói, ha egy kissé megárad. Muli József mentőkocsi beszerzését indítványozza. Indítványát 21 szavazattal 17 ellenében elfogadták. a katonáknak, hogy vegyék célba a vakmerőket. Erre golyózápor sivított feléjük s előttük és mögöttük sürü kopogással verődtek a hidra a puskagolyók. Érezték a süvítő ólomdarabok perzselő szelét, kivont kardjukat majd kiverték a kezükből a reá pattant golyók, de ők mereven, mozdulatlanul állottak a hid lábánál s komoran, szótlanúl hol egymásra, hol az ellenségre néztek. Pusztelnik oldalt állt tőlük, de ő se szólt, csak nézte ezt a különös párbajt a bátorság, a hidegvér, a halálmegvetés ez izgalmas párbaját. Istenitélet ez! A golyók mint szunyograj a mocsár fölött, oly sűrűn repkedtek körülöttük. Némelyik belecsapott a vizbe, ahonnan egész hullámtornyot csapott föl. A sistergés, a zúgás, a pattogás, a dörgés, a sivítás pokoli hangversenyében, amely az acélidegeket is megrázta volna, ők meg se moccantak paripáikon. Ezek is ugy álltak ott, mintha ércből lettek volna öntve. Csak a fülüket hegyezték, a szemük villámlott s orlyukaik fújtak. Parancsőrtisztek vágtattak Görgeihez jelentésekkel, vagy utasítást kérve. De ő le sem jött a hídról. A lovát se fordította meg. Végighallgatta a jelentéseket, pár szót szólt, vagy utasítást adott anélkül, hogy megfordult volna. Aztán megint farkasszemet nézett az ellenséggel, a haláltosztó ágyuk érctorkával, a puskák csövével, amikből egyre sűrűbben ropogtak a golyók. Egyszerre csak tompa zuhanást hallottak. A hidlásfák recsegve döngöttek alattuk. Zichy nem mozdult, Görgei se. Közvetlen mellettük kinosan rugdalózott egy paripa. Egy pillanatra eszébe villant Görgeinek, hogy Pusztelnik állt mellettük. Az őrnagy azonban életjelt adott magáról. — Jaj, de fáj a szivem e gyönyörű arab csődörömért — mormolta boszusan, amint fölkelt a földről és kiszabadította magát lelőtt paripája alól. — Örülj, hogy nem téged ért a golyó — felelt vissza Görgei anélkül, hogy megfordult volna. — Katona dolog — szólalt meg Zichy s merev, szúró pillantást vetett Görgeire. Ez némán bólintott fejével, aztán tovább nézte az ellenség tűzharcát. Az osztrákok most hosszú csatárláncban, szuronyt szegezve rohamot intéztek a Ilid ellen. Zichy lagyosan vizsgálta Görgei vonásait. Egy izom se rándult meg azon, még a szempillája se rezdült. Nyugodt ez az ember, mint egy hószobor a jégsivatagon. A honvédek gyilkos össztüzet adtak az osztrák csatárláncra. A golyók széles utcákat vágtak az előre rohanók között. Az osztrák tisztek kardja megállást intett. A csatárláncok tüstént megállottak. Egy tiszt intett egy osztrák céllövő vadásznak s az hideg nyugalommal célba vette Görgeit. De e pillanatban valamelyik honvéd fegyvere eldördült s a vadász arcra bukott. Erre többen vették célba Görgeit, de ő meg se moccant. Zichy se. — Tábornok ur — kiáltott fel ijedten Pusztelnik — nem látja, hogy hányan céloznak önre ? Görgei nem válaszolt, mintha nem látna és nem hallana. Csak állt, mint az ércszobor. A honvédek sortüze azonban előbb dördült el s tisztán lehetett hallani az osztrákok zuhanását és jajkiáltását. Most észreveszi Zichy, hogy kartáccsal akarnak végigsöpörni a hidon. Hirtelen megfordul s mélyen, csodálkozó tekintettel Görgei szemébe néz.