Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-09-14 / 38. szám

4. PÁPA ES VIDÉKE. 1913 szeptember 14. a legjobb színésznek is. Ezt észre fogja venni a közönség is s talán-talán kilá­tásunk van rá, hogy ezek a harmad­rendű bohózat stílusban irt vígjátékok mihamarabb lekerülnek színpadunkról. Még, ha nem erkölcsi szempontból néz­zük is a dolgot, nem kell-e visszadöb­bennünk attól a mélységes hazugságtól, melyből a vígjátékaink óriási része táp­lálkozik ? Vígjáték íróink szemében az egész élet nem egyéb, mint házasság­törés. Az emberek — e darabokban — csak arra valók, hogy támogassák vagy gátolják a házasságtörést. A föl­építés rendesen olynemü, hogy két ter­vezett házasságtörés megsemmisíti egy­mást; az első felvonásban a férj és feleség kölcsönösen megakarják csalni egymást s ezt el is határozzák; a má­sodik felvonásban meg is történnék a házasságtörés, ha a két pár történetesen nem ugyanazon fogadóba kerülne. Az író házasságtöréssel akar mulattatni, de ugy, hogy a kecske is jóllakjék, a ká­poszta is megmaradjon, vagyis keresz­tülviszi alakjait és közönségét a házasság­törés izgalmain, de végül visszaszívja az egész históriát s a harmadik felvonásban azzal nyugtat meg bennünket, hogy hiszen semmi sem történt. Ezt a témát azután különbözőképen variálják, ami­hez különösen a francia vígjáték és bohózat irók értenek kitűnően. Itt nem is az a hiba, bogy házasságról irnak, hanem az, hogy magát a témát léhán, cinikusan tárgyalják. Kitűnő vígjátékaink nem ilyen jelességekkel tündökölnek. Azok a vasgolyók, melyekkel a francia vígjátékot majmoló iróink oly tünemé­nyes gyorsan és ügyesen labdáznak, — belül üresek, ami természetes is, mert tömör golyókkal nem lehet labdázni. A mult héten is e fajta üres léhaság »Sztrájkol a gólya« c. vígjáték került szinre, még pedig gyors egymásutánban háromszor. Kotow irta és a mi Hel­taink fordította. De ugyancsak megismé­telték Molnár »Farkas« c. vígjátékát is. Mindkettőben van egy csomó immora­litás. Molnár immoralitása finom méreg, melyet beszív a közönség anélkül, hogy tudna róla, mig Heltaiék mérge ehhez képest gyufaoldat, melynek már messzi­ről érzik a szaga. Ha egyáltalában lehet szó az erkölcsök veszélyeztetéséről, én inkább Molnártól féltem, mint Heltaitól. Ez utóbbi csak bohóc, kiről megfeled­kezünk, mihelyt kiléptünk a színházból, a másik azonban életfilozófia gyanánt adja be a cinizmust és az erkölcstelen­séget. Heltai csak mulattatni akar, Mol­nár kalauzolni is. Kénytelenek vagyunk újólag felemelni szavunkat az e fajta irodalmi termékek kultivállása ellen. A mult héten megígértem, hogy az uj primadonnáról megemlékezem. Mezei Margitnak hivják. Hangja nagyon kis terjedelmű és elég gyönge is ahhoz, hogy a zenekartól legtöbbször ne lehes­sen hallani. Játszani akar, de nehezen megy. Amolyan kezdő minden alakítása, amely azonban ügyes rendező keze alatt idővel igen elfogadhatóvá válhat. Szombaton »Sztrájkol a gólya« c. víg­játék, színlap szerint operette került szinre Heltai Jenő fordításában. A darabban egy­mást érik a képtelenségek, amelyeknek még az a mentségük sincs, hogy mulattatók. A vígjáték sohasem lehet el psichológia nélkül, bármily szegényes legyen is az. »Sztrájkol a gólya« komikum és psichológia dolgában egyaránt koldus-darab. S micsoda nyelven beszélnek Heltai alakjai ? Amelyen azok beszélnek, akiknek semmi mondanivalójuk nincsen. Üres, rövid, még bohózati alapmotí­vumnak is kurta a darab meséje, a frivolság azonban annál erősebben lüktet minden jelenetében. A vőlegény például esküvője reggelén szeretőjével szemünk előtt kel ki az ágyból. A komikumot beszőtt kuplékkal akarta emelni, ami bizony nem nagyon sike­rült. Az efajta szövegben és zenében egy­aránt primitív színdarabok egy végtelenül primitív közönség élvezetére készülnek, an­nak meg is felelnek, de kulturszinházban semmi helyük. Egyébiránt színészeink önzet­lenül és buzgón, bár a legcsekélyebb siker nélkül végezték a mentési munkálatokat élükön Rózsahegyi Ilonával, aki ugy tett, mintha nem is tartaná rossznak a darabot s csudálatraméltó önfeláldozással alakította Zsuzsi, a naiv fiatal asszony szerepét. Nem maradt el tőle Sebestyén Rózsi sem, aki temperamentumosán játszotta meg Lenke szerepét. Kitűnő volt még Tihanyi, Nagy és Szigethy, Guthy Sári azonban botrányosan rossz. Kissebb szerepben Faludy aratott méltó sikert. — A darabot vasárnap és ked­den este megismételték alaposan megcsap­pant érdeklődés, mellett. Hétjön Molnár Ferenc »Farkas« c. víg­játékát adták a főszerepben Fodor Oszkár­ral. Mondanunk sem kell, hogy Fodor szere­pének minden előnyét kihasználta. Sokoldalu­ságának fényes bizonyítékát adta, amikor egy és ugyanazon felvonásban megjelenik a szinen, mint fess katonatiszt, mint hideg dip­lomata, majd világhírű művész, majd mint szolga, de mindegyik szerepben otthonosan. Az est sikere íőleg neki köszönhető. Huzella Irénben méltó partnerra akadt, ki alakítás­ban nem igen maradt mögötte. Tihanyi Bélát is megtapsolták a nyilt szinen. Nagyon jó volt még B. Almássy Julia és Rajnai Böske. A közönség elég kellemesen szórakozott, ami nem annyira a darabnak, mint inkább a kitűnő összjátéknak köszönhető. Szerdán nagy műélvezetben volt része a közönségnek, amikor színpadunkon annyi sok csiri-csáre dolog után végre nagysokára előadták Maeterlinck »Monna Vanná«-ját Ábrányi Emil fordításában. Mennyivel más nyelvezet, mennyivel magasabb, tisztább mo­rál lüktet Maeterlinelc drámájában, mint a mai, csupán hatásvadászás kedvéért össze­tákolt színpadi csinálmányokban. A közön­ség elég szép számban nézte végig a dara­bot, dacára, hogy közvetlen az előadás előtt éghetetlen vihar keletkezett. Huzella Irén a címszerepben szinte felülmulta önmagát. Plasztikus volt minden mozdulata. Bőven kijutott a tapsokból ugy neki, mint Turai­nak, Fodornak és Baróthinak. Társulatunk e három kitűnő tagját egymás mellett látva, bajosan tudnánk megállapítani, melyik a tehetségesebb. Kissebb szerepekben nagyon jó volt különösen Sorr, Csóka és Horváth. Csütörtökön Zerkonitz Béla » Aranyeső«­jét adták nem kissebb eredménnyel, mint a mult szezonban. Fábján Linkát és Mezei Margitot, akik nálunk primadonna számba mennek, messze túlhaladta játék, alakítás dolgában Rózsahegyi Ilona és Sebestyén Rózsi. Több természetességet és egy kis szerénységet ajánlhatunk mindkettőjüknek. * Színházi műsor. Ma, vasárnap délután a látványos »Aranyeső« operette, este a pompás »Gyerekasszony« eredeti népszínmű kerül szinre a címszerepben Mezei Margit felléptével. Hétfőn ez idényben először adják »A faun«-t. Kedden Lehár »Víg özvegyének« lesz a reprize, szerdán az évad prózaslágerét a »Lakájok« c. vigjátékujdonságot ismétlik meg. Csütörtökön és a következő estéken az évad operetteslágerére, a Király Szín­házban állandó műsoron levő »Buksi«-ra kerül a sor. Érdekes, hogy Gilbert ezen újdonságában négy primadonnaszerep és három vezető komikum van, melyet nálunk Mezei Margit, Fábián Linka, Sebestyén Rózsi, Rózsahegyi Ilonka, Nagy Imre, Szigethy Bandi és Faludy Károly kreálják. HÍREK­— Bíboros püspökünk jubileuma. Az összes katolikus intézeteink résztvettek folyó 8-án bíboros püspökünk negyedszáza­dos évfordulója alkalmával a plébánia tem­plomban tartott ünnepélyes szent misén. Még a hivek is szokatlanul jóval nagyobb számban jelentek meg, mint egyébként. Lehet mondani, túl zsúfolt volt a hatalmas »öreg« templom, mely csak Karácsonykor, Húsvétkor, Pünkösdkor és Űrnapkor lát falai között olyan hatalmas tömeget, mint aminő ez alkalommal szive mélyéből énekelte: »Tartsd meg Isten szent Atyánkat« ... A kórusban a helybeli áll. tanítóképző növen­dékei énekeltek Szentgyörgyi Sándor, kar­nagy vezetése mellett. Résztvettek az ünne­pélyes szent misén a helybeli hivatalok és egyesületek kiküldöttei. Ott láttuk a belvá­rosi és felsővárosi kat. köröket, a ker. szoc. munkásegyesületet, a kath. legény-egyesületet, a ker. szociális munkásnők egyesületét stb. Ép úgy túl voltak zsúfulva a többi templo­maink is, melyekben mindenütt hálaadó istenitiszteletet tartottak. Illatos tömjénfüst között szált fel ezekben az órákban ezrek és ezrek imája az Ur zsámolyához egy ál­dott lelkű, nemes szivű főpásztorért, a mi forrón szeretett bíboros püspökünkért, akit áldjon, védjen és éltessen még igen soká az Egek Ura. — Személyi hír. Hédly Jeromos, po­zsonyi szent Ferenc-rendi házfőnök, lapunk munkatársa, pénteken városunkba érkezett és egy napot töltött körünkben, mely idő alatt a helybeli szent Ferenc-rendi zárdának volt igen kedvesen látott vendége. — Munkáseg-yesületünk jubileuma. Keresztény szociális munkásegyesületünkben szerényen íolynak az előkészületek az októ­ber 12-én tartandó jubileumi ünnepségre. A népgyűlésre a keresztény szociális mozgalom több illusztris szónokát is meghívják, köztük. Gieswein Sándor dr., Huszár Károly orsz. gyűlési képviselőket és P. Hédly Jeromos pozsonyi ferencrendü-ház főnökét, lapunk kedves munkatársát. A munkásság mindent elkövet, hogy az ünnepélyt mennél fénye­sebbé tehesse.

Next

/
Thumbnails
Contents