Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1912-12-29 / 1. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1912. december 29. irt cikket a nyilvánosság számára is aláírni, akkor nem tartom érdemesnek (azt hiszem ebben mindenki igazat fog adni) vele részletes vitába bocsátkozni. Ha megnevezi magát, akkor készséggel állok — az ügyek tisztázása végett — a rendelkezésére. Maradok a tek. Szerkesztő urnák igaz hive: Kelt Pápa, dec. 24 Keresztes Gyula iskolaszéki tag. KRÓNIKA. Három napi államfogliáz. Elegáns, kedves megjelenésű jogászfiúval beszélgetek. Mint afféle lelkes magyarok meghányjuk-vetjük a bel- és külpolitikai helyzetet. Szó esik Kovács Gyuláról, Tisza István merénylőjéről, Lukács borzalmas választójogi tervezetéről, Pasicsról, a nagy ,szláv' diplomatáról és a havas gránicokról. A világot rendítő témákról lassankint személyes ügyekre siklik kölcsönös érdeklődésünk. Mosolyogva nézem a csinos gyerek orrán azt a forradást. :— Talán csak nem párbajban forgott veszélyben az a fontos szelelő alkalmatosság ? — De bizony ott kapott folytonossági hiányt! Most már — hál' Istennek — az orvos, meg a természet összeragasztotta ismét az elválasztott feleket. — Az okot — folytattam tovább — nem is kérdem. Bizonyára valami jogi vitából kifolyólag verekedtek meg, avagy azért, hogy eldöntsék, kire ragyogjon biztatóan egy fényes szempár. — Eltalálta, uram. Gyerekség volt az egész, de szükségem volt egy kis hősi hírnévre, hogy annál romantikusabban szőhessek egy féltékenyen ápolt álmot. Szívesen leültem azt a három napot, de megmutattam, hogy ki a legény a csárdában igazán! Hej! de sokszor megesik ez a gyerekség! Fönn, a törvényhozás palotájában nyakrafőre hozzák a törvényeket a honatyák. A párbajt is elitélik, büntetésekkel sújtják, de maguk is nem egyszer összecsapnak életrehalálra a Fodor-féle vívóteremben. S itt szeretnék kedves olvasóimnak egy fejtörőt adni: mi a különbség a kapuvári bicskások vasárnapi virtuskodása és a vívóterem porondján farkasszemet néző urak fogcsikorgatása között? Egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz. Bizalmatlansági „szavallat". Ne remegjen a kormány! Nem ellene irányul ez a szózat. A németek nagy császárjának aranyköpései közül hadd idézzek egyet: »Aki nem bizik embertársaiban, az igazságtalan és csak károsít másokat. Kötelességünk minden embert jónak tartani, amig az ellenkezőjéről nem tesz bizonyságot.« Ez az elv. Lássuk most a gyakorlatot. A zatyafi megáll egy fényes kirakat előtt. Ott látja egy vidéki lap gazdáját is. Hozzá szegődik és szerényen kirukkol a kérelmével: — Hirdetnék a lapjában. Mennyit kóstál az egész mindenség? — Egy korona a taksa, urambátyám. Ide is adhatja mindjárt s a következő számban »jönni« fog a hirdetés. A bácsi előszedi bugyellárisát és leszurkolja a koronát. — De valami irást csak ad róla! mondja kellő elővigyázattal. — Hogyne! Át is adom nyomban. A lap gazdája előszedi a névjegyét és ráfirkantja az elismervényt, hogy fölvette a koronát. Azzal odanyújtja. A bácsi forgatja a kezében, nézegeti elül-hátul, de aztán kitör belőle a bizalmatlanság: — Ki hinne ilyen egyszerű útcai fölvételnek? Menjünk az irodájába! Közel van a nyomda, hát odatartanakA bácsi körülnéz és megnyugodva bólint: — Emmár osztán valami! Most már hiszek az úrnak! Ezzel sarkon fordul. De néhány pillanat múlva visszatér és imigyen mentegeti magát: — Fura világot élünk. Nem azt a koronát sajnáltam volna, hanem azt, hogy becsaptak. Szent a béke! Elv és gyakorlat távol esik egymástól, akárcsak Makó Jeruzsálemtói, az északi sark a délitől; különbözik egymástól, miként az ajkak szeretettől ömledező beszéde a kihűlt sziv fagyos hidegétől. „Keléses ne legyen az újesztendőtoen." Még most is fickándozik a szivem örömömben. Aprószentek napján engem is megcsaptak korbáccsal, hogy »keléses ne legyek az újesztendőben!« Szeretnék korbácsot fonni és viszonzásul egész Pápát megkorbácsolni, amúgy gyöngéden, szeretettel a szivemben és jókívánságokkal az ajkamon. Adjon Isten minden olvasómnak, minden embernek búzát, bort, békességet! Legyen akkora szalonnájuk, mint a kapú szárnya és oly vastag, mint a mestergerenda! Legyen olyan hosszi kalbászuk, mint a petrencefa! Annyi tojásuk, mint favágón a forgács és annyi csibéjük, mint az égen a csillag! Boldog Újévet! Krónikás. HIRER. Lapunk t. előfizetőinek és barátainak boldog újévet kívánunk. Új szerkesztő-bizottság-i tag-ok. Szerkesztő-bizottságunk a dec. 20-i gyűlésén beválasztotta kebelébe dr. Ujváry Endre igazgató és Varga Józset póstatiszt urat. Örömmel köszöntjük új tagtársainkat, sok reményt füzünk lelkes munkásságukhoz! — Hymen. A közelgő farsangra máikét igen kedves eljegyzésről számolhatunk be. Vargha István tanár eljegyezte Mayer Mädy úrhölgyet; Berzátzy László pedig Migály Mariska úrhölggyel váltott jegyet a mult héten. Szívből gratulálunk a jegyes pároknak. — A Felsővárosi Kat. Olvasókör kedves és bennsőséges karácsonyi összejövetelt rendezett a múlt vasárnap este. Az estélyt Böröcz József és Baják Béla sikerült szavalatai vezették be. Utánok Tomor Árkád bencés tanár mondott gondolatokban és érzésekben gazdag, megkapó beszédet a szent karácsony jelentőségéről. Majd Schreier István, Polgár József és Barbarics Lajos komoly és tréfás hangú, kedves szavalatai következtek. Mátray Guidó bencés tanár a postásokat kötelezte le hasznos és tanulságos felolvasásával. A postáról beszélt, előadását meg-megújuló tetszést keltő, kedves apróságokkal fűszerezve. Végül az ügyv. elnök olvasott fel jóizü adomákat, majd pedig boldog karácsonyt és boldog újévet kivánt a kör mindenegyes tagjának. — A kis gyermekek szinjátéka. Szombaton a zárda látogatói kedves apróságokban gyönyörködhettek, akik az Úr Jézus születésének megünneplésére sok gonddal és fáradozással betanított igen szép és egészen a gyermekek lelki világához illő színdarabokkal lepték meg az érdeklődőket. Az első három számban a zárda legkisebb növendékei: az ovodások léptek fel. Az utolsó két darab, valóságos kis naiv színdarab, az elemi iskolások művészetét mutatta be nekünk. Csakugyan, művészet volt már az, amit a »Kis leány az erdőn« c. tündérjátékban kaptunk, melynek szereplői gyönyörű és ízléses jelmezekben, ügyes és gyönyörködtető tánccal mutatták be a tündérvilágot. Legtöbb örömöt ez a szép jelenet okozott; legtöbb mosolyt a manók huncutkodása váltott ki ezen darabban, mig a jelenlevő gyermekeket az »Állatok versengése« c. tréfás párbeszéd érdekelte, melynek állatjelmezei és egyszerű szövege egészen az övék volt: gyerekek játszották — gyerekeknek! Csak elismeréssel adózhatunk a közreműködőknek ezen előadásokért. — Kik szavazhatnak a hitközségi választásoknál. A püspöki kar által kiadott legújabb szabályzat értelmében a hitközségi választásoknál szavazati joggal csak azok birnak, akik hitközségi adóval hátralékban nincsenek. A küszöbön levő iskolaszéki választások miatt helyén valónak tartottuk ezt olvasóink tudomására hózni. Karácsonyfa ünnepély. A szegény^ elhagyatott menhelyi gyermekek igen kedves karácsonyía ünnepélyt rendeztek a mult hétfőn délután 5 órakor a belvárosi r. kat. elemi iskola tornatermében. Már várta őket a diszes, csillogó karácsonyfa, amelyre mindegyiküknek hozott a kis Jézus az irgalmas szivü emberek jóvoltából ajándékot. De ők is kitettek magukért és szebbnél-szebb szavalatokkal s énekekkel kedveskedtek a kis Jézuskának, aki róluk sem feledkezett meg. Az ünnepi hangulatban levő közönséget könnyekig meghatotta Bereck Gyula dr. hittanár beszéde, aki meleg, szívből jött szavakkal vezette, a lehet mondani apátlan-anyátlan kis gyermekeket a Jézuska jászolyához, ahol köszönetet mondott nevükben a kapott szép ajándékokért. Dicséret illeti meg Gyenese Erzsébet felügyelőnőt,, aki házról-házra kilincselt a könyöradományokért, csakhogy a szegényeknek örömet szerezhessen. — Adókivető-bizottság

1. A városi tanács az általános kereseti és jövödelmi adónak 1913—1915. évekre leendő kivetésére szervezendő bizottságba rendes tagokul Ács Ferencet, Szakács Dánielt, Lippert Sándort és Barát Károlyt; póttagul pedig: Giczi Gábort, Keresztes Gyulát, Bottka Jenőt és Kobera Károlyt jelölte ki.