Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-08-10 / 33. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 augusztus 10. jünk. Igenis ünnepeljünk minden egyes esetben, amikor van okunk az ünneplésre; okot azonban az ünneplésre nem adhat más, mint az odaadó munkálkodásnak az eredménye, kivivott sikere. Azt mondotta egyik nagy költőnk: »lesz még egyszer ünnep a világon«. Hát kívánjuk, hogy legyen egyszer a — pápai keresztényszociálisták számára is. És ezt nemes törekvésük sikere, a munka diadala hozza meg. Csertői. Városi közgyűlés. Kevésbbé látogatott közgyűlést tartott Pápa város képviselőtestülete f. hó 7-én délután 3 órakor. Elnöklő polgármester üdvözölvén a megjelenteket, a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Steiner József, Győri Gyula, Balla Róbert, Muli József és Giczi Gábor v. képviselőket kérte fel. Az előző közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása s tudomásul vétele után, napirend előtt Győri Gyula szólalt fel a felépítendő közkórház ügyében, felhozván, hogy kár ezen ügynek ily késedelmes elintézése, mert úgymond, előbbi években az építést mindig a hely nélkülözése gátolta, egyszer már volt e célra alkalmas hely, melyet azonban a város elveszített, tehát most, amidőn Méltóságos gróf Esterházy Pál ur igéretét birja a város, addig sietve kellene az építést dűlőre vinni. Elnöklő polgármester kijelenti, hogy az ezen ügyre vonatkozó iratok csak a közeli napokban kerültek kezéhez, amint azokat áttanulmányozta, a további intézkedésekre a lépéseket meg fogja tenni. A választ úgy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul vette. a püspök ünnepies szavai alatt elrohan lelki szemei előtt az egész eddigi élete, a bűnös és lázas, végigsuhan a lelkén ezernyi emlék . . . azután megpillantja újra ezt az édes, fehér, törékeny kis lányt, aki könnyes, remegő, meghatott ebben a pillanatban mondja az igent . . . Hirtelen, valami sejtéstől megkapva, újra eszébe jut a titokzatos hölgy, akinek az emléke azóta a szivében él . . . De még most sem tudja, hogy hol látta azelőtt ? . .. Egyszerre föltekint az oltár Mária-képére . . . Istenem ... Ez a mosoly ... Ez a fájdalmas anyai tekintet . . . mintha őrá nézne most is, mintha azt mondaná: »Jól van, lovagom . . .« O az . . . Ő . . . Ave . . . Ave Maria . . . A szertartásnak vége, már mennek kifelé, az ének és az orgonaszó lágy decrescendójában, az útjukra virágok hullanak és az a parányi, keztyüs kezecske bizalommal, szelíden nyugszik a férje karján . . . Már mennek kifelé a templomból, de Darnay Loránd magával viszi a templomot. Visszanéz az oltár felé és a lelkében, nem hallható szavakkal szól a fenséges képhez: »Ugy lesz, Boldogságos, ahogy Te akartad . . . Ugy lesz, Szűzanya! . . .« — Mondd, édes kis uram, miért sáppadtál el, amikor fölnéztél a Szűzanya képére ? ... És mintha valamit suttogtál volna... — Semmi, semmi drágám! De ez a kép úgy hasonlít valakihez! A szelid mosolya, a ruhája . . . Különösen a mosolya . . . gyermekkori emlék . . . majd elbeszélem egyszer . . . Fejük felett hófehér galamb szállt el a tenger leié. És a napsütéses "reggelben minden hang és szín, az egész természet egy fönséges Ave Máriát zengett . . . Napirend előtt felszólalt még Muli József s azon kérdést intézte elnöklő polgármesterhez, van-e tudomása arról, hogy Horváth József somlói-uti háza 25 korona illeték miatt a kir. kincstár által elárvereztetett s ez ügyben nem-e követett el valamelyik városi közeg mulasztást. Polgármester a felszólalót megnyugtatta, hogy elsősorban a végrehajtást szenvedett maga okozta magának ezen kellemetlenséget, mert több izben lett figyelmeztetve; városi közeg mulasztást nem követett el. A választ úgy felszólaló, mint a közgyűlés tudomásul vette. Ezután tárgyaltatott a napirend első pontja: Pápa város 1912. évi zárószámadásai, melyeket a közgyűlés a pénzügyi bizottság javaslata alapján elfogadott. A napirend második pontja: az Antalházi pusztán elégett istálló felépítésének ügye. Az építéssel, névszerinti szavazás folytán a legolcsóbb ajánlattevő Lukács Dezső építő bízatott meg. Következett a napirend 3-ik pontja: Dr. Hoffner Sándor tiszti ügyész előadásában a Tűzoltó- és Árok-utca nyugoti részének, a városmajor területének rendezése s a Cincaároknak beboltozása, a rendezéshez szükségelt házak vétele, melyeket a tulajdonosok a következő árakért bocsájtnak rendelkezésre: Herczig Ferenc és neje 2800 koronáért, Pala Józsefné 2800 koronáért, özv. Francz Lajosné 5600 koronáért, Fok Julia 2400 koronáért, Schiller Elkánné 10000 koronáért, Gemeiner Antalné 3700 koronáért, Hirschler Józsefné 2500 koronáért és Politzer Mór 2800 koronáért. E tárgynál felszólaltak Muli József s Lippert Sándor v. képviselők, első sürgetvén a rendezést már azon szociális szempontból is, hogy a munkálatoknál alkalma nyílnék a mintegy 180 építőmunkásnak munkához jutni, kik a mai nehéz megélhetési viszonyok mellett munka nélkül állanak, s már most kéri, hogy a kiadandó munkálatok ne vidéki nagytőkéseknek, hanem helybeli iparosoknak adassanak ki, akik azt kifogástalanul el fogják készíteni. Lippert Sándor v. képviselő felszólalásában a színház építését kivánja ezen rendezéssel egybekötni, tekintve, hogy a rendezendő terület a város központjába esik s ezáltal ezen városrész is emelkedésnek indulna s hogy ezt elérje, hozzon a város is némi áldozatot. Az építkezési kedv fokozására pedig javaslatba hozza, hogy a kincstár által adományozott adómentességet terjessze ki a város a községi pótadóra, mert ennek elengedése rentábilissá teszi a házak építését. Ezekután névszerinti szavazással Herczig Ferenc és neje háza 2800 koronáért, Pala Józsefné 2800 koronáért, Fok Julia háza 2400 koronáért és Hirschler Józsefné háza 2500 koronáért megvétetett, a többire pedig a kisajátítási eljárás megindítása rendeltetett el. A hirdetési ügy rendezéséről szóló szabályrendelet a kívánalmaknak megfelőleg módosíttatott s jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz felterjesztése elrendeltetett. A Csatorna-utca keleti oldalának aszfalt gyalogjárdával való ellátását megszavazták, költségei a kövezetvámpénztár 1914. évi költségvetésében nyernek fedezetet. Több illetőségi ügy elintézése után a közgyűlés kevéssel 5 óra előtt véget ért. = Kiváltságos, nemes Pápa városa csinos kis kulturbotrányokhoz kölcsönzi oda cimerét. A szellemeskedő cynismus különben még stylszerüséget is találhat ebben: mert hát a nemes város címerében durva öklök röpítenek sáros köveket az örökkévalóságba néző, szellemi javakról beszélő Szt. Istvánra. Egészen rendjén való tehát, ha ennek a címernek aegise alatt Ízléstelen röhej kacagja ki a morált és orditó tudatlanság rúgja föl azt a kis adagu »tudományt«, a melyet már elemi iskolai végzettséggel is meg lehet szerezni. Méltóztatnak ugyebár tudni, hogy a moziról szólunk ? Pápa város mozijáról. A melyet a nemes város kezel. Hogy az erkölcsnek és kulturának nagyobb dicsőségére-e, arról ki merne kételkedni, ha a mozi minden attrakcióját Pápa város presztízse födözi. Egy város a maga nevét cégérül nem dobja oda könnyelműen akármiféle vállalkozásnak. Ha moziról van szó, különösen nem. Mert a város cégjegyzése alatt működő mozi bizonyosan kultúrintézmény akar lenni, nevelő, tanító, paedagogiai és kulturtényező. A melyet nem nyerészkedésre használ, de áldozatokkal tart fönn. Egy városhoz mégsem illenék, a mi nagyon jól áll a krajzlerosnak. Tehát Pápa város kiváltságos, nemes mozija bizonyára a kastáliai forrás tiszta gyöngycseppjeit nyújtja. Szellemi gyönyörűségeket önt, művészetet produkál. Hogy így legyen, okvetetlenül gondoskodik a város, ha már egyszer a város nevével egyetemben emlegetik a mozit a szinlapokat udvariasan kínálgató rikkancsok. Az a nagylelkű város, amely egypár lakosának testi kényelméről is oly fejedelmi bőkezűséggel gondoskodik, hogy utcát ver, aszfaltoz, villamos huzatokat, vízvezetéket állít be a legsötétebb »Liget« párás ködöktől meglepett bacillus-tenyészdéjébe, hogyne hozna áldozatott a kulturának?! Ennélfogva Pápa, a kiváltságosán nemes Pápa város mozija csak jót, művészit, elsőrangút nyújthat. Már most nagyon meg vagyunk akadva. Mert azt mégsem merjük föltételezni, hogy a polgármester, vagy az a városi tanácsos, akinek ressortjába tartozik a városi mozi, ne tudna a »kiváltságos« kulturszerv múltkori szenzációs darabjáról — az »Osztrigás Mici«ről -— hogy ez a kis malacság valahogyan még sem foglalhat helyet egy város műsorában. Az meg egyenesen lehetetlenség, hogy ha valaki polgármester, vagy az a bizonyos városi tanácsos, ne olvasta légyen »Az ember tragédiáját«, amelynek előadását a mult heti külön »lobogós« programm hirdette a Főtéren — és ehelyett valami képtelen féremű iszonytató, gyermek- és asszonyidegekre utazó hülyeségeit mutogatta a mozi vászna. Illetve a kiváltságos, nemes város. Ha már összes kultúrintézményeink, amelyeket a nemes város fönntart, csak ebben a vásári bódék Ízléstelenségeire emlékeztető moziban lelhetők fel, legalább annyit megtehetne a város, hogy egyetlen kultúrintézménye, büszkesége, gyöngye, dicsősége, címerével ellátott, agyonbecézett, neveletlen gyermeke legalább is ne keverjen bennünket — mucsai hirbe. Mert vagyunk még egynéhányan Pápán, akik tudjuk, hogy mi az »Osztrigás Mici« és hogy mit irt meg valamikor Madách Imre!