Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-07-27 / 31. szám

VIII. évfolyam. Pápa, 1913. Ju

nius 22. 26. szám. PÁPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a paoa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár. Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 filléi A lap megjelenik minden vasárnap A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerKesztö: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15 házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Szent Ferenc fiai. Nagy meglepetéssel hallottuk, hogy a pápai szentferencrendi zárda jelenlegi tagjai rendfőnökük intézkedése folytán városunkat elhagyják és helyüket a reformált barna ruhás franciskánusok (2 páter és 3 laikus testvér) foglalják el. Ez az intézkedés nemcsak a városbelieket, hanem magukat az atyákat és testvéreket is meglepte, mert az áthelyezésről sejtelmük sem volt. Igy tehát pár nap alatt a íekete ruhás franciskánusok örökre megválnak a pápai zárdától. A pápai katolikus hivek életében ez az esemény nem jelentéktelen. Nem mintha bizalmatlanul kellene fogadniok az új reformált szerzeteseket — mert hisz ugyanaz a feladatuk, csak más a ruhájuk — hanem a távozó atyák és testvérek iránti bizalom, a híveknek irántuk való szeretete nehézzé teszi a búcsúzást mind az ő, mind a hivek részéről. Ki ne ismerné a katolikus hivek közül Ujfalussy Lászlót, a pápai zárdának régi, kipróbált, tiszteletreméltó tagját ? Az a szerénység, szívjóság, mely arcáról állandóan lesugárzott, mindenkit tisztelettel és bizalommal töltött el, aki vele csak egyszer is érintkezett. Vallásos buzgóságáról, kifogyhatatlan szívességéről és emberszeretetéről legtöbbet mondhatnának a szenvedők, a betegek és szomorúak, akiket a szeretet szavaival megvigasztalt és a hitben megerősített. Ujfalussy László tipusa annak a régi magyar franciskánusnak, akit a mi népünk a szó legnemesebb értelmében barátnak nevezett: végtelenül türelmes, szerény, áldozatkész, a szenvedők és szegények atyja, a szomorúak vigasztalója s minden izében becsületes magyar ember. Szülőföldje, ahova a rendfőnöki intézkedésből távozni fog, bizonyára örömmel fogadja a nemes munkában megedzett férfiút, amily szomorúan búcsúznak tőle a pápai katolikus hivek s mindazok, kik vele bármi téren érintkezésben voltak. Ugyanoda távozik Pichler Pál, a jelenlegi házfőnök hasonló minőségben. Hogy Pichler Pál nem volt oly széles körben ismeretes, mint Ujfalussy László, egyedül betegeskedésének tulajdonítható, mert Pichler Pálban is egy igazi szeretetreméltó magyar franciskánust vesztettünk el. Buzgó a lelkek gondozásában, szereti a jó magyar népet, rendkivül nyájas az emberekkel való érintkezésben és példás magyar ember. Pichler Pál azon emberek közé tartozik, akiket annál jobban megszeretünk, velük minél többször érintkezünk. Szitányi Ferenc, a harmadik páter, már másodízben tagja a pápai zárdának és az ájtatoskodó pápai és vidéki hivek előtt épen nem ismeretlen. Derült kedétyü, szives, szolgálatkész, kevés igényű férfiú. Edzett, munkabíró, pedig már hatvanas, semmi fáradságtól vissza nem retten, a bajokat és kellemetlenségeket, amelyek az öreg korral is járnak, könnyen elviseli, sőt magyar humorral fogadja. Ezek a fekete ruhás magyar franTARCA. A feledékeny Hírnök. *) — Irta: Erdős Renée. — A kertek fehéren álltak a holdfényen, mikor az Ifjú megérkezett a Földre. Két tündöklő szárnyát mereven kinyújtva, hirtelen lecsapott és erős suhanással megállt az egyik kőfal tetején. Egy percre fölfelé fordította az arcát és belenézett az éjszakai ég kékjébe, aztán lepillantott a kertbe és mosolygott. A szárnyai, szép, erős, nagy szárnyai meglebbentek és arcára kergették a hűs ihatott, ami alulról, a szökőkutak felől fölszállott hozzá. Az Ifjú legyezte magát a szárnyaival és mosolyogva állt a holdfényes kőfalon és lefelé nézett. Alul a kert aludt az éjszakai fényben és virágai álmodtak a harmat alatt. 1 Magyar Kulturából. A szökőkút vize gyöngyözve sugárzott fölfelé és a rózsák, szegfűk és a fehér jázminok megérezték az Ifjú közellétét és hirtelen lölébredtek . . . Az Ifj ú látta a szirmok mozdulását. Látta a csukott kelyheket szomjasan és kíváncsian megnyílni. Látta, hogy a virágok most mind felé néztek éjszakai rejtelmes tekintetükkel. Az Ifjú mégegyszer meglebbentette szárnyait és leszállt a kőfal tetejéről a kertbe. Ez volt a legdúsabb, legszebb kert Názáretben. A leggazdagabb, a legjobban ápolt. És az Ifjú, aki küldetett, most keresgélni kezdett a virágok között. S ahogy megindult a kerti utakon, sóhajok szállottak felé a lugasokból. — Engemet válassz! — mondták a fölfutó, nagy, buja, fehér rózsák, amik átölelték a lugasok fehér márványoszlopait! Az Ifjú megrázta szőkefürtös gyönyörű fejét és pihenő szárnyaival, karcsún, sugárzón tovább sietett. Keresett a virágok között . . . — Engem válassz! — mondták az illatos szegfűk és felényújtották remegő fejüket. Nagy, fekete-vörös, biborlevelü rózsák izzón sóhajtottak felé: — Ifjú, aki küldettél az Izenet végett, engem válassz! De az Ifjú tovább ment és tovább keresett a virágok között . . . És megszólaltak sorra mind a gazdag kert virágai. A nimpheák, amelyek a szökőkutak vizének felületén úsztak, mint nagy vizipillangók ... A vágyuk hűs volt, mint a testük és a hangjuk esedező: — Mi vagyunk a tisztaság és a hűvösség. Ifjú, minket válassz! De az megrázta megint fürtös fejét és nagyszerű szárnyai lebegésével tovább ment. És állott tavaszi pompájában a kert és szóltak hozzá sorra a fürtös gliciniák és szóltak a gőgös, merev irisek és mind az alázatos violák és mind a teli pünkösdi rózsák: Ifjú, minket válassz!