Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-07-06 / 28. szám
1913 ju nius 15. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. átplántálása a rossznak a közvéleménybe, ami azonban, mint ilyen, elvetendő. Remélem — nyájas olvasó, hogy te nem ennek a kulturának vagy a hive; hanem annak, mely átalakít, felemel s tökéletesít, amely jót akar másoknak úgy, mint magának; szóval a lélekművelést tűzte ki feladatául. Ez a kultura az, mely kiküszöböli a félszegségeket és az emberiséget jobbá s következéskép boldogabbá teszi. Tanácsadás az olyan fiuknak, akik iparosok akarnak lenni. Ismét elkövetkeztünk az iskolai év vé- i gére, mikor sok ezer szülőnek gondot okoz, hogy mit neveljen a gyermekéből. Nagy kérdés. Sok apa mondja is: mindenféle foglalkozásra adom gyermekemet, csak azt a nyomorúságos kenyeret ne egye, amit én eszem. Sok iparos egy világért sem adná saját iparába a gyermekét. Nagy hiba ez, bármily szempontból nézzük is. Az ipar szempontjából feltétlenül káros, mert az apa van hivatva arra, hogy gyermekét tökéletesebben vezesse be iparába. Mily tökéletességre nevelhetné a cipész, az asztalos stb. gyermekét, ha korán oda venné maga mellé és ott játszva, könnyű szerrel az iparának minden csinját-binját megtanulhatná! Könynyü módon kap az az iparos munkát, aki ért a munkájához, aki elsőrendű és nem fuser munkás. Erre minden iparos elsősorban a saját gyermekét taníthatná meg. De persze sok szülő mindig többet akar nevelni gyermekéből, mint amilyenek saját maguk. És azt hiszik ezek a balga gondolkodású szülők, ha irnok vagy tanító lesz a fiukból, akkor az már jobb kenyeret eszik. Pedig épen megfordítva van. Az újságokból, de a saját tapasztalásunkból tudjuk mindnyájan, hogy ezer és ezer tanult ember nem kap hivatalt. Foglalkozás nélkül lézeng és kénytelen üresen eltölteni a drága időt. A tanult emberek között általában nagyobb a nyomorúság, mint az iparosok vagy a földművesek között. Ha van azonban jó tanuló gyermekük a szülőknek, akinek tehetsége és szorgalma van, hogy a felsőbb tanulmányokat elvégezheti, akkor taníttatni kell. Ha azonban akár a szellemi vagy anyagi oldal gyenge, akkor jobban boldogul bárhol az a gyermek, mint a felsőbb iskolát végzettek között. Az első szabály tehát az, hogy minden szülő tanítsa ki gyermekét a saját foglalkozásában. Tanítsa ki azonban úgy, hogy tökéletesen értse az iparát vagy foglalkozását, mert igy aztán a később megkeresett koronáiból legalább mindennap jóllakhatik, ami sok írnoknál és általában az >urak«-nál sokszor lehetetlen. Ha ezt a szabályt minden szülő szem előtt tartja, akkor fejlődik majd iparunk és mezőgazdaságunk, mert ezek a foglalkozások virágzása az emberek tudásától, szorgalmától függnek. Azonban sok gyermek akár testi gyengeségénél, akár érzékei: füle, szeme stb. hibásak, akkor világos, hogy olyan foglalkozásra nem szabad adni, ahol nem volna képes a legjobbak közé felküzdeni magát. Ha a gyermeknek gyenge a szeme, akkor nem fogom szabónak adni, ahol szemevilágát talán rövid időn belül elveszthetné. Ha gyermekemnek a légzőszervei nincsenek kellőképen kifejlődve, akkor meg nem fogom lakatosnak vagy gyárba adni, ahol a vaspor és a nehéz levegő előbb-utóbb a pusztulását fogja előkészíteni. Pedig csak az egészséges ember képes megfelelni hivatásának és a modern élet által megkövetelt szükségleteinek. A gyenge testalkatú-gyermekeket olyan foglalkozásra kell adni, ahol erejük nem jön számba. Az erős testalkatú gyermekeket pedig olyan iparba kell adni, ahol erre szükségük van és ahol ez nekik előny. Szóval ott kell minden embernek kenyeret keresni, ahoi a legjobbat, a legtökéletesebbet tudja produkálni. Igen ám, sok szülő azt mondja, hogy olyan iparba adom a gyermekemet, ahol sokat kereshet. Nagyon szép álláspont. Hanem ki tudja, hogy abban az iparban vájjon mindig ilyen jók lesznek-e a munkabérek? Különben is minden foglalkozásnál a jó munkát mindig a legjobban fizetik. A rossz munkás sehol sem érvényesül, akár szabó, akár cipész, asztalos, vasesztergályos vagy épen tanult ember. Azért kell a jó szülőnek a fentebbi szabályt szem előtt tartani. Sok szülő, mivel szükségük van, hogy a gyermekük is keressen, nem taníttatja, nem adja inasnak, hanem napszámosnak. Ez a legveszedelmesebb, a legbizonytalanabb jövő. Ha csak lehetséges, egy szülő se adja a gyermekét olyan pályára, ahol előképzettséget nem követelnek tőle. Az életben ilyen semmi ipart nem tanultak rengeteg munkanélküliségnek és egyéb hányattatásnak vannak kitéve. Csak addig érvényesülnek, mig erejük van, de mikor öregek lesznek, mikor a munkaerejük ki van facsarva, mint a citromból a leve, akkor mehetnek koldulni. A szülők gondolják meg, hogy gyermekeiknek a pályaválasztástól függ boldogságuk. Legyenek lelkiismeretesek és körültekintők, mikor lerakják gyermekeiknek és unokáiknak életét, jövőjét. Földvári Mátyás. A XII. katolikus nagygyűlés. — A hercegprímás levele. — Az Országos Katolikus Szövetség igazgató tanácsából kiküldött bizottság a XII. katolikus nagygyűlés idejét f. é. november hó 9., 10. és 11. napjaira tűzte ki. A nagygyűlés fővédnökségére felkérték a hercegprímást is, aki a következő levelet intézte gróf Zichy Jánoshoz, a Katolikus Szövetség elnökéhez: Nagymélt. gróf, v. b. t. tanácsos, Elnök ur! Amint excellenciádnak mult hó 23-án hozzám intézett nagybecsű leveléből igaz örömmel értesülök, az Országos Katolikus Szövetség igazgató tanácsából kiküldött előkészítő bizottság a XTI. Országos Katolikus Nagygyűlés idejét a f. évi november hó 9., 10. és 11-ik napjaira tűzte ki. Erősen hiszem, hogy az egész katolikus Magyarország ujjongó örömét fejezhetem ki, amelyet a nagy csapatszemle közeledtével érez. Amily gazdag a mi korunk eseményekben, amily gyors és változatos ez egymást kergető szellemi irányok élete, oly sok anyag halmozódik fel egy esztendő alatt is, amelyet gyűléseinken meg kell tárgyalnunk. Annál több munka gyűlt össze két hosszú esztendő alatt. Azért kettős 'lelkesedéssel kell készülnünk a XII. katolikus nagygyűlésre, amelynek már csak azért is fényesnek és nagyszabásúnak kell lennie, mert ennek keretében ünnepeljük az egyház 1600 éves szabadságának jubileumát, a világ legdicsőbb szabadságharcának gyümölcsét: a lelkiismereti szabadságot. Szabad nemzetünk katolikusai bizonyára eddig nem látott számmal jönnek a XIÍ. nagygyűlésre, hogy a mártírok vérén szerzett szabadságon örvendjenek. Megragadom az alkalmat, hogy az országos kat. szövetségnek a nagygyűlés előkészítésének nagy munkájáért őszinte elismerésemet és bensőséges hálámat fejezzem ki. A szövetségnek hivatása, hogy a legkiválóbb katolikus vezető emberekből vezérkart alakítson, s azután ennek tervei szerint a különböző katolikus mozgalmakat, egyesületeket és társulatokat egységesen irányítsa. A XII. nagygyűlésnek elemi erővel kell követnie a katolikus egységet, ezen szent óhajtásnak megfelelőleg a központi szervnek az orsz. kat. szövetségnek megizmosodását és jelentőségében emelkedését. XII. crsz. kat. nagygyűlés előkészítésének költségeire 400 koronát küldök és a felajánlott fővédnökséget készséggel elfogadom. Csernoch János s. k., hercegprímás. H írek. — Kertmegnyitó. Ma délután 2 órakor tartja a belvárosi Kat. Kör tekeversennyel és tánccal egybekötött kertmegnyitó ünnepélyét. Első dij 10 kor., második 5 kor., a harmadik 3 kor. Három dobás ára 20 fillér. Az esteli ünnepség kezdete 8 órakor lesz. Belépti dijak: személyjegy 1 kor., családjegy 2 kor. 40 fill. Az ünnepség, mely iránt nagy az érdeklődés, fényesnek ígérkezik. Legyen szabad remélnünk, hogy a m. t. közönség fokozott érdeklődése biztosítani fogja annak sikerét. — Az erdélyi zsinat. Hétfőn ül össze Gyulafehérvárott az erdélyi egyházmegyei zsinat gróf Mailáth Gusztáv püspök elnöklésével. Nagyfontosságú esemény lesz ez az erdélyi egyházmegye történetében. A zsinat előkészítését négy év óta végzi egy bizottság a püspök elnöklete alatt. A bizottság nemrég elkészítette a zsinaton hozandó határozatokat, melyeket a rendkívüli koronagyüléseken való megvitatás céljából a papságnak megküldetett. A zsinat tagjai az egyházmegye összes papjai. A zsinatot a gyulafehérvári székesegyházban tartják meg.
