Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-06-29 / 27. szám

1913 junius 15. PÁPA ÉS VIDÉKE. 29. Már többször ajánlottuk, hogy tegyék a Korona-vendéglő helyére, ennél ideálisabb helyet keresve sem találunk részére. A Korona-vendéglő területe 977 • öl (becsértéke 24000 kor.). Ehhez a mellette lévő város tulajdonát képező üres területből, — kőnek és lim-lom részére, — lehetne csatolni egy darabot. A városgazda és kocsisok részére pedig szép lakások lennének. Félszer, istálló, kocsiszin már van. Tűzoltószertárat pedig a kész épületben lehetne elhelyezni. Most térjünk át a tulajdonképeni rendezésre. A városi mérnök kétféle tervet készített. Nézzük hogyan föst az egyik és mit mond a másik. Az első tervvel nem foglalkozunk bővebben, mert semmi célt nem szolgál és nem is lenne értelme az ilyen rendezésnek. De azért lássuk: a>- Árok-utcát rendezi, a Tüzoltó-utcát föltöltené és a Muli-ház mellett a Korona-utcába vezetné. Ez esetben a Majorutca semmit sem nyerne azért, mert a városmajort teljesen érintetlen hagyná. Ez a rendezésnek csúfolt művelet 235000 koronába kerülne. Nézzük a másik és jobb tervet. Ez az Árok-utcát szintén rendezné. A Tüzoltó-utca helyett pedig a városmajor udvarán keresztül a Bástya-utca meghosszabbításába Ujutcát tervez, neki az Árok-utcának 7 öl szélességben. Az utca jobboldalán lenne a v. gazda lakása, a baloldalán pedig az istállók és kocsislakások. A gazdalakás mögött a kisajátított területen a Zárda-utca felöl különbejárattal anyaglerakodó — lim-lom részére — hely. Tehát a belvárosban — négyzetölenkint 40 koronás területen — szemét lerakodót akarunk létesíteni. Az ekkénti rendezés belekerülne 30564 koronába. Ezzel sem érnénk célt, mert a városmajor megint tovább is megakasztaná a fejlődést. Ennek a résznek a rendezését helyesen egy még nem létező harmadik vagy negyedik olyan terv oldhatná meg, amely a városmajort a Koronavendéglő helyére tenné, a városmajor udvarán keresztül vezető ut jobb- és baloldalát pedig fölparcellázva házhelyeknek eladná. Nézzük, hogyan alakulna a helyzet. A mostani városmajor terület 1701 O-öl. Ez a terület a Tűzoltó- és Árok-utca rendezése következtében 327 D-öllel nagyobbodna 1701 és 327 = 2028 O-öl, ebből a mérnöki terv szerint úttest részére 350 O-öl szükséges 2028 — 350 = 1678x40 = 67120 kor. jönne be az eladott területér. A rendezés pedig 30564 kor. kerül 67120 — 30564 = 36556 kor. haszon állna elő. Ennek ellenében elfoglalnánk városmajor részére 24000 kor. helyet (mert a Korona-vendéglő értéke 24000 kor.) 36556 — 24000 = 12556 kor. Ha most még ehhez a 12556 koronához a régi városmajor elbontásánál eladásra kerülő tégla és egyébb árát csak kicsi összeget (mondjuk 4000 kor.) hozzá adunk, akkor 12556 és 4000 = 16556 kor. ebből az öszszegböl a leendő uj városmajor, a tűztornyot is fölépíthetnénk. Minthogy pedig a II. terv szerint a rendezés 30564 kor. kerül, de ebben a tűztorony építési költsége még nincs benn, (hogy ezt kell építenünk azt hiszem itt nézeteltérés nem lehet) amire én a megtakarított 16556 koronát szántam, akkor 30564 és 16556 = 47120 kor. kerülne a v. mérnök által készített római II. rendezés. Az általam tervezett rendezés pedig ugyanannyi megtakarítást mutat közvetlen, hogy a közvetett haszon mennyi lenne, azt a jövő fogja megmutatni, ami nem lesz kevesebb a közvetlen haszonnál. A még nem létező negyedik terv pedig az lenne, hogy az Árok-utca rendeztessék. A városmajor helye pedig egészben fönntartassék a színház részére, mert ennél jobb és előnyösebb helyet nem találunk, olcsóbb helyet pedig csak a tókertekben szerezhetünk. Hogy ez igy van, beszéljenek a számok. A városmajornak a rendezés következtében megnagyobbodott területe 2028 négyszögül 2028x40 = 81120 kor., akkora terület értéke beljebb a város közepe felé csak 100 kort. számítva négyszögölenként, ugyanekkora terület 2028x100 = 202800 kor. jönne. A megtakarítás 202800—81120 = 121680 kor. lenne. Már most a terület akár kisebb akár nagyobb, a megtakarított külömbség ugyanaz. Ezek után nem maradna más hátra, mint a Major-utca nevét megváltoztatni. Ezt az uj utcát bátran elnevezhetnénk akár Sugár-utcának is, mert a Fürst biró házától (Tisztviselőtelep) a leendő Sorompó-utcáig majd egy kilométer hosszú nyílegyenes hoszszu utca keletkezik. Tehát ennek a helyes fejlődését okvetlen nagy körültekintéssel kell elintéznünk. Figyelő. Mindnyájunk ünnepe. A Felsővárosi Kat. Kör eddig is megmutatta, hogy szervezettség tekintetében még ellenségeinknek is mintául szolgálhat. Minden körülmények között tömött, erős falanszként állott meg azok mellett az eszmék mellett, amelyeket reá biztunk, amelyeknek védelmét vártuk tőle. Azért nevezem én a Felsővárosi Kat. Kör házavatási ünnepségét »mindnyájunk ünnepének, mert hiszen velünk közös, mindnyájunk által féltve őrzött kincsek őrzését, védelmét vártuk ettől, a hajdan még kisded csapattól, amely idővel számbelileg meggyarapodva, új helyiségében sokkal fényesebben lobogtathatja a zászlót, amelyre »Isten, király, haza« van ragyogó betűkkel felirva. Csak előre a megkezdett uton! Ott leszünk mi is mindenkor az oldaluk mellett és kivesszük részünket a munkából. Ne csüggedjenek egy percre sem, hanem abban az összetartásban vetett rendíthetetlen bizalommal, amelyet Blazovich Jákó bencés főgimnáziumi tanár a főtemplomban oly ékes szavakkal kötött lelkükre és amelyet a kör ügyvezető elnöke, Kelemen Krizosztom az estélyi lelkes beszédében is eléggé alig birt hangsúlyozni; menjenek tovább és legyenek továbbra is lelkes, önzetlen harcosai annak ruhái kezdtek lassankint átalakulni; alul szűkek és oly keskenyek lettek, hogy alig lehetett bennük lépni; a derékban vékonyak és karcsúak, de, amit lenn és derékban megtakarítottak, azt fönn a fejen kipótolta a széles, lapos, félrecsapott tetejű oláh ház, akarom mondani: kalap. Egészen olyanok lettek, mint Marabusiné, a kalaptű, ami Elfrida őnagyságának végtelen örömére és kimondfiatatlan elégtételére szolgált. E közben letellett az egy év, a varázslat éve és Marabusi Elfrida őnagyságának tudtára adta, hogy holnap a régi alakjába visszavarázsolja. De mekkorát nézett a jó Marabusi, mikor Elfrida őnagysága azt üzente vissza, hogy ezt meg ne merje próbálni, mert ha szörnyű helyzetében szenved is, még pedig sokat, de magcsodálják, megbámulják, sőt utánozzák, már pedig ez a megcsodálás, megbámulás ő neki a világ minden kincsénél többet ér. Kedves Szerkesztő ur, én azt gondolom, hogy mi okosabbak leszünk és nem akad majd iskolánk növendékei között ilyen MaraBuksiné. elénekeltünk több szép éneket, amelyekben a mi szivünknek nagy öröme tellett. Oh csak a jó Isten is örömmel hallgatta légyen! Nem tudom megállni, hogy még el ne mondjam a Marabusi bűvésznek meg az ő feleségének a történetét. Marabusi a bűvészet és titkos tudományok tanára volt. Az ő felesége pedig Elfrida őnagysága vala. Marabusi egész napon át arcának verejtékével bűvészkedett, de akármennyit is bűvészkedett össze, nem volt annyi tengercsillag az égen, mint amennyit Marabusiné őnagysága el ne bűvészkedett volna — toalettekre. Ebben valóban nagy bűvész vala Elfrida őnagysága. Reá illet, amit egy versben valahol olvastam: »Tegnap ruhájának szabása volt: hátul hosszú tűnik; Ma már elül hosszú: hátul eltűnik. Ruhájának tegnap még gyöngy volt az éke, Ma sujtás kellett neki rá s a gyöngynek vége. Tegnap hátul nyilt, elül zárt volt rajta a ruha; Ma elül nyilt, hátul bezárula. Prüsszögött is eleget emiatt Marabusi uram és mérgében azt irta egy menyasszonykának az emlékkönyvébe: »A legtöbb tündérrege házassággal szokott kezdődni és mihelyt a házasság megtörtént, a tündérregének vége«. Megtudta ezt Elfrida őnagysága és férjének villogó szemekkel neki támadt, amit bizonyára kár volt tennie, mert Marabusi uram végső elkeseredésében Elfrida őnagyságát, bűvészi erejénél fogva, kalaptűvé átváltoztatta. Ott állott szegény Marabusiné a piacon lévő házuk ajtajában kalaptü alakjában; alul szük és oly hegyes volt, hogy lépni nem tudott; dereka vékony vala és karcsú, termete csak fönn végződött széles, lapos tetőben, amint végződni az oláh házak és a kalaptűk szoktak. Ha mozdulni nem tudott is, de azért meg-megrezdülni tudott, mikor tudniillik a férjére nézett és a harag átcikkázott kalaptü termetén. Sőt, ha a nap felsütött, csillognivillogni is tudott, ami már tettszett neki, különösen, ha a piacra siető emberek meg látták és megálltak bámulatára. Pedig bámulója mindig több és több akadt. El-elnézegették őt a város hölgyei, sőt — és az roppant örömöt szerzett Elfrida őnagyságának — a hölgyek közt lassankint utánzója is akadt. Á város hölgyeinek széles, kényelmes