Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-06-08 / 24. szám

1913 május 18. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. zés és kényeztetés nem tartják vissza a leánygyermeket a konyhától, a betegágyaktól, hogy kíméljék a munka fáradságától, a fájdalom látásától. Nem árt a fiatal kedélynek, ha megedződik a munkában, ha megi.-meri a szomorúságot, a fájdalmat és bánatot, »hisz az ifjúság oly fényes, hogy még a halai sötétségét is megvilágítja«. De mert nem minden leány megy férjhez, minden szülőnek arra is kell törekednie, hogy leányának olyan nevelést adjon, hogy semmi körülmények között ne kelljen mint türt rokon másokra, a gazdagabbak kegyére szorulnia. Azért adjunk a leányok kezébe kenyeret! Sokkal édesebb lesz az, mit a maga munkájával keres, mint a kegyelemkenyér. Sok szülő azt meg is teszi és kenyérkereső pályára készíti elő gyermekét akkor is, ha előreláthatólag nincs is szüksége rá. Mert ki tudja ma, mit hoz a holnap? S ha vagyont nem is hagyhat gyermekének, célszerű neveléssel oly tőkét biztosít neki, melynek kamataiból mindenki megél. És ez a nők képzésének tulajdonképeni célja, nem pedig hogy a nő és a férfi között lerombolja a természetalkotta válaszfalakat és a két nemet egyenjoguvá tegye. Hiszen — Carmen Sylva szerint — »a nőknek ma már tudatában kellene lenniök, hogy helyzetök sokkal ideálisabb, semhogy a férfiakkal való egyenlőség után törekedjenek, nekik mindig a férfiak felett kell állniok«. — A leányok különböző pályák között válogathatnak. Választhatnak a szellemi munka több ága közül, bár ezek túlzsúfoltak és nehezebbek, több fáradsággal vezetnek célhoz. De választhatnak a műipari pályák közül is. Mily keresett egy jó varrónő, himzőnő, kalapdiszítő, bársony- és faégető, festőnő stb. Szerettessük meg a leánygyermekekkel a mesterséget, az iparűzést, hiszen az iparé a jövő! — Mindenesetre mértékadó a pályaválasztásnál a család vagyoni állása, a leány testi szervezete, szellemi fejlettsége és hajlama. De legyen az bármely pálya, szeretni fogja azt, ha megtanították a munka szeretetére. Mert a nő tud dolgozni, azért dolgozzék-! Cselekednie, dolgoznia kell ott, ahova az élet, a kötelesség hivja. S mert a sors kiszámíthatatlan, érthető és ma már kétségtelen, hogy a leánygyermekeket két irányban kell nevelni. Ugy, hogy becsületesen megállják helyöket azon a téren, ahová a kenyérkereset kötelessége hivja, de hogy onnan minden nehézség nélkül kövessék igazi hivatásuk hivó szavát és állják meg helyöket mint háziasszony, hitves és anya. S ha e szent kötelességek teljesítése közben érné váratlan csapás, ne kelljen kétségbeesve könyörületért esedezniök, hanem az élet küzdelmeivel bátran szembeszállva, láthassanak minden nehézség nélkül kenyérkereső munkájukhoz. E néhány sorban adnók meg röviden annak irányát, módját, miként kellene cselekedni azon szülőknek, kik leánygyermeküket az életre nevelve, annak minden változatához, körülményeihez alkalmazkodni tudva, boldoggá, megelégedetté nevelhessék. Mindszenty Irma. oki. tanítónő. Városi közgyűlés. (1913 junius 2.) Tikkasztó hőségben tartotta meg képviselőtestületünk hétfői közgyűlését. Attól féltünk, hogy teljesen üres sorok előtt tárgyalják le a közgyűlésnek fontosnál-fontosabb tárgyait. Elmúlott már 3 óra, amikor a képviselők gyors egymásutánban megérkeztek. Néhány tárgynál volt is vita bőven. Bennünket a tárgysorozatnak különösen három pontja érdekelt: a rendőrbiztosi állás megszüntetése, a Major-utca megszabadítása azoktól a »bizonyos« házaktól és Kisfaludy-utcai híd építésénél felmerült 1719 K 88 f. túlkiadás. Az első kettőt mi magunk is több cikkben tárgyaltuk és ez irányban elmondott véleményünket — ha nem is teljes egészében — honorálta a képviselőtestület is. A harmadik pont a következő gyü'ésre maradt. A közgyűlésnek ritka jó szivéről, de nem valami nagy bölcsességéről győződtünk meg, amikor elhatározta, hogy az Irhás-utcai Cincát 3680 kor. költséggel beboltoztatja csak azért, mert azokat a bizonyos Major-utcai nyilvános házakat oda disponálta. Addig, amig az Irhás-utca tisztességes, becsületes polgárai könyörögtek, hogy mentse meg a város kedves »Cincájának« a bűzétől: nem volt pénz; most azonban, amikor e bűn-tanyákat odatelepítik, rögtön van rá fedezet, még pedig elég csinos összeg, amely a már úzussá vált »túlkiadásokkal« együtt kitesz vagy 5000 koronát. Ha ez ideig hitegették az Irhásutcaiakat az eljövendő nagy csatornázással, most már nyugodtabban bevárhatták volna az általános csatornázás idejét, annál is inkább, mert a Cinca méltó keretül szolgált volna az odatelepített nyilvánosházaknak. Még csak egy tényt akarunk ezzel kapcsolatban leszögezni. Mészáros Károly polgármester, Teli Anasztáz dr. kérdésére kijelentette a közgyűlés színe előtt, hogy a v. ta?iács szigorúan ügyelni fog arra, hogy azoknak a bizonyos házaknak az ablakai csak az Irhás-utca felöl lehetnek, úgyszintén a bejárai is. A Korona vagy más utca felől sem ablakot, sem bejáratot nem engedélyeznek. * Mészáros Károly polgármester üdvözölte a megjelenteket, a gyűlést megnyitotta. A jelen gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkérte: Teli Anasztáz dr., Bülitz Ferenc, Korein Vilmos, Keresztes István és Szelecky Ferenc v. képviselőket. Olvasták a mult gyűlés jegyzőkönyvét, melynek kapcsán Lőwy László dr. ajánlta, hogy a v. állatorvost korára való tekintettel nyugdíjazzák. A polgármester azonban felvilágosította, hogy az állatorvost a v. főorvos megvizsgálta és szolgálatképesnek találta. népet, a nemzetet fejlessze, a tökéletesedés felé vezesse. A nép szellemi, erkölcsi és anyagi tehetségeit azonban csak önmagukból lehet szervesen és biztosan fejleszteni; s e folyamat elérhető célja meg van

t határozva a népiség ős magvában, mint a növény faji és egyedi í alakja a csirában. A népet csak úgy lehet javítani és nemesíteni, ha saját mintegy megdicsőített képmását tartjuk elébe, mint olyan eszményt, amelyre törekednie kell és lehet is és melyre aztán készséggel törekszik. Ezt , a képmást pedig a népiség ősi vonásaiból kell összeállítani, amelyek mint tehetékek élnek a nép lelkében és ösztönszerűen, öntudatlanul vagy sejtelmesen nyilatkoznak egész életében, kivált ünnepélyesebb momentumaiban. Aki előtt a nép gondolkodásának, érzésének és életének módja olyan, mint egy tiszta, átlátszó üveglap, az aztán a néplélek eszményi jelenségeiből: költészetéből, művészetéből, az erkölcsi világrendről való felfogásából nyerheti azt a nemes fémet, azt az amalgámmá szilárdult hig ezüstöt, amellyel bevonva amaz üveglap tükörré válik, amelyet a nép elé tarthatunk, hogy ismerje meg önmagát, az esetlegességek fogyatkozásaitól ment igaz lényegét, jobb énjét, abból a célból, hogy ehhez minél hasonlóbbá váljék köznapi életében is. Csak mellékesen említem a tanító, a népnevelő és a nép közti etnográfiái viszonylat némely reciprok elemét. A tanító nemcsak ad a népnek, hanem kap is tőle. Nem az anyagi szolgálmányokat értem, amelyek nálunk vajmi szerények. Docendo discimus. Az okos tanító a tanítványaitól tanul legtöbbet. A népélet tanulmányozásának eredményeit igen célszerűen és fogamatosan lehet közvetlenül és konkrété is értékesíteni a különböző tantárgyak anyagában. És különösen a néptanító, ha tüzetesen ismeri népének intim lelki világát, könnyebben megnyeri annak bizalmát és becsülését. A néptanító közvetítő a magasabb értelemben vett nemzet és az alsóbb értelemben vett nép között. Hivatalos feladata első sorban, hogy a nemzet műveltségét közlessé a néppel. De fordított irányban is fontos hivatása lehet. Nemcsak a magasabb nemzeti kultura, hanem az egész nemzeti lét a népéleten alapszik, abból táplálkozik, mint a korona a gyökérből. Leginkább a tanító van arra hivatva, hogy közléssé a nemzet egyetemével a primitiv népélet, a naiv néplélek eredeti energiáit, alkotó erejét, ős elemeit. Ezek azok az életforrások, amelyeknek üde erei nélkül elposványosodik a civilizációnak bármilyen téres és mély tava. A nevelésnek a nemzethez való viszonyában három stádium van, melyek igy következnek megfordított kronológiai sorrendben: nemzet- nevelés, nemzeti nevelés, nemzetté nevelés. Az első a nemzetet csak mint az emberi műveltség általános szintájára emelendő szociális közösséget tekinti. A második a kialakult, kész nemzetet akarja saját szellemében, saját ideálja felé vezetni. A harmadiknak igazán nemzetalkotó feladata: egy primitivebb kulturáju és gyöngébb erejű, de fejlődésre képes és kedvező helyzetű népet nemzetté emelni, vagy több népet egységes nemzetté összeforrasztani, olyképen, hogy a nagy túlsúlyban levő erős elem szilárd alapjára és biztos keretébe foglalja a többi gyönge elemeket, a földrajz és a történelem végzetszerű logikájánál fogva. Ki tagadhatja, hogy mi a nemzet-