Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-01-12 / 3. szám

1913 január 12. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7. telessége is, hogy céltudatos munkával, komoly akaraterővel helyesebb irányba terelje a hitközség ügyeit. Jelentős szerepet kell juttatnunk az iparos, kereskedő és földműves osztálynak is. Csak az a fő, hogy a nép okosan válassza meg azokat az intelligens embereket, akiket bizalmával meg akar tisztelni. Ha csak olyan igazi jó katolikus urakra adja szavazatát, akik mindig együtt éreztek vele, akik akkor is megismerték, amikor nem volt rá szükségük, akkor nem« kell attól tartania, hogy visszaélnek a bizalmával! Ne értsen félre senki! Nekem egyénileg nincs kifogásom egyik jelölt ellen sem. Tisztelem-becsülöm mindnyájukat. Csak az összetételüket nem tartom szerencsésnek. Oly egyének kerülnének be az iskolaszékbe, akik közt nincs meg az okvetlenül szükséges lelki harmónia. Enélkül pedig ismét csak ott leszünk, ahol voltunk! Azt se vegye senki tolakodásnak, hogy innen, a távolból is hozzászólok olyan kérdésekhez, melyekhez egyedül a pápai katolikusoknak van közük. Nyugodtan elmondhatom az apostollal: »absens corpore, praesens spiritu«, ha távol vagyok is, a lelkem ott van s úgy érzem, hogy kötelessége7n résztvenni abban a harcban, melynek más célja nem lehet, mint amiért éveken át közösen küzdöttünk; új, pezsgő, friss vérkeringést akarunk bevinni a hitközségbe: életet akarunk teremteni a romok fölött! Az iskolaszéki választók figyelmébe! A Rendszabályok 45. § f) szerint: Választóképességgel nem birnak: akik szabályszerű módon megállapított és jogérvényesen kivetett egyházközségi iskolai adókkal vagy szolgálmányokkal önhibájukból legalább egy előző évről hátralékban vannak; 46. §. Iskolaszéki tagokul választhatók azon helyben, vagy az iskolailag csatlakozott községek bármelyikében lakó egyházközségben választók akik az oktatásügyhöz lehetőleg értenek s mindenesetre olvasni és irni tudnak és az előbbi §-ban említett pontok alá nem esnek. 47. §. Az első választás alkalmával a választók összeirását és a választást az illető plébános (helyettes plébános) és az utóbbi által legjobb belátása szerint maga mellé veendő egyházközségi három tag foganatosítja, illetve vezeti. Az említett egyházközségi tagok egyike az összeírásnál és a választásnál a jegyzői tisztet látja el. A következő választásoknál azonban, vagy ott, ahol már van egyházközségi iskolaszék, az iskolaszék küld ki egy jegyzőt és két tagot, akik a plébános elnöklése alatt az összeírást eszközlik. Ha az iskolaszék az elnök mellé jegyzőt és két tagot nem jelölne, vagy a kiküldött jegyző és a tagok leköszönnének, vagy kötelességeiknek meg nem felelnének, az elnöknek joga van más jegyzőt és más két iskolaszék! tagot, vagy ha ilyenek nem vállalkoznának, más egyházközségi tagokat venni maga mellé. 48. §. A választók elkészített lajstroma megtekintés és netáni felszólamlás végett három napig alkalmas nyilvános helyen, pl. plébánián, iskolában, vagy a községházán közszemlére kitétetik. Ezen idő alatt a felszólamlások az összeíró bizottságnál bejelentendők, mely azokat a felszólamlási idő lejártától számított három napon belül saját véleménye kíséretében végeldöntés végett a kerületi tanfelügyelő útján az egyházi főhatóságokhoz terjeszti föl. Választójogot csak az gyakorolhat, aki a választók ezen lajstromába föl van véve. A választás megkezdése előtt az elnök a választókat egy jegyző és két bizalmiférfi kijelölésére hivja föl. Ha ezt a választók nem tennék, a jegyzőt és a bizalmi-férfiakat az elnök nevezi ki. A választó-helyiségben a választás ideje alatt csak választási joggal bírók lehetnek jelen. Néhány szó az Erzsébet városrész érdekében. A városnak legelemibb kötelességei közé tartozik, hogy a város minden egyes részeit egyenlő elbánásban részesítse. Az egyiket a másik rovására túlságosan ne dédelgesse, hanem adja meg mindegyiknek a fejlődéshez szükséges kellékeket, amennyire csak teheti, amennyire csak anyagi ereje megengedi. Az egyenlő elbánás mellett nevezhető csak egy város fejlődése egészségesnek. Ép azért e tekintetben ki kellene zárni minden protekciót, amellyel egyes városrészeknek, sőt utcáknak — ha abban véletlenül »súllyal« biró egyéniség, esetleg városatya lakik. — olyan privilégiumokat járnak ki, ami miatt magukra vonják és egészen jogosan, a többi városrészek féltékenységét, örök kárhozatba dönti magát; nyomában a gonosz Garrigon (vade, retro, satanas!), aki ritka hozzátartással kontrázott neki, felemelte a miseruháját, két-két lapot fordított mindig, össze-vissza dobálta a könyvespolcokat, feldöntötte az ampolnákat s untalan-szünetlen rázta a" csengetyüt egyre erősebben, egyre gyorsabban. A híveknek tanácstalan képét kellett volna látniok! Minthogy a pap mozdulataihoz kellett igazodniok ebben a misében, amelyből nem hallottak egy árva szót sem, hát az egyik részük felállt akkor, amikor a másik fele letérdelt, egyesek leülnek, a többiek meg felkelnek és ez a sokféle helyzet ennek a különös misének minden egyes részénél nagy zűrzavart okoz a padokban. Ott fent, a kis istálló fölött a karácsonyi csillag sáppadozik égi pályáján s megdöbben ezen zűrzavar láttára . . . — A tisztelendő úr nagyon siet . . . Nem tudja az ember követni — mormogja az öreg grófnő és felháborodva csóválja főkötős fejét. Arnoton urunk pedig, öreg acélkeretes papaszemével az orrán, keresi imakönyvében, hogy hol a manóban tarthatnak már. De ott hátrább,- azok a jóravaló derék emberek, akik maguk is a lakomára gondolnak, egyáltalán nem haragusznak azért, hogy egy gyorsvonat sebességével halad a mise. És mikor Balagnére tisztelendő úr sugárzó arccal kifordult a hivek felé s torkaszakadtából kiabálta: Ite missa est, bizony nem egy ember akadt, aki oly szívből jövő, elragadó Deo gratias-szal felelt, hogy az ember azt hitte, hogy már a reggeli lakzi első tosztjánál tartanak. III. Öt perc múlva az előkelő vendégsereg már asztalnál ült a nagy teremben, középütt a káplán úr. A fényesen kivilágított kastély csak úgy visszhangzott a zajtól, lármától, daltól, kacagástól; Balagnére tisztelendő úr beleszúrta villáját egy csibeszárnyba, bűne miatt érzett leik iismeretfurdalásait pedig a kitűnő bor és húsleves özönébe sülyesztette. Annyit evett és ivott a szegény jámbor, hogy még e szent éjjelen egyik rohamában meghalt anélkül, hogy megbánhatta volna a bűnét; reggelre aztán megérkezett az égbe, még egészen az éjjeli lakoma hangulatában s képzelhetik, hogy itt miként íogadták. — Távozzál tőlem, te gonosz keresztény! — mondta a szigorú Biró, mindnyájunknak Ura. Bűnöd oly szörnyű nagy, hogy megsemmisíti egész erényes életedet! . . . Te elraboltál tőlem egy éjféli misét. De majd fizetsz helyébe háromszázat és mind addig nem teszed be a lábadat a mennyországba, mig a kápolnádban el nem mondtad ezt a háromszáz karácsonyi misét mindazok jelenlétében, akik a te bűnöd miatt veled együtt vétkeztek . . . ... Ez ime Balagnére úrnak hiteles története, amint ezt az olajfák hazájában mesélik. Mainapság nincs már meg a Trinquelage-kastély, de a kápolna teljesen megvan még a Ventoux hegy ormán; viruló tölgyfák veszik körül. A szél csapkodjadöngeti az ajtaját, giz-gaz verte fel a bejáratát, Az oltár sarkaiban madárfészkek láthatók, úgyszintén az ablakok keresztfáin is, melyeknek szines üvegtáblái már régóta nincsenek meg. Karácsonykor azonban minden évben természetfeletti világosság ömlik el a romokon és éjféli misére menet és jövet a gazdák látják a kápolnában a láthatatlan gyertyáknak ezt a színjátékát. A gyertyák nagy lánggal égnek akkor is, ha fúj a szél vagy ha havazik. Önök talán mosolyognak erre, de egy odavaló vincellér, akinek a neve Garrigue, — biztosra vehetjük, hogy Garrigonnak ivadéka — azt állította, hogy ő egyszer karácsony éjjelén pityókás állapotban eltévedt Trinquelage vár oldalán s íme, mit látott . . . Tizenegy órakor