Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-05-18 / 21. szám
1913 április 27. PÁPA ÉS VIDÉKE 159. Földes és T^ss oki. mérnökök mérnöki és építési irodája Pápa, Széchenyi-tér 5. sz. U (Kohn Adolf házában). JL-J lvállalnak P arc eH az asokat, birtok- és határrendezéseket, községi köz- és dülő-ut kitűzéseket és mindennemű földmérési mérnöki munkálatokat. — Halálozás. Hoff János, nyug. áll. m. kir. honvéd címzetes törzsállatorvos, a Ferencz József-rend lovagja, a koronás arany érdemkereszt, a jubileumi emlék-érem és a jubileumi emlék-kereszt tulajdonosa, folyó hó 13-án reggel 3/*9 órakor, áldásos életének 60. évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után visszaadta valóban nemes és vallásos lelkét Teremtó'jének. A boldogultat f. hó 15-én délután 4 órakor temették a róm. kat. egyház szertartása szerint a kálváriái temetőben. Az engesztelő szentmiseáldozatot ugyancsak f. hó 16-án délelőtt 10 órakor mutatták be lelki üdveért a szentferencrendi templomban. Az életnek és halálnak legfőbb Ura, kinek templomába hétköznapokon is oly gyakran bekocogott a derék öreg úr, hisszük, irgalmasan fogadta becsületes katonáját. — Hangverseny. A sárvári m. kir. állami polgári iskolai tantestület, a pápai vonósnégyes-társaság és más szives közreműködők támogatásával tegnap, május hó 17-én este 8 órakor a polgári fiúiskola tornacsarnokában hangversenyt tartott. A tiszta jövedelmet az »Országos polgári iskolai tanáregyesület« házára forditják. Vonósnégyesünk 5 darabban működött közre. Gáty Zoltán (I. heg.), Nagy Sándor (II. heg.), Szentgyörgyi Sándor (viola), Holler Konrád (cello), ötödikül résztvett három darabban Boksay Endre is (bőgő). Sikereiket már megszoktuk. — Magyarok Lourdesban. Többen részletesebben érdeklődtek olvasóink sorából a lourdesi gyógyulásról. Álljon itt a Lourdes-i francia nyelvű, hivatalos lap magyar nyelvű jelentése a csodás gyógyulásról. »Rimpfel Rosamunda soproni apáca gyógyíthatatlan hátgerincsorvadásából ma fürdés alatt hirtelen teljesen meggyógyult. Egész felső teste gépben volt 5 év óta és e gépet eldobta és egészen jól jár. Ez a legcsodásabb gyógyulása ezen évnek.« — Aszfalt a nagytemplom bejáróinál. Mészáros Károly polgármester javaslatára a nagytemplom két oldalán levő bejáratot a v. tanács kiaszfaltoztatja házilag. A munkálatokat már a közel napokban meg is kezdik. A kat. hitközség nagy hálával fogadja úgy a polgármester, mint a v. tanács szives gondoskodását. — Fizess, mert zálogolnak. A városi adóhivatal felszólítja mindazokat az adózókat, akik a községi adófőkönyvben előirt és az 1909. évi XI. t. c. 26. §-a értelmében esedékes adótartozásukat f. hó 15-ig be nem fizették, hogy azt járulékaival együtt f. hó 26-ig annál is inkább fizessék be, mert ellenkező esetben ellenük a zálogolási eljárás azonnal megfog indíttatni. — Pápai ember halála egy kaliforniai kőbányában. Riversideon, Kaliforniában dinamitrobbantás közben katasztrófa történt, mely sok ember életét vette. A fúrógépek által a sziklafalba furt lyukakat dinamittal igyekeztek megtömni a robbantó munkások, számszerint heten. Az egyik lyuk betömése közben a dinamit véletlenül felrobbant s rettenetes pusztitást végzett. A robbanás ereje a dinamittal bánó hét munkást a levegőbe röpítette és apró húscafatokká és csontszilánkokká tépte, ugy hogy a szó szoros értelmében vér, hus és csont eső formájában kerültek vissza a földre. A robbanás letépte a sziklafal egy részét, amely aztán rázuhant a mélyebben dolgozó munkásokra, akik közül huszonhármat halálra zúzott s többet súlyosan megsebesített. A halottak és sebesültek közt sok magyarországi tót és szerb van, de vannak olaszok, horvátok és lengyelek is A mentést rendkívül megnehezítette az a körülmény, hogy az áldozatokra valóságos sziklahegy borúit s a hatalmas szikladarabok elmozdítása nagy munkával járt. A dinamit-kezelő hét munkás közt egy derék magyar is volt: Pákozdi István, aki innen Pápáról vándorolt Amerikába. Pákozdi temetéséről nem kellett gondoskodni. Az ő pora egyesült munkástársaiéval s a mennyit összetudtak gyűjteni, kaparni ebből a borzalmas keverékből, a véres húscafatokból, azt elföldelték a temetőben. A boldogtalant itthon anyja s apja siratja, kiknek gondozása így egészen Tivadar fiúkra maradt, kit másfél évi katonai szolgálata után hazabocsátottak, miután a hegyes olasz határon szívbaja fejlődött ki. Reméljük, nem hagyja el őket, ki mindnyájunk Édesatyja. § Gép- és gyorsirónő ajánlkozik. Cim megtudható e lap nyomtatójánál, Ster?i Ernőnél. — Fog-adatlan prókátor. A »Pápai Lapok«-nak mindig van rezervában egy-egy »barátja«, akit — ha heccelődő kedvében van — rögtön megszólaltat. Két héttel ezelőtt megírtam, hogy a harangozó milyen botrányos dolgokat csinál az iskola udvarán. A fentnevezett lap is igazat adott legalább »egyben-másban«, mindazáltal nagyon szeretné, ha minden igazságom mellett is Kriszt Jenő esperes, Mátz József igazgató és az iskolaszék máglyára tétetne s elevenen megégetne, mert szerinte »a sorok között ugyan, de érthetően mulasztással« vádoltam őket is. Ebből a néhány szóból is kilátszik a P. L. tendenciózus kommentárja. Megcáfolni nem tudott, hát felettes hatóságaimat próbálta ellenem heccelni. Csudálom, hogy az egész kultuszminisztériumot nem mozgósította! Sokkal jobban tisztelem a fellebbvalóimat és az iskolaszéket, semhogy mulasztással vádoljam őket. Ez irányban jóval nagyobbmérvü oktatást adhatna a nevezett lap önnönmagának. Erős a reményem, hogy mind íellebbvalóim, mind az iskolaszék kellő értékére szállítja le a P. L. heccelődő manőverét. Állításaimat pedig továbbra is szószerint fenntartom annál is inkább, mert csupán kíméletből sokkal kevesebbet mondtam, mivel csak a figyelmét akartam ráirányítani az illetékes köröknek e tőlük talán nem is sejtett, kellemetlen dologra. Végül gratulálok a P. L.-nak névtelen barátjukhoz, akinek leadott »hosszabb cikkét« — saját bevallása szerint, konyhai nyelvezete miatt nem tartotta alkalmasnak a közlésre. Felelős, szerkesztő. — Madarak és fák napja. Az ugodi és homokbödögei elemi népiskolák tanulóinak a bakonyerdő regényes szépségű részében e hó 13-án az u. n. Hamuházkutnál igen kedves és felejthetetlen ünnepe volt. Kora reggeli órákban az iskolák tanulói külön-külön nemzeti zászlók alatt kivonultak és az erdő szélén egyesülve köszöntötték az ébredő természetet. Lélekemelő volt, amidőn a 200-on felül levő lelkes kis gyermek ajkáról felhangzott az »Isten áldd meg a magyart!« Az ünnepély, amelyen szavalat és több beszéd hivta és ébresztette fel az erdő és mező dalosai iránt a gyermekek figyelmét s amelyen bőven kijutott a gyermekseregnek mindenféle tréfás mulatság is, csak a késő délutáni órákban a Szózat hangjaival ért véget. Résztvett az ünnepélyen Máday Aurél nagybérlő nejével, vendégeivel és gyermekeivel, akik kis társaikat pazar bőkezűséggel megvendégelték, amiért az iskolák vezetősége és a szülők külön is kifejezték hálás köszönetüket. Hogy milyen jóhatása és pedagógiailag mily nagy értéke van ilyen ünnepélynek, midőn a gyermekvilág iránt a magasabb intelligencia is kifejezi érdeklődését, az eléggé nem méltatható. Kivánatos volna mindenütt ily nyári ünneppé avatni a madarak és fák napját. — A város nem tür konkurrenciát. A Projectograf mozgófénykép vállalat moziszinház építésére kért engedélyt. A város azonban — mint a helybeli színház mozitulajdonosa — az engedélyt megtagadta. Szóval a város nem tűr meg vele szemben semmiféle konkurrenciát, ha abból mindjárt a közönségnek volna is haszna. — Tüz városunkban. Pünkösd vasárnapján éjjel ugy fél 1 óra tájban hatalmas lángnyelvek csaptak fel a Varga-utcán. Kigyulladt a Kleva-féle ház, amelytől csakhamar tüzet fogott a szomszédos Flórián-utcában levő Rozs József háza is. A meglehetős szűk utcákban olyan félelem fogta el az álmukból felriadt lakosokat, hogy tehetetlenül futkostak össze-vissza. Ehhez járult még az a botrányos dolog is, hogy a helybeli tűzoltóság csak akkor érkezett a helyszínére, amikor már az egyik ház teljesen leégett. Pedig a szerencsétlenség szinhelye nem is volt messze a tűzoltó laktanyától! Megérkezésük után vették észre, hogy a tömlőket meg a laktanyán hagyták. Na hát ilyen körülmények között nem lett volna csoda, ha az egész utca leégett volna. A parancsnokok megérkezése után állott csak helyre a rend és fogtak komolyan a tüz oltásához. A közönségünket szintén megrójjuk azért a kvalifikálhatatlan viselkedéséért, amelyet a parancsnokló tisztekkel, tűzoltókkal szemben tanúsít, akiknek a tüzesetek alkalmával inkább segítségükre kellene lenniök, nem pedig akadékoskodással, feleselgetéssel, nem egyszer gorombáskodással akadályozni önfeláldozó munkájukban. Kritizálni könnyű, gorombáskodni még könnyebb, hanem minden díjazás nélkül, csupán lelkesedésből szolgálni a humanizmust, ahhoz kevésnek van kedve, mert nehezére esik.
