Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-05-11 / 20. szám

1913 május 11. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. eró're emelkedése után a róm. kat. tanítókra nézve eló'állandó helyzetet már eló're tanulmányoztatja, s ha a törvény az állami s hitfelekezeti tanítók között javasolt megkülönböztetést fenntartaná, annak lehető eltüntetése iránt a püspöki karnak javaslat teendő. S mivel az e célból kiküldött háromtagú bizottság mindenekeló'tt a kérdés teljes felderítéséhez szükséges adatok egybegyűjtését tartja szükségesnek: azért a fó'tanfelügyelő felhívja az iskolaszékek egyházi elnökeit, hogy a plébánia területén működő' kántortanítók, tanítók és tanítónők szolgálati idejét és mostani illetményeiket az egyöntetű kiállíthatás céljából egy a számunkra megküldött mintaíven kitüntetni és e kimutatásokat az egyházmegyei hatósághoz a kézbesítés utáni 8 napon belül felterjesszék. A főtanfelügyelői felhívás továbbá ugy intézkedik, hogy azokon a helyeken, ahol a tanító korpótlékát, vagy a tanító részére esedékes tandíjkárpótlást az iskolafenntartó hitközség fedezné, — ezen körülmény a kimutatási ivek felterjesztése alkalmával külön bejelentendő. A kimutatási iveken pedig jelezendő a tanítók szolgálatának kezdete; a törzsfizetés korpótlékok nélkül; a helyi forrásokból födözött törzsfizetéséből az érvényben lévő javadalmi jegyzőkönyv szerint a) tanítói, b) kántori, c) szétválaszthatatlan kántortanítói illetmény; államsegélye a) törzsfizetésre, b) korpótékokra : végül hogy a kántortanító kántori illetményeiből mennyi számíttatik be tanítói fizetésébe. íakadt és dús terméssel kecsegteti a kat. társadalmat, a kat. Egyházat és édes hazánkat. Egy évtized acélozta karját s ez az izmos kar becsülettel kivette részét a kat. restauratió munkájából, de mindig Umbria szegényének alázatosságával, Szt. Ferenc fölényével. Szívvel-lélekkel veszünk részt fegyvertársunk jubileumi ünnepségében, örülünk életerős voltának. Magunk is erőt merítünk lankadatlan erejéből, kitartó buzgalmából, hogy vele együtt készíthessük elő azt a boldog kort, melynek mielőbbi eljövetele után »Buzdó imádság epedez Százezrek ajakán.« . Sok munka vár még a »Szt. Ferenc Hírnökére«. Több, mint eddig. Az ellentétes világnézetek most járják esztelen táncuk végső figuráit s nemsokára megkezdődik a haláltusa. Elérkezik a végső leszámolás ideje. Hevítse a küzdelemben az az édes tudat, hogy Magyarország múltjában mindaz, ami dicsőséges, a kat. Egyházból ered, a kat. Egyház által, vagy támogatásával jött létre. A kereszténység ereje nélkül nem állhatott volna ellen a századokon át Európa kultúráA magas püspöki karnak ez a korszerű elhatározása nem kis zavarból segíti ki hitközségünket már a tanítók említett kérelmét illetőleg. De őszinte örömmel üdvözöljük ezt az eszmét a tanítók szempontjából is. Ha azokat a terheket rójjuk a vállukra, amiket az állam, akkor méltó és igazságos, hogy ugyanazon kedvezményeket is biztosítsuk számukra, mint aminőket az állam biztosít. Csak örvendhetünk rajta elvi szempontból is, mert a tanítóság anyagi helyzetének javítása: a tanítóság működésének méltánylását, nagy, nemzetnevelő missziójának elismerését jelenti. Ezt a körülményt pedig örvendetesen meg kell éreznie az oktatásügynek is. Csak egy a megjegyzésünk ezek után, az t. i. hogy a januári püspöki konferencián felvetett eszme mentül előbb testté váljék! színház. Örömmel konstatáljuk, hogy a héten színházunkat olyannak láttuk, amilyennek állandóan szeretnők látni. Valóságos fehér esték voltak, amelyeken a közönség jól mulathatott és jól is érezte magát. így művészi célok szolgálatában áll a színház és ha itt-ott még hallottunk is néhány dissonáns hangot, az elenyézett a nemes törekvés mellett, melyet az igazgató részéről tapasztalhattunk a hét programmjának összeállításánál. Legyen a színház sok oldalú, az nem hiba, de vannak irányok, fajták, darabok, melyeket még a sokoldalúság kedvéért sem lehet kultiválni, mert rontják vele az írót csak úgy, mint a közönséget. Az olyan darabok, amelyekben a nyelvezet konyhai, dúrva, amelyekben a viták feleselések, a kitörések káromkodások, az élcek gorombaságok; nem valók a szinját elsöpréssel fenyegető ellenséges áradatnak. Hivatott erőt látunk a jubiláns lapban, hogy a jövő oszlopát a keresztény ellenes irányzattal szemben erős karjaival tartsa és védje s ne engedje a nemzetet ősi hitéből kivetkőztetni, ne engedje ' hazánk pusztulását, oltárai tüzének eloltását, mert jó magyarok, erényes emberek, bátor nép és hű hazafiak csak úgy lehetünk, ha megmaradunk kereszténynek. * A magas színvonalon álló irodalmi estély, amelyen résztvett Pozsony város előkelősége, kat. intelligenciája: az ősi primási palota tükörtermében folyt le. Nincs szándékomban a műsor száraz leadásával untatni olvasóinkat, de nem is illenék ahhoz az igazán lélekemelő ünnepséghez, mely sokáig felejthetetlenül él azok lelkében, akik azon résztvettek. A kora délutáni órákban még erősen esős volt az idő s már-már aggasztotta a rendezőséget a siker. Ugy két óra után végre győzedelmeskedett a nap a lanyha, tunya felhőkön, amelyek — mintha megrettentek volna — gyorsan oszlottak szét, szakadoztak és csakhamar teljes pompájában ragyopadra és különösen nem a mi színpadunkra, mert a mi közönségünk ízlését még tartjuk olyan finomnak, hogy az e fajta ízléstelenségeket nem veszi be. Habár rémülve láttuk, hogy az előadásokon — leszámítva egy-kettőt — nem valami nagy számban jelent meg a közönség, azt inkább a kellemetlen, esős időjárásnak tulajdonítjuk, mint annak, hogy közönségünknek nem volna érzéke az igazi szép, az igazi művészi értékek iránt. Erősen hisszük, hogy a közönség méltányolja az igazgató nemes törekvését és teljes erejével támogatja, mert csak így érhetjük el, hogy színházunk színház lesz és nem ócska kabaré. * A héten előadott darabok a következők: Szombaton Harsányi Zs. és Vincze Zs. »Limonádé ezredes«-ét adták meglehetős nagy számú közönség előtt. A mindvégig élénk, kedves humoru, élcekben bővelkedő darab kedélyes estét szerzett a közönségnek. A kacagás alig-alig szünetelt. Irodalmi és zenei téren nem valami világra szóló alkotás, de ártatlanul kedves komikuma, bárkit kielégít. Albert Böske, ki a héten előadott többi darabokban képességeinek legjavát vitte bele és nem egyszer felülmulta önnönmagát, kis szerepét ez alkalommal is elegáns, minden tettetés, mesterkéltség nélkül játszotta meg. Sellő René közvetlen játékával, jó ízű mondásaival emelte szerepét. Tihanyi B. György hadnagy kreálásával igen szép munkát végzett és nagyon megérdemelte a nyílt színen is bőven fel-fel hangzó tapsokat. Csengeri Stefi elég otthonos a színpadon, kellemes hangja van és idővel a társulat legjobb erői közé küzdheti fel magát. Faludy K. habár kissé túlzott a címszerepben, de megbocsájtjuk neki, mert nem volt ízléstelen és semmit sem rontotta a darab többi részeinek az értékét. Sok derűs pillanatot szerzett még Marton és Tábori, akik kicsi szerepeiket is nagy ambícióval és sikerrel játszották meg. Vasárnap délután az »Asszonyfaló« került színre, természetesen telt ház előtt, gott az égbolt a délutáni napfényben. Örömmel, vidám arccal köszöntöttük az idő jobbra fordultát. Volt is közönség bőven. A karzatok már öt órakor megteltek, habár az ünnepség csak fél hét órakor kezdődött. A virágokkal, drapériákkal diszített terem előrészében állott Szt. Ferenc oltára, felette X. Pius pápa arcképe, melyet Ő szentsége küldött a jubileumi ünnepségre. Szivem-lelkem örült annak az impozáns tömegnek, amely eljött, hogy ünnepelje a kat. sajtót és annak szerény munkásait. Általános csendben kezdette meg az est műsorát P. Móczik Felicián udvari káplán énekkara. Schweitzer: Diffusa estjét adták elő. Huszonöt tagból áll ez a művészi vegyeskar, amelyben apró diákok között büszkén foglalnak helyet családos úriemberek, akiknek Istentől adományozott gyönyörű hangjából P. Felicián művészete oly csudás hangokat tud előcsalni, ami felülmúlja a képzeletet. Az énekszövegben lefektetett költői fordulatok, érzelmek, képek a legtökéletesebb kivitelben érvényesülnek és jutnak kifejezésre ugy, hogy valósággal extázisba esik az ember, ha hallja a csodás előadást.