Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-04-20 / 17. szám

1913 április 13. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. én magával nem merek útnak indulni, mert maga nem vallásos ember, én félnék, hogy maga engem kirabol, vagy tán meg is öl. íme, igy tisztelték egykor a mások vallási meggyőződését, hitét. Vájjon érünk-e még ilyen jelenségeket? Megérjük-e azt a békét, amelyre most már a legégetőbb szükség lenne mindnyájunk jövője, országunk java és nemzetünk fennmaradása érdekében! Hiszen testvérek volnánk, vagy mi!? = • Városunk rendezése! A »Pápai Hiriap« április 5-én »Utcarendezés Pápán« cimmel megjelent számában oly szép terv van, hogy csak azt óhajtjuk, vajha az egész képviselőtestület magáévá tenné! (Szinte szeretnénk azt kérdezni az írójától, hogy az egész képviselőtestület nevében irta-e vagy csak a saját nézetét vetítette papirra.) Ha az egész képviselőtestület ezt a nézetet vallja, (átalában, ha nem is minden tag) akkor Pápa városa fejlődést illetőleg a dunántuli városok sorában meglehetősen előre szökik. Ha pedig csak a saját nézetét közli, akkor marad minden a régiben, mert egy ember nem tehet semmit. Szeretnők hinni, hogy a cikkíró nem csupán önmaga, hanem az illetékes tényezők nevében beszél. Annál inkább, mert tudjuk, hogy dr. Lőwy az építészeti- és szépítészeti bizottságnak is elnöke (de meg ha ezt nem tudnók is, maga a cikk alapos, részletes szakszerű s oly jártasságot árul el, minővel csak beavatottak rendelkeznek). Látszik, hogy minden utcát és teret ismer, még a legfélreesőbbeket is. Teremtő Isten, milyen szatírája a sorsnak, hogy éppen a hozzá legközelebb eső utcákat nem veszi észre. Ezekkel úgy van, mint a messzelátó ember, ha közelebbre néz, semmit sem lát. Biz igy van a cikkíró ur is, nem hallja, nem látja a saját és szomszéd utcájának némaságában is kiáltó szózatát. Pedig ha házának udvar felöli ablakán kinéz, megláthatja, hogy a saját utcájában földalatti putriban laknak az emberek, sőt nyáron nagyobb eső idején akárhányszor el is önti őket a megáradt szennyvíz. Továbbá azt is mondja, minden utcánk görbe. Tessék a zöldfa-vendéglőtől végig nézni a Deák Ferenc- és Major-utcán, egyenes az mint a nyil, sőt ha a Koritschonerház elmegy a helyéről, akkor a tisztviselőtelepi útnak is a meghosszabbított egyenes tengelyébe esik és a belvárost derékon szeli. Tessék ezt a már sokszor kérvényezett és e lap hasábjain oly sokszor hangoztatott mód szerint a fejlődést akadályozó résztől megszabadítani. S ez a rész akkor önmagától is fejlődni fog. Ne menjünk egyelőre az Urdombra, a Földmivesiskolához, a Sorompó-utcára. Hadd szántson-vessen ott, még most a földmives. Hadd szálljon lebegő repüléssel magasba a pacsirta. Fejlődjön városunk belülről kifelé, mint a szerves testek nem pedig kívülről, mint a szervetlen közetek. Tessék elhatározni azt, hogy a szinház a városmajor helyére jön, — ennél olcsóbban sehol sem lehet felépíteni. A városmajor pedig elférne a Korona-vendéglő helyén. A bordélyházak pedig csendesen szendereghetnek az Irhás-utca ölén. Ha ez megtörténik, akkor ez a rész önként fog fejlődni; csak az utca-vonalat kell megjelölni. Itt még az ntca-test rendezése sem ró a városra költséget. Van itt már villany, vízvezeték, még a közigazgatás sem ró nagyobb gondot és terhet a városra jelenleginél. Cikk irója teret is létesít, amire feltétlen szükségünk van egészségi szempontból is. Helyes, mindenki elismeri. De első mégis csak a már meglevő Főtér rendezése volna. Lőwy dr. ur építészet- és szépítészetbizottsági tag. Működjék közre, hogy Esterházy Pál gróf Őméltósága azt a körfalat, mely a vár íőkapu bejáratától a malomig húzódik, kegyeskednék lebontatni. Hisz Ő is a haladás embere, modern főúr, mint azt már több izben szerencsések voltunk tapasztalni. Ha ezt sikerül kieszközölni és akinek ezt sikerülne megcsinálni, az Pápa város szépítészeti bizottságában örökös diszelnöki helyet érdemelne, aki pedig ezt lehetővé tenné, — aki természetes nem lenne más, mint a méltóságos gróf úr, — az Pápa városa széppé tételében, arany betűvel irná be a nevét. Ez esetben nagyon széppé tehetnők főterünket, ha egyúttal a különféle piacot is más alkalmas helyre helyeznők. Már most a fal lebontása után keletkező templom és kastély körüli területet kellene parkírozni. Azután a Kossuth Lajosutca meghosszabbításában a templom és kastély mellett egyenes vonalban az aszfaltgyalogjárot kellene csináltatni. A gróí úr Őméltósága, azt hiszem valami diszes vaskerítéssel ellátná a főbejárattól a kastély elejéig és a kastély hátsó részétől a Tapolcáig. Minthogy területi átengedés nem történnék, ennélfogva az uradalom gondoztatná a saját kertészével a saját, a város pedig szintén a maga kertészével a saját részét. Ez a városnak csak annyi költséget okozna, mennyibe az aszfalt, gyalogjáró kerülne, ezt az áldozatot pedig megérné az erkölcsi haszon, hogy a város épen azon a részen lenne legszebb, amelyet a hozzánk jövő minden idegen legelőször látna. Minthogy pedig ezen tér úgyis az Esterházy-utca meghosszabbítását képezné, ellehetne nevezni Esterházy-térnek. Végül még egy előny. A remek szép Esterházy-kastély megszabadulna a körül övező kőfaltól, jobban beleilleszkednek városias milieu-be és a park és kastély is teljes pompájában érvényesülne. Figyelő. A reformátusok ünnepe. Szerdán a déli órákban elváltozott városunk képe. Zászlók jelentek meg libegvelobogva. Robogó kocsik, távoli vendégek érkezése jelezte, hogy országraszóló ünnepség készül Pápán. Messze vidékek református intelligenciája gyűlt össze kettős ünnepet ünnepelni.. Ünnepelni Czike Lajos kir. tanácsos esperest, a főiskola egykori, dús érdemű gondnokát, 50 éves papi jubileuma alkalmá| val s felavatni a ref. nőnevelő intézet restaurált s hatalmasan kibővített, impozáns palotáját. Az ünnepség három részre oszlott. A bevezető szerdán este volt. Valóban kedves, bájos és magas művészi színvonalon álló ünnepélyt rendezett a református nőnevelő intézet. Az intézet dísztermét városunk előkelő közönsége szorongásig megtöltötte úgyannyira, hogy sokan a folyosón voltak kénytelenek az előadást végighallgatni. Az előadáson résztvettek az ünnepségre a délutáni vonattal érkezett illusztris vendégek is. A műsort Kőrös Endre dr. igazgató alkalmi költői szárnyalású prologjával kezdték, melyet Kéri Teréz III. é. kép. t. szavalt lelkes ünnepi hangulatot keltve. Utána Maurer Ilona és Kiss József, intézeti tanárok együttes zongorajátéka kötötte le a közönség figyelmét. Művészi játékuk nem szorul a mi dicséretünkre. Elég, ha leszögezzük, hogy laikusnak nem mondható közönség körében osztatlan tetszéssel és elismeréssel, sőt bámulattal találkozott. Utána az intézet 9 növendéke énekelte el Major Esti dalát Kiss Margit IV. é. kép. t. zongorakisérete mellett. Kellemes, bájos hangoktól, a hármas szólamu ének gyönyörű összhangzataitól alig-alig akartunk szabadulni. A bájosan összecsengő ének után megjelent a szinen Gyimóthi Anna IV. é. kép. t. és Vörösmarty aranyos, bájos költeményének Madárhangok-nak kedves előadásával finoman éreztette az alapgondolatot: a költőnek megható szerelmi bánatát. Az érzéssel teljes szavalat után városunk zenei életének kedvelt hőse, Gáty Zoltán zenetanár lépett a pódiumra hegedűjével, amelyből olyan hangokat csalt elő, amely ugy beszélt a vonója alatt, mintha Gáty Zoltán nemes, ideális lelke sirt volna a húrokon. Tapsokból kijutott Pruzsinszky Irma III. é. kép. t. is, aki az előadott számokat zongorán kisérte megértő, finom lélekkel. A régi gyermekszobák soha el nem muló, örök életű, kedves kis meséjét a »Hamupipőkét« adták elő az intézet növendékei. Néhány pillanatra feledtük, hogy a nagyon is reális valósághoz vagyunk kötve, a tündérmesék aranyszállakkal szőtt mesevilágában éreztük magunkat, hol a való szépség, mely az egyszerűséggel, a jó szívvel párosul, fényes jutalmat nyer a hivalkodó, pöffeszkedő, üres szivek felett. A Hamupipőke szerepét Erdélyi Edit IV. p. o. t. játszotta annyi érzéssel, annyi természetességgel, hogy szinte könnyeket csalt a szemekbe. Gyönyörű, csengő hangjával pedig bámulatba ejtett bennünket. A szívtelen mostoha szerepét Nagy Irén IV. e. kép t., a két puccos testvér szerepét pedig Patay Idikó III. é. kép. t. és Szakái Sári I. é. kép. t. játszották dicséretet érdemlő törekvéssel. Bájos volt P. Horváth Margit I. é. kép. t. a tündér szerepében. A menyasszonyt kereső herceget Gyimóthy Anna IV. é. kép. t. kreálta oly szépen, hogy méltóbb pártnert a kis Hamupipőke részére ki sem választhattak volna. Felejthetetlen este volt, amelyre büszkék lehetnek a rendezők, különösen Kutassy Mária tanárnő, ki a darabot remekül rendezte és betanította. Az énekek betanítása Kiss József érdeme. *