Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-04-06 / 15. szám

1913 április 13. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. A múlt évi számadás, az új költségvetés, melynek egyik jelentős pontja lesz a tanítók kérelmezett családi ill. drágasági pótléka, kavargott, ízott három órán át az iskolaszék tárgyalásában. S bár a múlt évi számadások a volt pénztáros távolmaradása, s az adószelvénykönyv ki-nem-adása miatt, újra csak rendezetlenek maradtak, de a helyzet tisztázására megtette az iskolaszék a legmegfelelőbb s a legerélyesebb intézkedéseket. Nagy körültekintéssel elkészítette a költségelőirányzatot ugyancsak Kalmár Károly új főgondnoknak szakavatott előmondásában egészen a tanítók említett kérvényéig. E kérvény és a hátralévő pontok tárgyalását azonban, az időnek túlságos előrehaladott volta miatt, a következő szombat d. u. 5 órára tűzte ki az iskolaszék, melyet lelkiismeretes és odaadó ügybuzgalma miatt a legnagyobb elismerés illet meg. Esterházy Sándor gróf és a Felsőváros. Marcaltő nagyurát, Esterházy Sándor grófot, kegyeletes szeretet fűzi Pápához. Pápa szülőföldje, a pápai várkastély szülőháza. Testvérei közöl egyedül ő született itt Pápán, így a nemes grófnak finom, minden jó ügy iránt érdeklődő lelkét még a szülőföld szeretetének gyengéd szálai is idekötik a marcaltői kastéllyal egyébként is szomszédos Pápához. Meleg és sokoldalú érdeklődését meg is őrizte mindenkor Pápa városa, de különösen Pápa katolikus társadalmi élete iránt. Folyton figyelemmel kisérte az egyes katolikus körök működését s a pápai keresztény szociálizmus fejlődését. Velünk való magas együttérzését kimutatta akárhányszor bőkezű anyagi támogatásával is. Csak a legutóbb, mint a bécsi eucharisztikus kongreszszus veszprém-egyházmegyei előkészítő bizottságnak világi elnöke, páratlan buzgalommal s költséget nem kimélő áldozattal fáradozott azon, hogy a vidék és városunk minél nagyobb számban jelenhessen meg a bécsi világkongresszuson. A Felsővárosi Kat. Olvasókör többszörösen és valóban bőkezűen adakozó, nemes Jótevője iránti hálája s őszinte nagyrabecsülése jeléül legutóbbi közgyűlésén Dísztagjává választotta Esterházy Sándor grófot. A Boksay Endre bencés főgimnáziumi tanártól festett, remekül sikerült díszoklevelet a mult hétfőn juttatta el a kör új Dísztagjának azzal a hő óhajtással: vajha ki olvasná Őméltósága az oklevélből a magyar katolikus népnek hódolatos tiszteletét, mélységes ragaszkodását nemesszivü nagyjai iránt. És a Felsőváros óhaja teljesült. Esterházy Sándor gróf megértette a jó felsővárosiak szivének dobbanását, szeretetüket meleg szeretettel viszonozta. A mult szerdán sze- I mélyesen jött be s mondott köszönetet a kedves és nem várt meglepetésért. Megdicsérte a művészi oklevelet, mely kedves figyelemmel szülőházát is ábrázolja. Felkérte egyúttal a kör ügyvezető elnökét, hogy adandó alkalommal nagyrabecsülését és hálás köszönetét nyilvánítsa majd a kör előtt. Mi a Felsővárosnak ügyes és szívesen fogadott gondolatához csak szivből gratulálhatunk. KRÓNIKA. A nők és az órák, vagy : szeretek kacagni. Szeretek mosolyogni, nevetni, kacagni, mert valamikor azt tanultam egyik derült kedélyű tanáromtól, hogy a nevetés a legegészségesebb élettani funkciók (működések) egyike. Régi, sárguló jegyzeteim közt akadtam a nők és az órák e találó összehasonlítására. Nevettem egyet. Nevessen más is. A bakfis leány a régi órához hasonlít, mert mindig siet. A kacér cifrálkodó leány olyan, mint a toronyóra: mindenki nézi, de senki sem veszi. A szép, de csacska leány a zenélő órához hasonlít, mert eleinte tetszik, de később untat. A gazdag leány olyan, mint az aranyóra: alig látják meg, rögtön azt kérdik, mi az ára ? A szájas asszony olyan, mint az ébresztő óra: már hajnalban zörög. A házias nő az ingaórához hasonlít: lassan, de méltóságteljesen jár és nélkülözhetetlen. Érdeklődtem a mi kedves H. urunknál, vájjon micsoda kelendőbb az üzletben: az ébresztő-óra-e, vagy az ingaóra? Sajnálattal konstatálta, hogy az ébresztő-órát jobban kapkodják, mint az ingaórát. Most csak arra volnék kiváncsi, hogy a nők közt több-e az ingaóra, mint az ébresztő-óra? De ezt a kényes kérdést egyelőre nyilt kérdésnek hagyom. Nem merek rá megfelelni. Félek az. ébresztő-órák zörgésétől. (így is, úgy is!) Párjavesztett gjerlíce. A télen a ház folyosóján húzták meg magukat. A tavaszi napsugár őket is kicsalta a szabadba, a kertbe. Rügyező ágacska borul a kalitkájuk fölé. Vigan turbékolnak s boldogan nevetnek a déli napfénybe. De mi ez ? Hirtelen elhallgatnak. Látogatójuk érkezett. Rámered a tekintetük. Már nem félnek tőle. Ismerik, hiszen naponta többször is fölkeresi őket a »Ge-praefixum« aranyos tollú irója. Kezébe veszi az egyiket, szeretettel megsimogatja s gyermekded boldogsággal dudorássza: — Kukru-ú, kukru-ú! A gerlicének is jól esik ez a gyöngéd figyelem. Tipegve-topogva forgolódik a látogató tenyerén. De egyszerre füttyös, fürge szél támad. A gerlice lába lesikamlik a kézről, elveszti az egyensúlyt, kitárja a szárnyát és hirtelen elröppen. A ,kukru-ú' dal elhal a látogató ajkán, a gerlice után kap, de már későn. Szótalanul, szinte halálra ijedten, nagy, tágult, kerek álmélkodó szemmel, nagybánatú mosollyal néz utána. Arcán, mint a derült égen az álmos íelhő, átsuhan egy sötét árnyék. Annyiszor melengette, annyiszor simogatta a télen, a hideg folyosón s most, hogy kikerült a szabadba s friss léget szívhatott, faképnél hagyja hivét s nekiindul a kinos bizonytalanságnak. Ki fogott el? Merre vagy? Kinek a karján pihensz? Ki viseli gondodat? te kis, bohó gerlice. Ezek a kérdések tólulnak ajkamra. S úgy érzem, hogy ez a faképnél-hagyás sokszor megismétlődik életünkben, de néha sokkal komolyabban, tragikusabban. Mennyi dédelgetett tervünk, álmunk van s mint a gyenge harmat a napon, úgy halnak meg, mint ez a hálátlan gerlice, úgy hagynak el. Dalba öltözötten, a déli napfénybe nevető szemekkel, bokrétás kézzel, rügyező fák közt állunk, járunk, de ime füttyös, fürge szél támad s magával ragad mindent; mosolyt, nótát, álmot. A szemünk sugára megtörik s miként a hold, ez a hültsugaras éji álom, némán, nagybánatú mosollyal tekintünk a íöldre, annyi tündérálom gyűrött ravatalára. Valamikor remegve kérdeztem fűtőifától: miért suhog a szélben halk sirás ? miért reszketnek a bús csillagok ? Most már tudom, hogy »sorsunk sirni: sírással a sorsot lebírni«. A kietlen, hültsugaras éjszakák majd egyszer koporsóba térnek és akkor fölvirrad ránk a diadalmas Élet. Krónikás. Hírek. — Fogadás a várban. Tegnap d. u. 4 órakor fogadta Esterházy Pál gróf a hitközség, a Belvárosi Kat. Kör és a Felsó'városi Kat. Olvasókör küldöttségeit. A hitközség képviselői 1. Kriszt Jenő esperesplébános- egyházi elnökkel élükön mint a hitközség képviselőtestületének, az iskolaszéknek új elnökét üdvözölték Esterházy Pál grófban. A Belvárosi Kat. Kör küldöttsége dr. Teli Anasztáz elnökkel élén, mint a kör új diszelnökét köszöntötte. A Felsővárosi Kat. Olvasókör népes küldöttsége pedig az ügyvezető elnök vezetése mellett a Boksay Endre bencés főgimnáziumi tanártól festett, művészi díszoklevelet nyújtotta át Őméltóságának, a kör új diszelnökének. — Személyi hip. Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát a helybeli bencés székház látogatására vasárnap este az V

4ó-i gyorssal érkezik városunkba s a jövő hétfőt előre láthatólag rendtársai körében tölti. — Elhúnyt tanító. Lakos István nyugalmazott tanító a f. hó 3-án életének 67-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek felvétele után meghalt. Temetése 4-én d. u. 4 órakor volt nagy részvét mellett. A megboldogult 35 évig volt aktív tanító, ebből 30 évet Pusztagyimóton töltött. 25 évig volt kartársai bizalmából a »PápaCsóth esperesi kerület tanítókör«-ének érdemes jegyzője. Nyugalomban 6 évet töltött. Őszinte részvéttel osztozunk a gyászoló család mély fájdalmában. — Tavaszi sziniévadunk. Patek Béla dr. még e hó íolyamán megkezdi nálunk társulatával az előadásokat. Az eddigi megállapodás szerint 28.-án érkeznek hozzánk. Nem sok sikert jósolunk az idei sziniévadnak, mert a szép és kellemes májusi estéket nem igen áldozza fel a közönség a meleg, fülledt levegőjű színházért. — Segély a magánóvodának. Lemberg Mária magánóvodájának ez évre 200 koronát utalt ki a városi tanács és egyúttal utasította a főszámvevőt, hogy a jövő évi költségvetés terhére — a nevezett magánóvoda céljaira — 600 koronát vegyen fel. A segély megadását nem ellenezzük, de viszont elvárjuk a v. tanácstól, hogyha máiekkora összeggel hozzájárulunk a magánóvoda fenntartásához, az óvoda felett némi felügyeleti jogot biztosít a városnak.