Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1912-12-29 / 1. szám

liwm'Mm Hlrlapkönyvíárí Kévedéknapié .sz. VIII. évfolyam. Pápa, 191^. december 29. 1. szám. PAPA ES Szépirodalmi, köz^azdaságfí és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerülét tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos; Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. jYíélyen tisztelt, kedves Olvasóink! Lapunk éleiében határkőhöz jutottunk el. Hét éven át szolgálluk Pápa és vidéke katolikusainak ügyét önzetlenül, tiszta lelkesedéssel, bátor szókimondással. Szent célból, nem üzérkedésből, nein anyagi haszonért alapítottuk e lapot. Lapunk munkatársai ma sem fogadnak el önzetlen munkájukért egy krajcárt se?n. Hogy lapunk előfizetési árát mégis évi két koronával vagyunk kénytelenek fele?nelni, tesszük a teknikai eszközöknek minden téren tapasztalt drágulása miatt. A kat. közönség azzal, hogy oly nagy számmal állott előfizetőink sorába, bebizonyította e lap hasznos, szükséges és életrevaló voltát. Midőn az előfizetési dijat felemeljük, nem követünk el méltánytalanságot, csak azt tesszük ma, a nehéz viszonyok között, mit a másik három pápai lap sokkal szerencsésebb viszonyok közt már évek óta gyakorolt. Igaz és önzetlen eljárásunk tudatában, teljes bizalommal számítunk a kat. publikum nemesszivüségére és kötelességérzetére! Isten áldása legyen rajtunk és k. Olvasóinkon az új évben! A Katolikus Kör A Budai Kat. Kör fényes házavatásán a felavató, keresztelő' beszédet a legragyogóbb szavú magyar püspök, Prohászka mondotta. Azt a kérdést vetette fel, vájjon gyomortölteléket, földi haszonértéket termel-e például a tájképfestő művész. Ugy-enem?! Nem, hanem a földre, a világra rányomja a szellem, a lélek bélyegét: világ plusz ember, világ plusz szellem! Igen, uraim, a nagy püspök e szavakkal éles világításba helyezte a haladás, a kultúra, a művelődés mivoltát, alkotó valóságát. Megmutatta az előretörésnek, a művelődés folyamatának egyetlen útirányát: a szellemnek, léleknek minél tökéletesebb kibontakozásában, felülkerekedésében, uralomrajutásában. Minden kultúrintézménynek e nagy célt kell szolgálnia! Szórakoztatva, gyönyörködtetve, de ezt a célt kell szolgálniuk az egyes köröknek is. Egyesegyedül ez a célja a mi pápai kat. körünknek is. Felekezeti (!), mert egy felekezet hiveit egy felekezet vallásának alapján hozza öszsze, kapcsolja egybe, de nem az ú. n. »felekezetieskedés« hecctanyája ! Nem is a vallási élet bennsőbbé tételét, mélyítését van hivatva előmozdítani, — mint azt egyik jenőnapi szónokunk mondotta — legalább elsősorban nem! Azt mint különleges célt, az egyes ájtatossági társulatok, főképpen a kongregációk szolgálják. A Katolikus Kör a baráti, szórakoztató, gyönyörködtető, de mindig a komoly eszmeváltás, társalgás, szellemi felüdülés helye, hol felebarát felebarátjával megbeszéli, kifejti, hogy kerekedik egészében és részleteiben a szellem az anyag fölé. Mint válik legdrágább közös kincsünk: a kétezer éves catholicum, mely ma alvó energiánk, életet TÁRCA. A fehér asszony. — Irta: Németh Gyula. — Egy évvel a porosz-francia háború kitörése előtt érdekes és igen nagy örömmel látott vendége volt a berlini királyi udvarnak. Gróf Nostitz, orosz generális volt ez, kit II. Sándor cár küldött az ő kebelbeli jó barátjához, I. Vilmos, porosz királyhoz, hogy neki az általa alapított Szent György lovagrend nagykeresztjét átadja. Tejbe-vajba fürösztötték Berlinben a jó Nostitz grófot, aki erre a vendégszeretetre iparkodott is rászolgálni kellemes és mindenkit megnyerő magaviseletével. A sok udvari ünnepség között megfordult az akkori trónörökös III. Frigyes Vilmos palotájában is, akinek többek között elbeszélte, hogy odahaza Szentpétervárott az ő atyja iratai között egy érdekes följegyzés található, amelyben a fehér asszony megjelenése van elbeszélve, ki Lajos Ferdinánd hohenzollerni hercegnek e világból való erőszakos kimúlását a halála előtti napon bejelentette; a fehér asszonyt, az ő atyja, ki akkor a hercegnek adjutánsa volt, nemcsak látta, hanem mindent föl is jegyzett, hogy hogyan, miként történt a rendkívüli dolog. A trónörökös megkérte a cár követét, a rendjelhozó Nostitzot, hogy, ha haza ér, küldje el neki boldogult édesatyjának a ^fehér asszony megjelenésére vonatkozó följegyzését. Nostitznak Szentpétervárott haza érkezése után a legelső dolga volt, hogy a porosz trónörökös óhajának eleget tegyen, ki ezt a figyelmet gróf Nostitznak a következő levélben köszönte meg: Postdam, 870. jún. 11. »Kedves Grófom! Hálásan köszönöm Önnek szives figyelmét, amelyből kifolyólag boldogult édesatyjának, a hírneves gróf Nostitz generálisnak följegyzéseit nekem megküldötte, amint ezt berlini itt tartózkodása alatt szives volt megígérni. Az iratokat családi levéltárunkban helyeztettem el, ahol mindenkor családunk életének egyik érdekes epizódját fogják elbeszélni nekünk és utódainknak. Vagyok és maradok, kedves gróf! az Ön lekötelezett hive: Frigyes Vilmos, porosz trónörökös«. Hogy mi volt e följegyzésekben, az a nagyközönség előtt sem maradt titok. A Párisban megjelenő tekintélyes francia lap, a Temps 1893. évi július 11-iki számában szórol-szóra közölte e följegyzések szövegét. Megelőzőleg elmondja, hogy a följegyzések irója német származású katonatiszt volt, ki a Napoleon elleni küzdelmekben eleinte mint porosz tiszt vett részt, később azonban, 1813-ban orosz szolgálatba lépett és mint I. Sándor cár főhadsegéde halt meg 1838-ban. Most pedig áttérünk az ő érdekes följegyzéseinek rövid elbeszélésére: