Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-02 / 23. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 április 14. összegből lapok segélyezésére 110.637 kor. 89 fillt fordított az egyesület. A nagyfontos­ságú munkában segítőtárs is jelentkezett a Hölgybizottságban. Ettől és a Kat. Népszö­vetségtől sokat vár az egyesület. A Hölgy­bizottság már eddigi működésével is meg­mutatta, hogy benne hatalmas támaszát lelte fel a »Kat. Sajtóegyesület.« A lezajlott közgyűlés fényes bizonysága annak, hogy az okos jótékonyság, ha fillé­rekből táplálkozik is, nagy gondolatok meg­valósítására hivatott, de bizonyossága annak is, hogy a Sajtóegyesület a beléhelyezett bizalomnak teljes mértékben megfelelt. HÍREK. — Személyi hip. Schmiedthauer Lajos, a világhírű orgonaművész a hét három utolsó napján városunkban tartózkodott, mint a a helybeli bencés székház vendége. A rend­kívüli rokonszenves, fiatal művész tegnap Pannonhalmára utazott. — Zsinati vizsgálat. Krizsek Lajos devecseri és Nagy Jenő gannai (házi) káplán sikerrel tették le a zsinati vizsgálatot. — A koronázási évforduló napján, szombaton délelőtt 9 órakor tartandó ünne­pélyes szentmisét Te Deummal és a kitett Oltári szentség mellett celebrálja Kriszt Jenő esperesplébános segédlettel. A Te Deum az áll. tanítóképző évzárása cimén, az Oltári szentség kitétele az Űrnap oktávája cimén van. A kóruson 200 tagu vegyeskar énekel. Te Deum (gregorián, férfikar), Tantum ergo (gregorián, vegyeskar), Mise (vegyeskar Szentgyörgyi op. 247.), Sequential Lauda Sión (férfikar, Szentgyörgyi op. 104.) és offertorium: Sacerdotes Domini (férfikar, Szentgyörgyi op. 1117.) A mise végén a Kölcsey-himnuszt éneklik. tői tartott vissza akkor engem, bolond fiút, ez a csepp édes kis kéz, mely akkor az ar­comat simogatta s a nyakamat átfonta. Em­lékszik rá ? — Jól emlékszem én is — s Tica el­pirult. Mert arra is emlékezett, hogy amellett akkor egyre csókolgatta is Visnyeyt. — De olyan nagyon sajnáltam — folytatta — hogy a legkedvesebb játékaimmal akartam meg­vigasztalni. — Igen. Valami apró kacsákat rakott az ölembe s mikor az engem, barbár szerel­mest, meg nem vigasztalt, egy kis szent Antal­szobrocskát is dugott a zsebembe, hogy az okvetlen segítsen rajtam. De azt a szent Antalkát csak Budapesten' találtam meg. Nagy bánatomban akkor mosolyogtam elő­ször s így rögtön jó hatással volt rám, mi­helyt megláttam. — És hová tette szegénykét ? Béla kabátja zsebéből egy icinke csorba szent Antal-szoborkát vett elő s odanyújtotta Ticának. — Igen — nevetett rá szeretettel Tica — ez az én igaz jószágom. Zsuzsi dada hozta nekem Sasvárról. Ezt a szögletét egyszer a fiúk törték le. Úgy búsultam akkor, hogy most már azért rám is fog majd haragudni szent Antal. De nem tette -— s a fiatal leány vidám gyöngédséggel simogatta a csorba — Küldöttség a polgármester­nél. A hét folyamán a városmajor kör­nyékén lakóknak többtagú küldöttsége tisztelgett a polgármesternél, hogy kér­vényüket jóindulatába ajánlva, annak a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatába való felvételét kérjék. A polgármester a küldöttség előtt ismételten kifejezést adott azon határozott meggyőződésének, hogy kérésüket teljesíteni kell, mert a városmajor környéke a legelhanyagol­tabb része a városnak. — Magyarok az Eucharisztikus kon­gresszuson. Szeptember hónapban seregle­nek össze a világ összes katolikusai Bécsben a 23. nemzetközi eucharisztikus kongresz­szusra. Ez alkalommal a magyarok különö­sen nagy érdeklődéssel kisérik a mozgalmat. Az Országos Katolikus Szövetségnél már eddig is sokan jelentették be részvétüket. — Az irg. nővérek intézete jún. 8-án záróünnepet rendez, amelynek keretében az ovoda, elemi- és polgári­iskola igazgatójának 25 éves áldozópapi jubileumát üli. Kezdete d. u. 5 órakor. Műsor: 1. Himnusz, énekli a polgári leányiskola. 2. Szepessy László: Király­hymnusz. Szavalat. 3. A jubiláns üd­vözlése. 4. Kéler Béla: Magyar nyitány 6 kézre. Zongorajáték. 5. Táncpróba az intézetben. Tréfás játék énekkel és tánccal. Szövegét és zenéjét irta Szent­györgyi Sándor, karnagy. 6. Chován C.: Magyar táncok 4 kézre. Zongorajáték. 7. Horváth Gyula: Nouvelle fantasie mignonne hongroise. Zongora. 8. A képzelt beteg. Vígjáték egy felvonásban. 9. Weber C. M.: Aufforderung zum Tanz. Zongora. 10. A hajnal ébredése. Daljáték. Szövege Váradi Antaltól, ze­néje Hazslinszky Gusztávtól. kis szobrot — hanem azután is mindig jó volt hozzám. Hányszor gondoltam is rá, váj­jon jó dolga van-e neki magánál? — Bizony nagyon jó dolga volt. Selyem­papírba göngyölve mindig velem járt min­denütt. Olyan talizmánfélének tartottam. S mindig erősebben és erősebben hittem, hogy minden jót, ami ér, tőle s általa nyerek. S most tudja, miért hoztam el ? — Hogy miután önt így megvigasztalta, visszaadja nekem. — Oh, dehogy. Nem azért. De mert maga akkor azt mondta nekem, hogy szent Antal majd segít rajtam s amit elvesztettem, megtalálom. Most hát arra kértem őt fel, legyen közbenjáróm és segítsen a földi bol­dogságot, melyet akkor elveszteni véltem, most igazán megtalálnom. És segítsen Ticát annak az ideának megnyernem, hogy ezt a csomó gyermeket hagyja az anyjukra, — hisz hála Istennek, van anyjuk! — Tica pedig csak velem, csak az én boldogságommal törődjék. — Miként? — nevetett elpirulva Tica. — Úgy, hogy a feleségem legyen! Tica, kis Tica, ne nevessen, mert én mód nélkül szerelmes vagyok. Egész lelkemmel szeretem magát. Egész szivemmel. Sokkal jobban, mint valaha azt a másikat. Mert akkor csak fiú voltam, most férfi. És ha ez az én drága kis — Szoeiálistáink Antal Gézánál. A helybeli szociáldemokraták nem voltak meg­elégedve Antal Géza orsz. képviselő mult heti »sikerével«, hiába verte a nagydobot mellette egyik-másik laptársunk. Pünkösd hétfőjén hatóságilag engedélyezett felvonu­lást rendeztek a képviselő lakásáig, ahol a menetből kivált egy szükebbkörü deputáció és felmentek a lakására, ahol Kerbolt Alajos bírálta a képviselő legutóbbi szereplését, amely egy cseppet sem volt megnyugtató rájuk nézve. Majd egy órai tanácskozás után a deputáció elégedetlenül távozott Antal Géza lakásáról, aki határozottan kijelentette, hogy a véderőreform megvalósítása előtt szóba sem jöhet a választójog kérdése; ez. irányban pedig megtartja, amit képviselő­jelölt korában igért, vagyis küzdeni fog az általános, egyenlő, titkos választójogért. Csak türelem. Meglátjuk, mit hoz a jövő. — Évzáró ünnepély. Az állami tanító­képző-intézet ifjúsága jun. 9-én d. u. tartja évzáró-ünnepélyét. Műsor: 1. a) Gaudeamus igitur... b) O jerum, o jerum... Énekkar. 2. Búcsúbeszédet mond Szatlmayer János, önképzőköri elnök. 3. Dancla, Conzert duo. 4. Garay 1.; Az obsitos. 5. Bátori: »A vén gazda.« Énekkar. 6. Offenbach: Barcarolla a »Hoffman meséi «-bői. Zenekar. 7. Melodráma. Vörösmarty M. — Erney I. »Szép Ilonka.« 8. a) Adó executor, b) Holnapután, kis ked­den. c) Kakadu dal.- Énekli Horn József, kiséri a zenekar. 9. Mozart: G moll. Zongora­quartett. 10. Lehár: Intermezzo a »Vig­özvegy«-ből. Zenekar. — Meg-hivó. A járási jegyző-egylet szeretett elnökének Barthalos Sándor taká­csi jegyzőnek 25 éves közszolgálati évfor­dulója alkalmával Pápán, junius 8-án d. e. 11 órakor a Hindler-féle vendéglőben dísz­közgyűlést és tiszti értekezletet tart. barátnőm most el akarna fordulni tőlem és máshoz... Akkor..! Akkor... Tica befogta a fiatal ember száját. — Én örökké csak magát... — su­sogta. — Te örökké csak engem! — s a fiatal ember átölelte Ticát. Ekkor a gyermekek sikoltozva törtet­tek be. -—- Hiába, hiába! Hiába zártak be. Ki­szabadultunk! Béla kacagva intett kezével. — Most már jöhettek! Most már kiál­tozhattok. De fiúk, előbb Tica előtt udvari bókot kell csinálni. Mert Tica királynő lett! Az én szivem királynője! És Béla meg is mutatta nekik, miként kell Tica'előtt mély udvari bókot csapni. A fiúk vad ujjongással fogadtak szót.. De még meg is csókolták Ticát. — És most menjetek és hirdessétek ki,, hogy Tica az én szivem királynője lett, mert az én menyasszonyom! — küldte őket Vis­nyey. Erre aztán a fiúk szertefutottak a ház­ban, mint a patkányok. És nagy lármával hordták szét a hírt, hogy menyasszony van a háznál, mert Tica királynő lett, a Béla szivének királynője! (Vége). t -

Next

/
Thumbnails
Contents