Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-03-17 / 12. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 március 10. Öntudatosan tetterős katolikus társadalomra van szükség, amely ép úgy, mint az ország többi, autonómiával felruházott hitfelekezetének tagjai, egyházának minden téren védelmére kelhet. Aki hitéhez ragaszkodik, de másét nem gáncsolja; egyháza vagyonát úgy védi, hogy másét nem kivánja, a legszebben teljesíti keresztény kötelességét. Aki ily tevékenységben felekezetieskedést lát, az jár rossz utón, a felekezezetieskedés kiabálásával azt meg is teremti. Az erők gyarapítására kell törekednünk, távolitsunk el mindent, ami az egységet megbontja, ami az összetartozandóság érzetét gyengíti. Nagy erőforrást látok az autonómiával felruházott hitfelekezeteknél abban, hogy a világiak az egyháziakkal nem kizárólagosan csak a hitéletből kifolyólag, avagy a barátság érzetéből érintkeznek, hanem a jelenkor legfőbb mozgatója: az anyag, a vagyon is összehozza őket. A társadalmi élet átalakulását s vele együtt a közös tnunka szükségességét mind a világi, mind az egyházi elemnek el kell ismernie, egyesült erővel kell eltávolítanunk minden akadályt, ami az autonómia megvalósulásának útjában áll. Az autonó?nia az az erős vár, amelyet hiába ostromol bármi gonosz áramlat, azon győzedelmeskedni nem fog, mert megszűnik az a rés, amelyen keresztül ellenségeink — még most — érzékenyen támadhatnak. Városi közgyűlés. (*) Igen népes, érdekes, izgalmas jelenetekben bővelkedő ülése volt csütörtökön a képviselőtestületnek. A vihart a Kemenczky-ház építése kavarta fel, mely a közgy. felét lefoglalta. Állandó zaj és a közbeszólások valóságos áradata közt beszéltek a szónokok. Külön is kiemeljük, hogy a terem jobb oldalán ülő iparosok és gazdák mindvégig higgadtan, komolyan viselkedtek. Pont 3 órakor nyitotta meg Mészáros Károly polgármester az ülést. A jegyzőkönyv hitelesítésére Kluge Károly, Wachsmann János, Keresztes József, Braun József és Béri Zsigmond v. képviselőket kérte fel. A jegyzőkönyv felolvasása után bejelenti a polgármester Rozs József v. képviselő halálát. Emlékét megörökítik a jegyzőkönyvben s a gyászoló családhoz részvétiratot intéznek. Napirendretérés előtt Hoffner Sándor dr. olyan ügyben interpellálja meg a polgármestert, mely nagyon is belevág városunk érdekeibe. Arról van t. i. szó, hogy a Budapestgráci forgalmat a Büdapest-Adony-pusztaszabolcsi útvonalra akarják átterelni, mivel az előbbi vonalon állítólag túlterhelés van. Hát ez az érv tarthatatlan. Hiszen, ha oda terelik át a forgalmat, ott is túlterhelés lesz. Azonkivül itt kettős sínpár van, tehát sokkal I könnyebb a forgalom lebonyolítása. Ha 1 pedig okvetlenül szükség van a »túlter; helés« megszüntetésére, fejlesszék ki a | Pápa-bánhidai vonatot s odatereljék át | a forgalom egy részét. Mivel városunkat rendkívüli érzékenyen érintené a tervezett új megoldás, arra kéri a polgármestert, hogy a város orsz. képviIzgatott, felindult lelkiállapotban kereste elő egyszerű, vászontáblás imakönyvét, melyben otthon, kis templomukban annyit imádkozott a Szűz Anya képe előtt. Öt éve nem vette kezébe . . . Felnyitotta. Első tekintete a Szűz Anyára esett, kinek feje körül glóriás fényben ragyogtak a betűk: »Mária a bűnösök menedéke.« El tudta olvasni, noha szeméből melegen permetező könnyek hullottak. Térdre rogyott. Összekulcsolt kezekkel könyörgött; Szűz Anyám! Én is bűnös vagyok. Hozzád, a te palástod alá menekszem . . . Óh segíts . . . segíts haza, ahhoz a szegény öregasszonyhoz, aki vár . . . vár. És várásában bizonyára elhervad. Azután sirt, sirt. Nagyon soká. Oly jól esett a szivének. Végre hirtelen felkelt. íróasztalához ment. Papírt vett elő és kuszált betűkkel megírta lemondó levelét a pompáról, a lényről, a szép ruhákról, a fényes fogatokról. »Felejtsen el, Uram! Visszamegyek hazámba vezekelni. Lelkemet megejtette a fény, a pompa, a suhogó selyemruha. Itt hagyok mindent. Abban az egyszerű ruhámban távozom, amelyben átléptem háza küszöbét. Nem akarom, hogy csak egy darabka is bűnös életemre emlékeztessen, amelyet utálok, megsiratok holtomig.« A levelet otthagyta az asztalon. Csengetett. Johann lehorgasztott fejjel, kisirt szemekkel lépett úrnője szobájába. Bánatosan kérdezte: — Parancsol valamit, asszonyom ? — Hány órakor indul a hajó, Johann? •— Hat órakor, asszonyom. — Úgy ? Most négy óra, még elég jókor van. Johann e szavak hallatára örömében úrnőjéhez rohant és csókokkal halmozta el kezét. — Hadd Johann! Csak készülj! De mielőtt elmennél, jöjj fel hozzám egy Istenhozzádot mondani. Johann a megindultságtól csak. fejével biccentett. Azután futva rohant szobájába, hogy a még szükségeseket összepakolja. Hamar készen volt. Sietett úrnőjéhez, hogy mégegyszcr megköszönje jóságát. De mily nagy volt meglepetése, amikor a cifra, selyem ruhás úrnő helyett, egy egyszerű falusi lányt látott maga előtt. — Mehetünk, Johann. * Szótlanul lépdeltek egymás mellett. Még idejekorán elérték a kikötőt. Johann hű kísérője maradt volt úrnőjének. Nem selőjével karöltve mindent kövessen el városunk érdekeinek megóvására. Az okos, praktikus interpellációt nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés. Mészáros Károly polgármester kijelenti, hogy mihelyest értesült erről a tervről, azonnal felkérte a képviselőt, nézzen utána a minisztériumban: valóság-e ez a terv, vagy csak aféle jámbor óhajtás. Választ még nem kapott. Végzetes csapásnak tartaná, ha valónak bizonyulna. Mindent el fog követni, hogy városunk kárt ne szenvedjen. Somogyi József a házbéradó-bevallás felülvizsgálására kiküldött bizottság működését teszi bírálat tárgyává. Ez a bizottság tetszése szerint emeli az adót anélkül, hogy a dolognak alaposan utána nézne. Erre konkrét adatot is hoz fel. Azt kérdezi, van-e ehhez joga. A polgármester szerint ez az ügy nem tartozik a képviselőtestület elé. Ha valaki jogos érdekeiben sértve érzi magát, fellebbezzen a pénzügyigazgatósághoz. Becsey Ferenc a pápai szabók sérelmét teszi szóvá. A rendőrök ruháját pályázat utján Budapesten rendelte meg a közgyűlés. De az új ruha anyaga jóval silányabb, mint amilyen volt a régié, úgyhogy ilyen minőségből a pápai szabók olcsóbban elkészítették volna, mint a fővárosiak. A rendőrkapitány azt feleli, hogy szabályszerűen, pályázat utján döntötték el, kinél rendeljék meg az egyenruhákat. Azonkivül helybeli szakértőkkel is megvizsgáltatta az anyagot, őt tehát nem terheli mulasztás. Az interpellációk után áttértek a napirendre. A városi tanács azon javaslatát, hogy a város határában gyakorolható kérdezte tőle, hova megy ? Csak úgy lopva nézegette fájdalomtól megtört, halavány szép arcát. Magyarország határánál elváltak egymástól. Egyik sem kérdezte a másiktól hova? merre ? Mindegyik sietett a reá epedve váró öregasszonyhoz. II. Hideg karácsony este van. A kis hegyi falucska szalmafödeles házikóinak ablakaiból a pislogó mécses veti halavány fényét a néptelen utcára. Bent a szobában, a kandalló melege mellett a fiatalság üli körül a dióval megrakott asztalt. Nagyokat kacagnak a bankotadó bosszantására, ha valamelyiknek bejön a huszonegy. A kisebbeknek az édesanyjuk, vagy a jó nagyanyanyó mesél — a szoba egyik szögletében — szebbnél-szebb meséket a ma született kis Jézuskáról. És azok hallgatják szótlanul, örömmel. Átölelik kicsi szivük egész melegével az isteni kisdedet, akit az ő hóbortos, csacska elméjük hozzájuk hasonló kis gatyás, falusi lurkónak képzel, de náluknál mégis jobbnak, szebbnek, akit mindenki szeret, akit mindenki imád. Megcsendül a kis templom harangja. Abban marad a kártya, a mese. A férfiak kiverik pipájukat, az asszonyok kendőikbe burkolóznak, eloltják a mécsest és sietnek