Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-02-11 / 7. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. február 11. 7. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi'esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egcsz évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholiku§ Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1, házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Választások után. Mögöttünk van már a mozgalmas, és ne tagadjuk, sokaknak izgalmas városi képviselő-választás. Figyelemmel kisértük mind a választás-előtti mozgalomnak minden egyes mozzanatát, mind a választás napján végbemenő eseményeket. Xem utazunk sem jelszavakkal, j sem jelszavakban. Úgy nézzük a tényeket, az előttünk lejátszódó eseményeket, amint azok tényleg megtörténtek. A kiadott szemfényvesztő jelszó az volt: »A vallást nem kell nézni. Fő a Í.TÍ..- . város érdeke.« íme a jelszó, amelyet sokan csak arra használtak fel, hogy magát az igazságot mögéje rejtsék, ; hogv vele üzérkedhessenek, saját vallásuknak és követőiknek híveket szerezzenek és azokat besegítsék a képviselőtestületbe, ahol mint a közönség képviselői arcul üthessék a nyilvánosság előtt ép azokat, akik a város abszolút többségét alkotják. Nevezzük nevén a gyereket. »Le \ kell iörni azt a klerikális bandát/« Ezzel mentek a küzdelembe a III. és a IV. kerületben. És dicséretükre legyen mondva, eredménnyel. Ámbár ezzel csak saját híveiket lelkesítették, na meg néhány úgynevezett »jó katholikust« is, akik már rég belepiszkítottak saját fészkükbe. A mi embereink előtt ártatlan képpel hivatkoztak kétes érdemeikre, csakhogv ügyüknek és ami a fő, maguknak szavazatokat nyerhessenek, kunyerálhassanak. A IV. kerületben a Halász és a Muli-féle kompánia mellett mozgósították már hetekkel a választások előtt a Munkás-Otthon minden ép-kéz lábu tagját. Folyt a terrorizál ás, kapacitálás erős hévvel, néha-néha suttyomban, ami nagyon is rájuk vall. Ahol kellett, hazudtak is, hogy a jóhiszemű özvegyektől beszerezhessék a voksra szükséges meghatalmazást. A destruktiv, a felforgató irányzattal szemben azonban erkölcsileg a győzelem mégis a miénk volt. Noha pártunk a választás előtt csak két nappal lépett akcióba, mégis 116 szavazatot hozott be a szociáldemokraták 172 szavazatával szemben, melyből 58 meghatalmazás volt. Hogy a meghatalmazások legnagyobb részéhez milyen csalafintasággal jutottak hozzá, azt ők maguk is jól tudják. Ismét csak a mi szervezetlenségünk vert meg bennünket. Egyedüli vigasztaló benne csak az, ménnél több vereség, mennél szemtelenebb tolakodás az ellenfél részéről, annál előbb állunk mi talpra, annál előbb egymásra találunk, annál előbb fogunk testvéri kezet. Szabó Istvánok, Gergye Jánosok, Zabó Gáborok, Piltz Györgyök és Ádám Jánosok annál sűrűbben és annál többen találkoznak, mennél vakmerőbb gúnnval mellőzik az IV. kerület számotö -/ tevő részét. Egy cseppet sem lehet büszke a IV. kerület, sem elbizakodott. Csak rá kell tekinteni a megválasztottak díszes lisztájára. Egyik, a győzelem reményében, már jókor reggel alaposan felöntött és ily pityókos állapotban kuTÁRCA. Prolog. *) — Irta: Szelényi József. — Kik vigadozni egybe sereglétek E téli estén, farsang évadán, Szálljon meleg »Isten hozott!« felétek E körben, hol a lélek ép, vidám. Itt, hol a szív szív közt rokonkötcléket Teremt, egymást szeretve igazán, Honnan száműzve dölyfös önzés átka. Hol fényt lehel a kedv: a szív virága. O boldogok ti, kik gond-bajtól mentve Időztök itt, hol pezsg a szív, kebel; Legyen a súlyos' életharc felejtve: Testnek-léleknek is üdülni kell! Kevés az élőknek ily édes perce, Fénye egy élten át kiséri el. Megnyugvás száll szivükbe, enyhe béke Ls áldva lesz e vigalom emléke. *) A Kath. Kör müvészestélyén előadta a költő leánya: Terike. De hány van, míg ti éltek vigadásba', E percben,hány van: gyermek, ifjú, agg, Kik úgy sóhajtoznak éhezve fázva, Kiknek könnyűi épp most hullanak. Zokogva gyászban hány van özvegy, árva Nagy elhagyatva gondban ezalatt, Akiknek kín, »gyász ez a téli este.« Hány csüggedő van most kétségbeesve! Mi, kik az élet tengerén hajózva, [ó szélben siklunk a vizek felett: Vaj gondolunk az ingó csónakokra, Melyek célt vesztve vésszel küzdenek ? Eszünkbe jut a nyomorultak sorsa, Kik tán hajótörést szenvedtenek ? És száll-e részvétünk a páriákra, Kik ott senyvednek a bűn mocsarába'? Illan a kedv: a vigalom szülöttje, Követi majd uj munka, harc, kemény... Nézünk-e majd a sok sorsüldözöttre, Könnyitni tettel sivár helyzetén ? Védő angyalként szállunk-e fölötte, H°gy e' n

e hagyja a végső remény ? . . . Ó, a szegény is menjen oltalmára! Jó szivét Isten — százszor is megáldja. De kiket Isten jó léttel megáldott És a nyomort hírből sem ismerik: Kutassák azt a rettentő világot, Hol úgy nyögik a lét keresztjeit.. Ne csak koronként tegyenek jóságot:. Legyenek állandó szegényeik. Levetve álszemérmct, lépjenek be E zord tanyán: irt osztni a sebekre. , Tegyünk jót! Nincs ennél dicsőbb a földön! Addig tegyük, míg tart e kurta lét!... Éltünk egén ez erény tündököljön, . .. Éltető napként szálljon ez fölénk! Termékenyitni,.— aranyozni jöjjön. Hogy ne legyen a lét oly bús, sötét, Tegyünk jót.. . annyit ér az ember itten, Amennyi jót tesz, más értéke nincsen. Jöjj halkan részvét, gyógyító kezeddel, Szárítsd a könnyeket fel,. Szeretet!.