Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-02-04 / 6. szám

PÁPA ÉS VIDÉKI-.. 1912 február 4. vidámság és mé'a, borongó el'ágyulás váltakoznak benne. Nagy érzések, magasan szárnyaló gondo'atok forrasztják össze tömör, egységes egésszé. Valami megkapó bájt és igazi családias melegséget kölcsönzött a költeménynek, hogy a költő kedves, ifjú leánya, Terike vállalkozott az elszavalására. Lé'ekkel, mély átérzéssel igyekezett a holt sorokba életet, szint, melegséget önteni. Tiszta, mély, csengő' hangja nagyon alkalmas a nagy érzések hű tolmácsolására. A tehetséges, rokonszenves ifjú leányka hatásos előadását meleg tapsviharral jutalmazta meg a közönség. A szép prologust technikai okok miatt -— legnagyobb sajnálatunkra — csak lapunk jövő számában közölhetjük. Festői kép bontakozott most ki az emelvényen. Tizenöt elegánsan öltözött, szép ifjú leány és tizenkét feketeruhás uri ember állt körbe. Az újonnan alakult vegyeskar. Kitűnő hanganyag, bámulatos fegyelmezettség és precíz, összevágó előadás jellemzik az alig kéthetes dalárdát. A zúgó fortisszimók és a lehelletfinomságú, tiszta pianisszimók általános feltűnést és igendgen kellemes meglepetést keltettek. A »Balatoni nóták« első felében Fekeie "Magda, második felében Tóth Annuska remek szólóénekei érvényesültek pompásan. A műsor utolsó pontjaként előadott »Táncdal« valósággal gyújtó hatást keltett. Hát én azt hiszem, az egész Kath. Kör óhaját tolmácsolom, mikor arra kérem a vezetőséget, ne ejtse el végkép a dalárdát. Nem mondom, hogy minden estélyen szerepeljen, de egy-két este igen-igen nagy élvezetet nyújtana a közönségnek. Fel kell használni az alkalmat, s én úgy a vadállatok prédájául ? Végtelen fáradt volt, de a szeretet megacélozta erejét. A hold ezüstfényével virrasztott fölötte; a sok • .ezer csillag kedvesen biztatta. Három órába se tellett s egy másik halom, egy második kereszt állott az első mellett. Különös útjai vannak az isteni gondviselésnek; kiket az élet szétválasztott, azokat ime, hogy össze1 (hozta a halál. • De hallga! A Beszkidek sziklás ormai mintha beszélni kezdenének az erdős hegyoldalakkal s a patakmosta völgyekkel. Dallamos zsongás röpköd a szellő szárnyain, most elhal, most meg élesebben fölsikong. Mi ez ?...'-Mintha már tisztán hallatszanék a zene hangja... Szól a tárogató... Rákóczy jön. — Eredj, fiam, eredj — súgja valaki ' feéfa fülébe. A fiú ijedten néz körül. Sehol senki. Csak a hold van az égen s a tengernyi csillagok. De ő mégis tisztán hallotta a szavakat. Valaki beszélt hozzá s ő maga se tudja, mit cselekszik, szivében föllobban valami. Lehajol a két sirdomra, csókot, egy utolsó csókot lehel rájuk s azután megindul. Megy messze, a tárogató szólítja. Hiszen meghasadt a hajnal, Lengyelországból ' most jön Rákóczy Ferenc. <Vége)..„ ,« il vettem észre, a vegyeskart nagyon felvillanyozta a csütörtöki estén aratott páratlan siker, melyhez igaz szívvel gratulálunk a vezetőknek és a lelkes szerep'őknek! Ha már az énekről beszélünk, folytassuk mindjárt loth Annuska énekével. Nem a dilettámok pózoló erőlködése, hanem a saját nagy értékét ismerő igazi tehetség ragyogó művészete jellemezte legújabb szerep'ését. Két évvel eze'őtt is szép, kedves vo't az éneke, de azóta, hogy úgv mondjam, hajlékonyabb, simább, finomabb, művésziesebb lett a hangja; megizmosodott, tömörebb lett. Hatalmasan áradó érzés, tüz, melegség, szépség csendül ki az énekéből; s ahogy belemelegszik, szinte szemmellátható, hog\an olvad össze a lelke a dallal. Igazi öntudatos, művészi egyéniség. Bársonyos puhaságu, üde, csengő hangja játszva győzi le a legnagyobb nehézségeket. így aztán magától értetődik, hogy a közönség nem is elégedett meg hivatalos szereplésével, hanem folyton ráadást követelt. Kapott is szebbnél-szebbeket. Ez az est egyik legszebb diada'a volt a fiatal művésznőnek. Zongorán Gáthy Lenke kisérte megértő lélekkel, nagy zenei intelligenciáról tanúskodó művészétté'. A vonósötös-társaság derék, ambiciózus, nagytehetségű tagjai ismét érezhették annak az igaz szeretetnek a melegét, mely a Kath. Kör közönségének lelkéből árad feléjük. Mivé fog fejlődni a társaság, nem tudjuk. De igen alkalmas kiinduló pontja lehetne akár egy katholikus, akár egy városi zenekarnak. Sajnos, csak lehetne, mert nálunk még a zenét is felekezeti pápaszemen nézik. A vonósötös-társabág művészi gárdája mindenben igazolta hozzáfűzött várakozásunkat. Csodálatos precizitással, mély érzéssel, bámulatosan fejlett technikai készséggel előadott zeneszámaik oly tapsvihart keltettek, hogy ráadásul el kellett játszaniok egy dallamos, melodikus, frissen szökellő táncdalt. A vígjáték a maga bohókás, kacagtató jeleneteivel, jóizű derűt lopott a terembe. Ress Margit pompásan játszotta rqeg a bárónő szerepét. Elevenséget, frissességet kölcsönzött a darabnak. Szellemes, ötletes, temperamentumos volt, mint mindig. Szegény Deli Babának igen hálátlan szerep jutott. Mindössze pár sor. Igen elegáns, nagyon intelligens szobacicus volt. Szeretnénk őt nagyobb, kiváló tehetségének megfelelő szerepben látni. Wohhnuth Lajos a régi, javíthatatlan — jó. Maszkirozása kitűnő volt; puszta megjelenésével is harsogó derültséget keltett. Igen rutinos, intelligens műkedvelőt ismertünk meg Moravecz Györgyben. Havadi Barnabás egy bájos, poétikus novellát olvasott fel, melyet — a szerző szívességéből — ugyancsak lapunk jövő vasárnapi számában közlünk. A novella kedves meséje, gyönyörű stílusa, finom kidolgozása, művészi szerkezete s a kitűnő előadás lebi incselte, magával ragadta a közönséget. Örülünk, hogy a mag\ar kath. szépirodalom egyik legizmosabb, fényésszellemi kvalitásokkal megáldott kitűnőségét alkalma volt megismerni a pápai közönségnek. Az utolsóé'őt ti szám Arvay Géza

K győri főgimn. tanár művés/.i cimbaiomjátéka volt. CimbaTnán mintha kis rekedtség lett vo na észlelhető: a vasút hidege után a bá terem heve rányomta hamvát a csengő hurokra. De hamar feledve, leköti a figyelmet, ekap, elbájol a magyar dal az igazi magyar, művész magyaros játékában. Halk, élha ó pianók, deiűsen zajongó forték születnek és tűnnek el villámgyorsan pergő verői alatt, mintha csak kristály üveglapon táncot lejtve tündér fiuk s: lánykák szednék, kapkodnák ezüst pátkóikat. A közönség kétszer is megujráztatta a művész játékát. A vegyeskar Táncdala« után táncra perdült a fiatalság. Örömmel emeljük ki, hogy igen sok táncos fiatalember jelent meg, a hölgyeknek tehát nem vo't okuk panaszra. A mulatság nemcsak erkölcsi tekintetben záru't fényes sikerrel, hanem anyagilag is igen szépen jövede mezett. Barkóczy Sándor báró távozása A is/.abadkőmivesek célt értek. Zichy János gróf kultusz-miniszter, a nagy katholikus államférfi, megtette nekik azt a szívességet, hogy áthelyezte Barkóczy Sándor bárót azr V. ügyosztályból a kevésbe veszélyes Ylll-ba, A kinos ügy politikai részével neny foglalkozunk. De kath. szempontból végtelenül sajnáljuk, hogy ez az áthelyezés épen .a kath. nagygyűlések és az Orsz. Kath. Szövetség elnökének intézkedése következtéDerr történt meg. Barkóczy báró szeplőtelen jellemét, becsületességét, kiváló munkabirásáL rátermettségét még az ellenséges sajtó sem merte kétségbevonni. Erős katholikus érzése volt a szálka a szemükben s az, hogy meggyőződésének szóval és tettel kifejezést mert adni. Maga az Orsz. Tanáregyesület hivatalos "közlönye is így emlékszik meg róla: »A távozás percében mi kalapot emelünk a báró úr személye előtt. Tisztelettel láttuk benne az őszinte és erős meggyőződést, ha módszerével, részben ' • elveivel, nem is értettünk egyet. Teljes elismeréssel emlékszünk meg érdemeiről, különösén az iskolák elhelyezése, fölszerélése, az osztályok párhuzamosítása, a tanári állások szaporítása, a felekezeti tanárok fizetésének kiegészítése és a tanárok előtt felsőbb fizetési osztályok megnyitása terén. Sok hibáztatott intézkedést tévesen tulajdonítottak neki; nem szerétnők, ha abból, ami hasznos és maradandó hátasa dolgot végzett, valamit eltagadnának tőléjL Ez a nyilatkozat azért, tontos, mert épen az Orsz. Tanáregyesület tagjai közül intéztek többen igen heves támadást Barkóczy báró ellen. • \