Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-12-22 / 52. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. december 22. 52. szám. PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár; Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: ZsilavY Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Egy hideg decemberi éjszakán . . . — Irta: P. Hédly Jeromos. — Decemberi éjszakák, be hűvösek vagytok! Ti hozzátok létre a házak ereszéről lecsüngő jégcsapokat . . . Fagyos szeleknek ijesztő sivításával zenéltek emberek, állatok fülébe . . . Hideg öleléstekkel megdermesztitek a szerencsétlen vándort, a rideg padlás és pinceszobák lakóit . . . Decemberi éjszakák be kegyetlenek vagytok! . . . . . . Nyikorog az ajtó . . . Betámolyog rajta a rongyokba burkolt édes. anya. Decemberi éjszakának metsző hidege, nyirkos pincelakásnak kiáltó, nyomora — e kettő csak az övé ... És övé az az összegémberedett kis gyermek is ki siránkozva kér kenyeret . . . . . . Decemberi éjszaka, be szívtelen vagy! Legalább a melegét ne vinnéd el a szegény embernek! . . . . . . Igy gondoíkozám magányomban egy hideg decemberi éjszakán. Mint solitárius járom az élet útját s így nem zavarhat senki a gondolatok órájában. Belenéztem most is az életbe ... A sötétségben képek elevenednek meg és vonulnak föl kutató tekintetem előtt. . . . . . Rongyos és toprongyos alakok vonulnak el előttem . . . . . . Siralmas ének tölti be a léget .. . Decemberi éjszakának fagyos szélvihara fütyüli rémesen Jeremiás próféta szavait: »A kisdedek kenyeret kértek és nem akadt senki, aki szelt volna nekik« . . . . . . Látok beesett szemű, csapzott hajzatú, kétségbeesett lelkű embereket ... . . . Mindegyik hadonáz . . . Mindegyik kér: . . . Kenyeret adjatok! Meleget adjatok! . . . Brrr! Decemberi hideg éjszaka haragszom rád! Sőt gyűlöllek! Kezeim ökölbe szorulnak, lelkemben forr az indulat . . . Elakarom pusztítani a fagyos hideget . . . ... Oh de jaj! Nem tudom, gyönge vagyok . . . Ott fekszem tehetetlenül. S decembernek kegyetlen éjszakája tombol tovább . . . Tombol! . . . Csak tombolj most már decemberi hideg éjszaka! Van már melegség a lelkekben. Lesz kenyér is az elaszott kezekben . . . Óh igen, lesz! Biztosan lesz!! Szinte látom, mint surrannak a Krisztus szeretetétől hevített lelkek városoknak szegénynegyedébe egy hideg decemberi éjszakán . . . Karácsony-est. csak harangszó O . . . Egyszerre csendül. S csodálatos!? A harangszónak dallama van. Énekszóval simogatja lelkemet. Mesés énekké alakul a decemberi éjszaka tombolása is . . . S én élvezem a melódiát. Haragom eláll. Öklöm lehanyatlik. A lelkem csodás dolgokat lát meg. Csodás dolgokat egy hideg decemberi éjszakán. Rozzant istállóban édes Kisi dedet . . . S zeng az ének andalítón. Angyalok dalolják: Dicsőség neked Égi Kisded E fagyos éjszakán! Didergő emberek epedve várnak, Mert nélküled elpusztulnának E fagyos éjszakán . . . S az édes Kisded kitárja karjait. Hívogat lelkeket s megindul egy hatalmas processió. Lelkek vándorolnak egy hideg decemberi éjszakán a jászolyban fekvő Istenhez. Tüzet kapnak Tőle. A szeretet lángoló tüzét. Ma jön meg Jézuska, mondd anyácska? Mért vagy oly bús, nem örülsz velem ? Nézd, odakünn már ég a tenger lámpa; Már este van, gyújts mécset idebenn! -Gyújtom azonnal, egyetlen virágom, Csak gondolkoztam valami felett . . . ! Oh nincs szebb ünnep ezen a világon: Ma Jézus, a Megváltó született. ; Anyám te sírsz ?... hisz itt a szép karácsony Karácsonykor mindenki úgy örül ... S talán apa is eljön... rég nem látom, Csak nem leszünk ma is így egyedül ? Tavaly ilyenkor annyi mesét mondott, Szép víg mesét... de könny volt a szemén; S ajándékom volt annyi szép és oly sok... Emlékszel, mennyire örültem én ? De mért nem jő apa legalább máma? A gyárban volna oly sok a dolog ? Mért fordítod el arcod jó anyácska, — Rá gondolsz?... én is rája gondolok? Fiam, ah! gyújtom már a mécset rögtön... A zöld fa csillagfénye, nézd, kigyúlt! Óh mint ragyog. .. szememben is örömkönny, Ha látom: arcod úgy derül, pirul. De szép, de szép a gyertyák lénye, lángja! Hogy csillog, mit a Jézuska hozott!... De mért vagy ma is fekete ruhába', A tavasz óta mindig hordozod ? Fiam, ne kérdezd! az ég szerelmére, Ne tudd, mily árvaság szakadt reánk! Boruljunk most a Megváltóhoz térdre, Ma született... csak ő lesz már Atyánk! Szelényi József. Lapunk mai száma 12 oldal.