Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-12-15 / 51. szám

408. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 szeptember 22. jelenésével és gyönyörű énekével elragadta hallgatóit. Azóta művészete Budapesten is közismertté lett, mert több hangversenyen közreműködött és a napilapok is a legna­gyobb elismeréssel emlékeztek meg róla. Különös örömünkre szolgál, hogy Ke­ömley Biankát gróf Wasquez Ilalia, a m. kir. operaház művésznője is elkíséri hozzánk, hogy a mi művész-estélyünkön gyönyörköd­hessék tanítványának sikerében. Bergmann tanár és Trombitás urak művészete közismert a budapesti műértő közönség előtt. A napilapok mindég a leg­nagyobb dicsérettel halmozzák el őket vala­hányszor a jótékony cél szolgálatára fel­ajánlják tüneményes művészetüket. Végtelen örömére van a rendezőség­nek, hogy ily magas nívón álló művésze­ket sikerült megnyernie a pápai elite közön­ség gyönyörködtetésére. Hálás szivvel mondunk előre is köszö­netet Bergmann és Trombitás uraknak, amiért nemcsak Keömley Bianka énekét ki­sérik, hanem önálló számokkal is megörven­deztetik közönségünket, a viszontlátásig pe­dig szívélyes üdvözletünket küldjük. A műsoron vendégeinken kivül a leg­kiválóbb helybeli műkedvelők fognak sze­repelni. Tóth Annuska fogja szavalni kitűnő poétánknak Szelényi Józsefnek Prológját. Tóth Annuskát, mint énekművésznőt már ismeri Pápa város közönsége és már több­ször méltattuk gyönyörű énekét, de mint szavaló-művésznőt talán még nem ismerik általánosan. Mi, akik hallottuk mikor a Ka­tolikus Körben elszavalta Szelényi Józsefnek gróf Zichy Nándor emlékezetére irt gyönyörű költeménvét, ma is csodálkozással emlék- 1 I szünk vissza mélyen átérzett és az érzelmek minden változását hiven kidomborító szava­latára. Még a költőnek is boldogság, ha ihlettségét ily kiváló szavaló juttatja a hall­gatóság szivébe. Tóth Annuska opera-áriákat énekel, már előre tapsolunk a ráadásért is. Gaál Ilonka és Wolmuth Lajos egy kitűnő angol dialogot fognak előadni dr. Teli Anasztáz fordításában. Lesz vegyes-kar pápai urakból és a helybeli hölgyekből toborozva. A vegyes-kar már elfelejthetetlen kedves emléket állított szivünkbe a mult évi szereplésével. Örömmel látjuk viszont a festői szépségű kart művész­estélyünkön. Felkérjük és részben már fel is kértük a vonós-ötös társaságot, mely minden hang­versenyünknek egyik legkiválóbb és legbe­csesebb száma volt. Reméljük, hogy nem utasítják vissza ez évben sem kérelmünket. A teljes műsort a jövő számban tesz­szük közzé. Müvészestélyünket csak azon esetben halasztanánk el, ha a háború fenyegető réme borulna édes hazánkra és abban élő honfi­társainkra. Rendező-bizottság. — A Felsővárosi Kat. Olvasó­kör ma este 6 órakor saját helyiségé­ben ünnepélyt rendez bíboros Főpász­torának és magas Jótevőjénék tiszteletére. KRÓNIKA. Törvény a férjfogdosás ellen. Ócska könyvben lapozgatok. Többek közt egy érdekes 17. századbeli angol tör­vényre bukkanok, amely igy szól: »Minden nő, bármilyen legyen is kora, rangja és fog­lalkozása, akár hajadon, asszony vagy özvegy, aki egy, Őfelsége a király szolgálatában lévő férfit illatos kenőcsők, szépítőszerek, hamis fogak, hamis haj, fűzők, magassarkú cipők segítségével házasságra csábit, a boszorkányok ellen fennálló büntetésekkel (pl. elégetéssel) sújtandó.« Bezzeg! manapság inkább az agglegé­nyek ellen fordulnak a törvények. Pedig nincs teljességgel igazságuk! Bizonyítok. A napokban elitéltek Kecskeméten egy legényt, aki azért gyilkolt, mert nem kapott feleséget. Harminc leányt is megkért, de valamennyi visszautasította. Leányok! magatokra vessetek, ha pár­tába' maradtok! Kiskutyával körített menü. Istenem! milyen furcsák az emberek s milyen furcsák az ő cselekedeteik! Vénasszo­nyok nyarának angolhoni bolondgombái közül hadd mutassak be egyet! Eddig a jól nevelt kutyáknak csak szép, cifra vánkosokat csináltattak, amiken büszkén fészkelődhettek vagy piskótát majszolhattak. Most azonban hatalmas lépéssel haladt előre a — kutyakultusz. A londoni milliomosok kutyakaszinót építtettek 360,000 koronáért, amelynek fényes termei a kutyák társas ösz­töneinek szolgálatára vannak berendezve. Sőt! Mióta az egyik angol lap merészen odamon­dogatta a palotaépítő kutyapátrónusoknak, hogy az éhező-fázó munkásgyerekek talán mégis csak hasznosabb tagjai a társadalom­nak, mint a pincsik, dán buldogok, német patkányfogók stb., azóta a fölháborodott kutyabarátok még jobban gyűlölik »a piszkos munkáskölykeket« s még demokratikusabban törekszenek az elkényeztetett ölebek egyen­jogositására. Selyemruhás, kényes úri dámák hab­fehér, finom szőrű, gondosan megfésült pin­csivel a karjukon lépnek az előkelő vendég­lők csillogó éttermébe. S mig maguk pazar toalettben, ívlámpák fényénél, mesés kecses­séggel költik el vacsorájukat, lábuknál ott hever a kiszalagozott mopszli vagy a pincsi és melegített porcellán-tányérról lafatyolja a csokoládés tejbekását, vagy a párolgó borju­pecsenyét, melyet jó borravaló reményében a pincér aprít fel neki. Kedves olvasóim! ugyebár furcsa gusz­tus! Lesz ennek még folytatása is! Nemso­kára talán már azt is jelezhetem, hogy a jó családból származó kutyák az illem szabá­lyait is figyelembe veszik s mikor úrnőjük meglátogatja egyik barátnőjét, aki történe­tesen nincsen otthon, akkor a nagyságos asszonnyal együtt az ölebe is leadja a név­jegyét. S megesik majd, hogy ugyanazon ezüsttálon ilyen névjegyek találhatók: Barna asszony és Fifi­je, Szomoréifalvi Vénleány grófnő és Lulu-ja, Szőke kisleány és Hektor. Hej! hogy fogok én akkor kacagva — könnyezni! Krónikás. HIRER. — Kongregációi felvétel. Aki végig­nézte a mult vasárnapon a bencés templom­ba n s a zárdában lefolyt ünnepségeket, nem hiszem, hogy nem lurakodott valami a lel­kébe, hogy üresen ment haza. Nem történt egyéb, mint hogy húszegynéhány gimnazista s kétszer annyi leány hozzásimult, átkarolta a kongregáció liliomos! zászlaját. Jándi Ber­nardin pannonhalmi főmonostori perjel adta nekik a kezökbe érccsengésü, lélekből kisza­kadt gyönyörű szavak kíséretében. A gim­nazisták gyönyörű éneke (Haydn miséjét adták elő), a zárdai kongregáció a felvételt követő kedves, intim, meleg ünnepélye, s mindkét részen a tiszta, igazán a lélekből kiömlő lelkesedés sokunknak, akik velők végigcsináltuk, felejthetetlen perceket szerez­tek. Lám-lám, hogy megfogamzanak sőt virágba is öltöznek az orgonavirágok miná­lunk is! Y — Prohászka püspök irói jubiieuma. Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári me­gyéspüspök tiszteletére ünnepséget rendez­nek a székesfehérvári irók és hírlapírók abból az alkalomból, hogy a püspök most tölti be irói működésének harmincadik évét. Az ün­nepség december 22-én lesz és a készülődé­sek már most serényen folynak. Már eddig is számos egyesület jelentette be az ünnep­ségen való részvételét. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Heinrich Gusztáv és Hoór Tempis Mór, a Kisfaludy-Társaság Négyessy László, a Petőfi-Társaság Herczegh Ferenc és Ferenczy Zoltán, az Újságírók Egyesülete Kapór Ferenc, az »Otthon« irók és hírlap­írók egyesülete Bródy Sándor és Bonitz Fe­renc vezetésével ment el. Ott lesznek azon­kívül az Aquinói Szent Tamás-Társaság, a Katolikus- Sajtóegyesület, a Népszövetség és a Pázmány-Egyesület képviselői. — Kat. Munkásnőegyesület. A biztatóan fejlődő egyesület ma újra gyű­lést tart. A változatos programm ki­emelkedő pontja Niszler Teodóz bencés tanár A görög nő című előadása. Sza­valatok, ének, színdarab teszik még majd élvezetessé és tanulságossá az összejövetelt. Ugy halljuk, hogy az egye­sületben erősen folynak az előkészületek a karácsonyi ünnepélyre. Ekkor fog be­mutatkozni az egyesület kebelében szer­vezett női dalárda is. Részletes prog­rammot jövő számunkban hozunk. — Az irgalmas nővérek tanítónő­képző-intézete tegnap este rendezett a szo­kott fénnyel, sikerrel, óriási részvevő publi­kum előtt ünnepélyt megyéspüspökünk tisz­teletére. Az üdvözlő beszedet Kriszt Jenő esperes-plébános mondotta. — Dec. 10-e Pápán. Mikor az evan­gélikusok gyűléseztek Pápán, örömmel láttuk a zászlódíszt a város hivatalos és nem hiva­talos házain. Ott lobogott egy árva zászló a városházán, mikor Tisza itt járt erős csendőr­fedezet mellett. Csak dec. 10-én, az óriási részében katolikus Veszprém-megye és a na­gyobb részében katolikus Pápa megyéspüs­pökének nagy napján nem tartotta érdemes­nek sem a város-, sem a megyeháza, hogy lobogót tűzzön ki. Pedig a veszprémi püspök szerzett erre külön érdemeket is! Most hogy fel merünk jajdulni, tudjuk, békebontók vagyunk!

Next

/
Thumbnails
Contents