Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-12-08 / 50. szám

VII. évfolyama Pápa, 1912. december 8. 50. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi Hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulaj donos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15 házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád * és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Báró H°

r

nÍQ Károly bíboros. (Sz. I.) Ami december 2-án d. e. kb. fél 12 órakor történt a római Sala dei Beatificacioniban, estére már szétvitte hirét az egész művelt világba a táviró villámszikrája. Báró Hornig Károly veszprémi püspököt a pápa titkos konzisztoriumban bíborossá nevezte ki. Az egész magyar sajtó kivétel nélkül a jóleső és őszinte öröm érzetével közölte és kommentálta ezt a szűkszavú, de sokat mondó jelentést, nekünk pedig a hirtelen reánktörő érzelemhullámzásban elcsuklik a hangunk, midőn erről szólni, remegni kezd a kezünk, midőn erről irni akarunk. És ez oly érthető is. Hiszen nekünk nemcsak mint katolikusoknak, nemcsak mint magyaroknak szól ez az örömhír, hanem mint lelki gyermekeknek, mert az, akit a pápa bizalmának és szeretetének, a király kegyének teljével és elérhető szupelativuszával tüntetett ki, nem más, mint a mi szeretett püspökünk és a mi legjobb atyánk! Ünnepre készültünk. Szép bensőséges, meleg ünnepre . . . Fiúi tiszteletünk, meleg szeretetünk és forró hálánk egyszerű, de illatos virágaiból akartunk koszorút fonni és földíszíteni azt az oltárt, melyen a mi jóságos püspökünk és atyánk aranymiséjét mondja most, 1912. dec. 10-én. S íme egy kis távirat hallatára szétbontjuk kész koszorúnkat s annak egyszerű mezei virágai közé oda füzzük a pápai és királyi xlÉ szeretet és kegy előkelő biborrózsáit. O mily szép így a mi bíboros püspökünk és atyánk jubiláris oltára s ez oltár körül mily dagadó lélekkel, mily viharos, repeső érzelmekkel állunk körül! Te Deum laudamus!. . . Ha a pszichiáter hideg nyugalmával sikerülne osztályoznunk és elemeznünk a bennünket egészen eltöltő érzelmek komplexumát ez ünnepélyes pillanatban, észrevennénk, hogy az Egek Urának adandó hála egyrészt, másrészt pedig a lelkendező öröm és büszkeség képezik lelkünk húrjainak domináns hangjait. Imádságos szivünk hálát rebeg az Urnák, hogy a mai napon 50 éves jubileumát tartó báró Hornig Károlyt nekünk ajándékozta főpásztorunkul, vezérünkül, atyánkul. Hálát imádkozunk, hogy annyi lelki, szellemi és szívbeli kiválósággal gazdagítva és fölékesítve ajándékozta őt nekünk. És hálát mondunk azért, hogy az ő drága életének jótékony, áldott napját még mindig egész melegségében, áldásos hatásait teljes összeségében élvezhetjük. De másrészt meg a bibor látása a boldog öröm biborpírjával vonja be arcunkat s a nemes büszkeség egészen átjárja öntudatunkat. Kettős a mi boldogságunk. Mert bíborost kaptunk és biborost adtunk. Kaptunk X. Pius római pápától és I. Ferenc József császár és apostoli királytól. Az ő figyelmük és kegyük épen a mi püspökünkre esett és épen rajta akadt meg és méltónak, érdemesnek találta őt arra, hogy a fenséges uralkodó-ház tagjaival egy rangba helyezze s a föld első fejedelemségének főhercegévé tegye. Ez a bíbornoki kreáció kitüntetése a magyar katolikus egyháznak csak úgy, mint a nemzetnek s egyben felemelése az ősi, sz. István alapította veszprémi egyházmegyének, mely 900 éves fennállása után első izben érte meg azt, hogy püspöke a római szentegyház bíboros főpapja. De büszkék és boldogok vagyunk azért is, hogy biborost adtunk a római szentegyháznak és a magyar nemzetnek. Adtunk, mert adhattunk. És ez a mi nagy büszkeségünk. Tudjuk és érezzük, hogy a »mi« kardinálisunk nemcsak méltán foglal helyet a legelső arisztokrácia, a magas bíbornoki testület sorai között, hanem az eminentissimusok között is egyik legérdemesebb és legkiválóbb, egyik valójában legeminentissimusabb leend. Eminentissimus princeps — ez a cime egy kardinálisnak. Főmagasságu fejedelem. Báró Hornig Károly valóban fejedelmi egyéniség. Mielőtt kinevezték volna hivatalosan bibornokká, addig is az volt ő, mert azzá kreálta őt egész egyénisége, mely eminentissimus egyéniség a kiváló papi és püspöki erények, páratlan szivjóság, óriási tudás, egyházkormányzati bölcseség, rendkívüli emberismeret, az élet minden tekervényes fázisaiban biztos határozottsággal eligazodó bölcseség, a