Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-12-01 / 49. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1912. december 1. tése azonban még most sem elégíti ki Lakos Bélát, amennyiben az általa kifogásolt dol­gokról nem kapott megnyugtató választ. Ezt majd háromnegyed órás beszédében ki is mutatta és kérte egy ujabb bizottság ki­küldését. Keresztes Gyula szintén több kifogá­solni valót talált az építkezés körül. Aggá­lyait abban az időben közölte is a városi mérnökkel, akitől azt a megnyugtató választ kapta, hogy várják be, mig Geiringer felra­katja az istállókra a szúette gerendákat, majd azután ő ledobatja onnét. Másnap a városi mérnök szabadságra ment, a gerendá­kat szerencsésen felrakták és ott vannak mai napig is. Az építési szabályrendelet 181 szakasza szerint akkora épületre nem is volna szabad gömbölyű szarufákat felrakni, hanem ott már szögleteseket ir elő a sza­szabályrendelet. Vagy annak az intézkedései csak a város polgáraira kötelezők, a városra magára pedig nem ? Ezt nem hiheti, mert ha annak kötelező hatása van az egyesekre, annál inkább kötelezi a várost. Révész Arnold városi mérnök igyeke­zett kezeit mosni a felhozott szabálytalansá­gok alól. Végül a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy az építkezést nem veszi ugyan el Geiringer Károlytól, de kötelezi a munkálatok mielőbbi gyors befejezésére. Lakos Béla dr. indítványára az épület felülvizsgálására felkérték Beke József mű­szaki tanácsost, Moltzer Jánost, az államépi­tészeti hivatal vezetőjét, Deli Béla kat. fel­mérési felügyelőt és Kristóffy Gyula állami vasúti főmérnököt. A gépészeti rész felül­vizsgálására ezen munkálatok elkészítése után Krenter György, pozsonyi iparlelügye­lőt és Barca Arnold, győri vagongyári fő­mérnököt hívják meg. Szabályrendeletek. Letárgyalta a közgyűlés az állatvásári és a piaci rendtartásról szóló szabályrende­leteket. Egyben utasitották a polgármestert, hogy terjessze fel a belügyminiszterhez meg­erősítés végett. A gabonapiac áthelyezése. Meg sem hallgatta a képviselőtestület az áthelyezésről szóló javaslatot. Mintha da­rázsfészekbe nyúltak volna, megmozdultak mindnyájan és »egy szivvel-lélekkel kiáltot­ták«: »Le a napirendről«! KRÓNIKA. Vidd el zab a levelemet, levelemben a szivemet . . . Szállítja a- gróf a zabot a zágrábi had­testhez Költői lelkű leányok rostálják es öntözik a zabot a zsákokba. Hej! leányok! — szól az egyik-, ez a zab Zágrábba megy. Tegyünk bele verses cédulát, talán megtalálják benne a györki legények. írják is a leányok: Hogyha szárnyam volna, mint gerlicének, Elrepülnék hozzád gyakorta vendégnek; Elpanaszolnám szivem bús szándékát, Tudom, kedvesem, talán meghallgatnád. Elza. Eleted legyen egy félkilós stanecli, Aki bagóval van teli. B. Juli. Holdvilágos éjjelen Átnéztem a sötétben. Nem volt ébren a hold, Rajta stírtí íelleg volt. Nyitva volt a menyország, Leszöktem én tehozzád. Máriád. Elza és Mária minden sora, minden szava csupa sziv, csupa szerelem. De B. Juli — talán csak nem vagy megcsalatva ? — élesre fent nyelvétől ments meg, Uram, minket! A nevelő, meg: a komornyik. A napokban egy igen szerény kép­ügynök járt városunkban. Meglátszott rajta, hogy nem régóta praktizálja ezt a mester­séget. Olvasóim is ismerik. Hiszen a pápai szinpad deszkáiról oly gyakran szólt hozzánk, oly sokszor megríkatott, megkacagtatott ben­nünket! Én pl. sohasem felejtem el »A hei­delbergi diákélet« kitűnő komornyikját, aki fönséges kis urának nevelőjével, Dr. Jüttner­rel állandóan hadilábon állt. A komornyik azóta megvált Szalkay társulatától és Pestre szegődött. De vesztére. A direktora megbukott s ő most, szerződés hiányában, Kostyál Jenő megbízásából felké­peli Pápát. Kár érte! Koccintottam vele s ő bána­tos lemondással rótta tovább az ismerős pápai utcákat. Tőle tudtam meg, hogy az öreg nevelő, akinek tragikus hatású alakításai a Nemzeti Színházban is megállnák a helyüket, szintén bucsut mondott a színpadnak, hogy mini recitator (ála Ányos) arassa a babérokat. Az hírlik, hogy már 600 koronája van a takarékban. Vederemo! Kőrútjában Pápára is ellátogat majd s akkor a szemébe nevetek nekije! Adalék, a zöldfarsang:! kosárforgalomhoz. Az 1910-i velencei kiállításnak egyik legszebb darabja Maróthy G. zeneszobája volt. A magyar iparművészet ezen remekének bejárata fölött ott mosolygott ez a felírás: »Házad falát hires művész Bár rubintból rótta, Mégsem ház az, ha nincs benne Asszony, virág, nóta.« Ez volt a meggyőződése annak a föld­mivesgazdának is, aki most a zöldfarsang végén nyakába vette a várost, hogy legény­ember fiának házastársat keressen. Utcáról­utcára, sarokról-sarokra járva végre rátalált a házra, melynek ablakából a legszebb rózsa­szál virít. — Ez a szobacicus jó lesz a fiamnak! gondolta magában s benyitott egy előkelő ház szalonjába, ahol a háziasán nevelt kis­asszony épen a pohárszéket törölgette. — Édes galambom! mondok egyet, kettő lesz belőle! Nem jönne el a portámra « menyemnek? Van egy jóravaló fiam, aki oda­várja ölelő két karjába. Van pár lánc földem, hat ökröm. Malac, csibe is akad bőven. Csak asszony kéne mej a házhoz. A kisasszony se nem sírt, se nem kaca­gott. Csak tapintatosan tudtára adta a gaz­dának, hogy eltévesztette a kilincset. S néhány pillanat múlva künn állt a kapu előtt a kikosarazoit keiö, csalódott .szívvel, mint annak idején Arany János a színpadi naiva becsapódott ajtaja előtt. Krónikás. HÍREK. — Személyi hirek. Schmidthauer La­jos, világhirü orgonaművész a mult hétfőn városunkba jött barátjának, Holler Konrád bencés tanárnak nevenapjára. A két barátot a zenének rajongó szeretete fűzi egybe. A névnapos estélyen is alkalmuk nyilt a je­lenvoltaknak: látni, élvezni, elbűvölve hall­gatni, mint játszanak a művészek szivük szerint, jókedvből — a maguk mulatságára! Dr. Teli Anasztáz, bencés főgimn. igazgató, másfél heti vakációjáról a mult szombaton friss egészségben visszaérkezett és átvette a bencés székház és főgimnázium vezetését Hevesi Bernát főgimn. tanártól. — Szerkesztőbizottsági gyűlést tar­tott lapunk szerkesztősége Varga Rezső el­nöklete mellett a mult hétfőn. A gyűlés első pontja a nyomdásszal való szerződés meghosszabítása s a lap technikai ügyeinek megbeszélése volt. Majd Szelényi József, lepünk kitűnő tollú költő-munkatársa indít­ványozta meleg szavak kíséretében, hogy szavazzon a bizottság hálás köszönetet Béri Zsigmondnak, a lap alapitójának és éveken át fáradhatatlanul működő főmunkatársának. A bizottság egyhangú lelkesedéssel magáévá tette az indítványt. A bizottság nevében Varga Rezső elnök üdvözölte lelkes szavak­kal a meghívott, új bizottsági tagokat. Az új tagok sorában üdvözölhetjük Matonfalvay Elek és Botka Jenő urakat. E két előkelő névhez évtizedek története fűződik városunk katolikus társadalmának életében. A bizott­ság uj tagjaiul köszöntjük továbbá Sós Pál, Niszler Teodóz, Flóri Oszkár és Tomor Ár­kád urakat, kiknek nevét lapunk számos, ügyes hire s cikke, pontos korrigálása, ked­ves, sziporkázóan szellemes krónikája, sok bájos, mélyérzésü költeménye s tárcája di­cséri. Hisszük, hogy az új erőkkel felfrissült gárda lapunkat az objektiv igazság és nemes izlés lehető magas .színvonalán fogja fenn­tartani. Sok erőt, sok kedvet az együttes, komoly munkához! — A Felsővárosi Kat. Olvasókör mult szombaton este választmányi gyűlést tartott házügyben és a felolvasó estélyek ügyében. Ma, vasárnap este hat órakor az említett ügyek megbeszélése végett, minél népesebb, látogatottabb közös értekezletre hívja meg tagjait. — Be kell masirozni .'. . Nagyban ké­szülődtek a ker. szociálista famunkások kaba­réjukra, báljukra. Volt köztük egy, aki veze­tett buzgóságban, szereplésben, no meg jó­kedvben. Játszani fog . . . Az nap tartja eljegyzését . . . hát itt lesz O is. Hogy fog neki játszani . . . Hogy fog vele táncolni ? . . . Meg igy, meg ugy. Délután telefon jön a plébániára az egyik káplánnak, hogy értesítse Zsigát, azon­nal vonuljon be — Pólába. S szegény Zsiga pakkolt. Ä szerepét más játszotta el. A tán­cot is sokan járták helyette. Ő pedig köny­nyezve búcsúzott valakitől. S mig sokan itthon a cigányzene andalító taktusaira lépe­gettek, Zsigát addig a vonat tompa, élettelen zakatolása már messze elvitte tőlünk, közel a tengerhez. Istenem, milyen is az a háború ... mennyi érdeket sért s az érdekeknek sokszor mily finom, fájó szálait. Szegény Zsigánk, ha a szerbeket — mint Ígérted — elevenen megeszed dühödben,, csak gyere vissza, mi oly nehezen várunk. Mi is, de különösen — O.

Next

/
Thumbnails
Contents