Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-11-10 / 46. szám

1912 szeptember 15. PÁPA ÉS VIDÉKE 10. Napközi Otthon. Ugyancsak a Népkonyhában lelt otthont az úgynevezett Gyermek-liga. A Népkonyha ugyanis uradalmi házban van kedvezményes áron, s mivel hely jutott rá, gróf Esterházy Pálné ó'méltósága szegény elhagyott gyermekeket ápoltatott, gondoztatott ott. Mikor mint új asszony eló'ször jött közénk a nemes grófnő, Pápa város Nagyasszonyának üdvözöltük. Nem csalódtunk: igazi nagyasszony akar lenni és igazi védőangyala a szegényeknek; anyjuk helyett édesanyjuk az elhagyott gyermekeknek. Már kiszemeltette a Főtéren az egyik uradalmi házat, melyet a jövő tavasszal a szegénygyermekek családiasan meleg és gondos napközi otthonává fognak alakítani. Már a mostani ősszel megnyílott volna, de nem kaptak apácákat. A nemes lelkű alapító ugyanis erősen ki akarja domborítani az új intézmény katolikus jellegét. A szülői, rokoni szeretetet valóban egyedül a krisztusi felebaráti szeretet van hivatva kipótolni! S ha a nagy egyházüldöző francia, Clemanceau apácát vehetett betegágyához, mert »súlyt helyezett rá, hogy jól ápolják«, akkor mi is megengedhetjük, hogy grófné őméltósága apácákra bizza a Napközi Otthont, hisz ő is csak súlyt helyez rá, hogy az Otthon gyermekeit jól, gondosan, tisztán, — s ami fő — önzetlen szeretettel ápolják. Kisérje az Isten áldása a magas Jótevőt! Fakadjon enyhülés, megelégedés, emberszeretet nemes tettének nyomán! Ha sok ily nemes szív akadna, nem kellene a szegényügyről cikkezni! Ma azonban kénytelenek vagyunk a társadalmat kötelességének teljesítésére figyelmeztetni. Minthogy azonban az említett intézmények csak részleges gyógyításai, csak külső tapaszai a bajnak, fogunk még helyet és időt szakítani e fontos tárggyal való foglalkozásra. Felső Kereskedelmi Pápán. A pápai városi tanács szinte magyar törvényhozáshoz illő gyorsasággal állította a megvalósulás stádiumába a Felső Kereskedelmi iskolát. Ez a felső iskola igazában nem felső, hanem középiskola három évi tanfolyammal, mely érettségivel, — s ami a fő — önkéntesi joggal van kapcsolatban. Ez iskola ügye a megszavazás előtt áll. Csak az a kérdés, hogy képviselőtestületünk fogja-e követni a magyar parlamentnek igazán a villamosság korába illő gyorsaságát. Úgy tetszik, az ügyet vegyes érzelmekkel fogadják. Ez iskola ugyanis elvágja polgáriiskolánk régi óhajának lehetőségét, hét osztályúvá fejlődését. Fájhat azonkivül az érdekelt pápai tanároknak, hogy az ő teljes mellőzésükkel ez iskola előkészítését egy messze idegenben, Alsókubinban élő, középiskolai tanárra bizták. Ha önmagában tekintjük az ügyet, nem látunk ez iskola megvalósulásában veszedelmet. Nem kell attól tartanunk, hogy kereskedelmi proletariátust nevel, hiszen hazánkban való fejlődése szerint, úgyszólván pótolja a polgári felsőbb osztályait, azzal a különbséggel, hogy praktikusabb, az élethez közelebb álló tárgyakat tanit. Tanulói nem is eo ipso mennek kereskedői pályára, akárhány postás, vasutas lesz, magánhivatalokban stb. nyer alkalmazást. Nem lenne káros abból a szempontból sem, hogy valósággal levezető csatorna lenne városunk két főgimnáziuma azon tanulói számára, kik sem kedvet, sem erőt nem éreznek magukban a gimnáziumi tanulmányok folytatására. Azonkivül szinte természetes folytatása lenne a polgári alsóbb négy osztálya tanulmányának. Kétségtelen továbbá hogy Pápa kereskedelmi gócpont, nagy a vidéke, ilyen szempontból is haszon lenne ez iskola. Olyan igénye legalább is lehet rá városunknak, mint Veszprémnek. Az új iskolát a nők számára is hozzáférhetővé akarják tenni. Két nő polgárink tanulóinak nem kellene ezentúl fölös számban a tanítónői pályára tódulni. Ez iskola kenyérkeresethez is biztosabban segítené őket. De a koledukáció helyessége erkölcsi szempontból korántsem olyan bebizonyított tény, hogy e téren komoly megfontolás nélkül, vaktában és nem a legnagyobb körültekintéssel határozhatnánk. Ily iskolának, különösen a nők számára való szükségességét érzik a helybeli tanárok, midőn — úgy látszik, a Felső Kereskedelmit megelőzendő — női kereskedelmi tanfolyamot nyitanak, melynek tantárgyai a következők: 1. A kereskedelem ismertetése, kereskedelmi levelezés és irodai munkák heti 3 órában. 2. Német kereskedelmi levelezés heti 3 órában. 3. Könyvitel heti 3 órában. 4. Kereskedelmi számtan heti 3 órában. 5. Kereskedelmi földrajz és áruismeret heti 2 órában. 6. Szépírás (magyar és német) heti 2 órában. 7. Gyorsírás heti 3 órában. 8. Gépírás heti 3 órában. Szombaton és vasárnap a tanítás szünetel. A növendékek állandóan női felügyelet alatt állanak. A tanfolyamon legföljebb 40 tanuló vehet részt. Az oktatás ebben az évben 8 hónapig tart (novembertől junius végéig). Fölvehetök azok, akik a négy polgári osztályt végezték, vagy (ha csak elemi iskolát végeztek) felvételi vizsgálatot tesznek. Fizetendő dijak: Beiratási dijban 6 kor., tandíjban havonként 12 korona. Azon szülök, kik leányaikat a fenti kereskedelmi ismeretekben taníttatni óhajtják — november 14-ig dr. Kapossy Lucián tanárnál, mint a tanfolyam igazgatójánál beírathatják. — Iskolaszéki gyűlés. A r. kat. iskolaszék ma délután fél 4 órakor ülést tart, melynek egyedüli tárgya az 1911. zárószámadás megvizsgálása. Tekintve a tárgy fontosságát, reméljük, hogy a tagok teljes számban megjelennek. KRÓNIKA. Ena spanyol királyné mint krónikás. XIII. Alfonz királynak kitűnő dolga van. A felesége elolvassa az újságokat és a nevezetesebb napi eseményekről kivonatosan referál királyi férjének. Szóval krónikás, akárcsak én. Én is böngészem a távirati jelentéseket, hogy kedves olvasóimnak hűen beszámolhassak e tarka-barka világ könyhullatásáról vagy kacagásáról. Az érdeklődés középpontjában még most is, sőt különösen most a balkáni háború áll. Mi történik ott lenn ? Első félidő 4:0 a kis királyok javára. Ez már rekord! Mult vasárnap a magyar válogatott footballcsapat 4:0 arányban legyőzte az osztrák válogatottakat. Fényes volt a diadal! A négy vehemens balkáni király is egymás után lövi a goalokat: Kirkilisszénél, Lüleburgásznál, Üszkübnél, Csorlunál. Mikor öt héttel ezelőtt egymás ellen . zúdultak a nációk, egyik képeslapunk úgy ábrázolta a törököt, mint szunnyadó óriást, aki fricskával hajtja-hessegeti magától a »négy szemtelen legyet.« Ma alig van már élet az óriásban. Kiszívták a vérét. Alszik, talán el is alszik örökre. A szegény török fühöz-fához kipked-kapkod, békét kér a nagyhatalmaktól, de a győzők visszautasítanak minden békéltetést. Nincs bocsánat! Maguk akarják ügyeiket rendbehozni s győzelmi mámorukban nem ismernek semmiféle tilalomfát. Azért nem teszik hüvelyébe a kirántott kardot, hogy Konstantinápolyban ők diktáljanak majdan békét s ők teremtsenek új statusquót, új balkáni térképet. Szegény gimnazisták! Újra tanulhatjátok a Balkán-félsziget politikai térképét. Mért? Mert a háború után rendesen fölszámolás szokott bekövetkezni. Jáccunk fölnégy élést! Ez a jelszavuk most a balkáni szlávoknak is. Hadi kiáltványaik szerint eredetileg csak az ozmán birodalomban élő fajrokonok megélhetési föltételeinek javítására irányuló közigazgatási reformokért fogtak fegyvert. Ma már — a nagy katonai sikerek után — aspirációik messzebbmenők. Territorialis kívánságaik is vannak. Halotti tort akarnak ülni Európa betegemberének tetemén. Nikitának a szkutari vilajet nőtt a szivéhez. Szerbiának a novibazári szandzsákra és az albán tengerpartra fáj a foga. (Ausztria-Magyarországnak szeme íélelmetesen villog.) A görögök Monasztirba szeretnének bemasirozni. Kóburg Ferdinánd meg, a »Kakas Márton« szerint, egyenesen eltakarja hatalmas orrával Törökország mappáját, »mert otthon nem fér el.« Úgy látszik nem elégszik meg az égei tengerrel. Nagy-Bulgáriának (?) új fővárost keres. Hadai már megkapták a parancsot: direktion Konstantinápoly! S a népek milliói visszafojtott lélekzettel lesik, hogy a második félidő goaljait ki fogja berúgni, a török-e vagy a bolgár. Én féltem a törököt. A hozzánk menekült tisztek, akiket Rákóczi magyarjai primadonna-módra ünnepelnek, szomorúan tár-