Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-10-27 / 44. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 október 27. aki nem személyes érdekeket keres a mai politikai helyzetben. Andrássy a "külpolitikai helyzetet vizs­gálva, a jövőt aggályosnak, a békét tehát annál szükségesebbnek tartja. Aki nem te­kinti a kormányhatalmat bérbevett javada­lomnak, melynek árát megfizette, tehát bir­tokolhatja is, annak az ily körülmények kö­zött a felelősség a nemzeti egység megte­remtését parancsolja. Beszéde végén a lel­kesedés tetőpontjára hágott, ezer és ezer ember kalaplengetve, éljenezve ünnepelte azt a férfit, akiben a tiszta jellem, önzetlen szándék és tüneményes talentum a legna­gyoba mértékben találkoznak. Neki nem adhat senki semmit. Andrássy beszédén kivül frappáns volt gróf Zichy Aladár felelete azoknak, kik folyton azt hánytorgatják, hogy az ellenzék s a néppárt is a szociáldemokratákkal mű­ködik együtt. Ezeknek azt felelte gróf Zi­chy, hogy a szociálisták most az alkotmány védelmére jöttek, tehát világos, hogy akik az alkotmányt védik, együtt fognak azokkal küzdeni. Elég szégyen, hogy a történelmi osztályok tagjai nem sietnek az alkotmány védelmére. Rakovszky Béla pedig ugy ele­venére tapintott beszédében a bihari gárdá­nak, amint azok azt megérdemlik. Giesswein Sándor a nép sürü éljenzése közt az igazi demokrata, a tiszta választást biztosító általános, titkos, egyenlő választói jog mellett foglalt állást rendkivül logikus és hatásos fejtegetésében. Dr. Kende Ádám a polgárság nevében hangoztatta az együttküzdés szükségét. Sorban szólottak Sághy Gyula, a Kos­suth-párt, Bakonyi Samu a Justh-párt, Preszly Elemér a pártonkívüli 48-asok, Buday Barna a pártonkívüli 67-esek nevében. Végül Barabás Béla hatalmas orgánu­mával, remek szónoki talentumáyal ragadta el a közönségét. Fehér Dezső dr. olvasta fel a határozati javaslatot, mely után a gyűlés nagyon lelkes hangulatban ért véget. Az estéli vonattal a képviselők mind el­utaztak. Még elutazásuk alkalmával is több száz főre menő közönség kisérte ki őket és szeretettel búcsúztak a nemzet önzetlen ve­zéreitől. KRÓNIKA. A trón vértanúja. Az orosz-japán háború zajában, 1904­ben született a kis Alexis Nikolajevics orosz nagyherceg, a minden oroszok cárjának, II. Miklósnak legidősebb gyermeke. Születése sok politikai fogolynak, sok rabnak nyitotta meg a börtön ajtaját. Császári atyia örömé­ben, hogy a trónnak van már férfi-váromá­nyosa, a kegyelmet két kézzel szórta. Azóta virgonc, temperamentumos gyermekké fejlő­dött a cézárevics, kinek lelke talán jóságos­nak, irgalmasnak bontakozott volna ki. Ma egy agyonzaklatott lelkű, a kétség­beesés örvényei közt hánykódó fejedelem­asszony borul rá haldokló fiára s az ő éle­téért szivesen otthagyná a diadémot, a koro­nát, a rangot, a szép selyemruhákat. Egy lakáj-álruhába bujt nihilista gyilkos tőre ha­lálos sebet ejtett a kis trónörökösön. A véres merénylet az egész cári családnak szólt, de a multak bűneit megtorló gyilkos kéz csak az ártatlan kisded szivéig ért. Annak idején megilletődve állott az emberiség a mi nagy­asszonyunk, Erzsébet királyné koporsójánál, de most iszonyattal szórja átkát a kulturvi­lág a nihilizmusra, a »tett propagandájáénak sötétlelkű fanatikusaira. dúltak a könnyek. Óh, de boldog mise­hallgatás volt ez! Szerettem volna odakiál­tani az egész világnak: Emberek! Ti a boldogság utáni küzdelemben meggörnyedt emkerek! Ide jöjjetek, itt boldogok lesztek a menyország boldogságával. Ne gongolják ám azonban kedves ol­vasóim, hogy e kitörések beteges, hisztérikus léleknek még betegebb impressziói! Óh nem! Nagyon is reálisan szoktam venni az életet s nem vagyok barátja a szentimentális vallásos­ságnak. De amit én éreztem, azt érezte 500 társam is, azt érezték a többi zarándokok is, erről tanúskodtak már a Lourdesben meg­fordult emberek milliói! Ily tömegeknél nem lehet szó beteges impressziókról, pláne az olyanok részéről, kik kételkedni jönnek Lourdesbe s az apostolok hitszilárdságával távoznak onnét. . . Mise után Kohl püspök úr rövid, szív­ből fakadó magyar beszédet intézett hoz­zánk. Gaibl kanonok úr német beszédet mondott. Volt tót prédikáció is, amely után körmenetileg a stációkhoz mentünk. A stá­ciók tulajdonképen megörökítői az Úr Jézus szenvedése egyes jeleneteinek. Tizennégy ily stáció van s ezek együttvéve képezik a »keresztutat«. Rendesen festett, vagy domborművű képek az egyes stációk. Lourdesben azonban a bazilika melletti hegyen mindegyik gyö­nyörű csoportozat, életnagyságú szobrokkal Egyik stációtól a másikig csiga-út vezet­Elkezdve az elsőtől, végigjártuk mind a tizen­négyet. Az előirt imádságokat Foltin, a de­rék bajóti pap mondotta fönnhangön. A tizedik állomáshoz érve, jóleső örömmel pillantottuk meg a márványtáblán Magyar­ország címerét és a következő felírást: Ezen X. állomást MAGYARORSZÁG KATOLIKUSAI állították 1912-ben. Ez tehát a mi stációnk! Amig ezen méláztunk, gyönyörű akkordok ütik meg füleinket. Mócia Felicián énekkara elkezdte a: Tenebrae factae sunt . . . kezdetű latin éneket. A nap mosolygott az égről. Előttünk állott a szenvedő Krisztus alakja, amint meg­fosztják ruháitól ... A mosolygó napsugár ünnepiessé varázsolta ezt a vasárnapot. A X. stáció szoborcsoportozata vallásos komoly­ságra hangolta a lelkünket. A mesteri ének felkorbácsolta szivünk érzelmeit. S e három összevegyülve a lélekben oly erős benyomá- ; sokat hagyott hátra, hogy azokat elfeledni lehetetlen. A tizennegyedik stációtól a bazi­likába mentünk Te Deum-ot énekelni. Út­közben P. Böle Kornéllal előimádkoztuk a rózsaíüzért. Az ünnepély után jobban körülnéztem a környéken A Grottától balra vannak a fürdők. Födött csatornán folyik ide a csö­Mi a nihilizmus ? A világot megváltó szociáldemokráciá­nak durvább, kegyetlen testvére, mely az emberiség fejlődésének útjából bombával, golyóval akarja elhárítani az akadályokat s ebbeli munkájában az ártatlant sem kiméli. Fia a lágy déli szellő megrezegteti be­tegszobád ablakát, te kis királyfi, ne félj, érted aggódó sóhajtásunk ért el tehozzád. Ez is csak papol. Az október 20-diki népgyűlés impozáns lefolyását semmiféle kínos incidens sem za­varta meg. Méltóságteljes volt a lelkesedés égbetörése, ép olyan méltóságos, mint maguk az eszmék, melyek e lelkesedést a szivekből kiváltották. Az újságok is egyöntetűen csak talpraesett beszédekről és viharos éljenzések­ről számoltak be. Nem szándékozom itt újra fotográfiát adni mindarról, amit vasárnap saját szemükkel láttak, saját fülükkel hallot­tak kedves olvasóim. Csupán arra óhajtok rámutatni, amit csak néhányan hallottunk. Gies.swein kanonok úr beszédében többek közt a választójog kiterjesztését hangsúlyozta. S ime megszólal közelemben egy hang s gúnyos röhejjel veti oda: ez is csak papol, de mikor kenyértörésre kerül a sor, más nótát fúj. Már ott a helyszínen is kifejtettem, hogy csak a tudatlanság állithat ilyet épen — Giessweinről. De most a nyilvánosság előtt is fölvetem a kérdést, vájjon a nép ellen­sége-e az, akit épen a népjogokért folytatott demokratikus küzdelme tett népszerűtlenné — fölfelé? Hiába! már csak ilyen a mai korszellem. Ütik, verik, szapulják az egyház szolgáit uton, uttélen. Ez már krisztusi örökségük. De a folytonos üldözés sem akadályozza meg őket abban, hogy miként a múltban, úgy a jelen­ben s a jövőben is minden erejüket és tudá­dás forrás vize. E viz egyszerű, természetes viz. Összetétele HM. Tehát gyógyító ereje kizárólag természetfölötti. Be sokan meggyó­gyultak már e viztől! A fürdők mellett sza­bad csapokból állandóan folyik ez a viz. Itt isznak a zarándokok s itt töltik meg edé­nyeiket is azok, kik otthon lévő betegeikre gondolnak. Maga a Grotta a szűzi természet szép­ségeit tárja elénk. Hatalmas sziklatömb két barlangszerű bemélyedéssel. A kisebbik az a magasban látható a szent Szűz szobrával. Ez. volt a jelenés helye. Az alsó mélyedésben áll az oltár. Hatalmas gyertyatartókon éjjel­nappal égnek az offerált gyertyák. Az oltár mögött és balra a sziklafalon egész mankó­tábor. Óh be sokat tudnának ezek beszélni!! Szóval az egész barlang a maga ter­mészetességében is festői. Hátha még a hit szemeivel nézi az ember! Az igazi boldogság forrását, lelkeknek üdítő oázisát látja, sőt ami a fő, érzi meg itt. Ezért sir mindenki a Grottánál, de ezek az öröm, vagy bánat könnyei. Ezért válik meg tőle nehezen min­den zarándok. A bazilikának előtere is van, a római szent Péter templomáéhoz hasonló félkörben. Itt szokták nagy négyzetben fölállítani a betegeket a szentséges körmenet alkalmával,, mely mindennap délután négy órakor kez­dődik. A bazilikával szemben, már a félkö-

Next

/
Thumbnails
Contents