Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-01-28 / 5. szám

1912 január 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. mészeti erők vajúdnak az államok, társadalmak, családok életében is. Ezek szakítanak el egyént egyéntől, sőt szülnek meghasonlást, benső vívódást egyugyanazon lélekben is. Ereznie kell. .ez erők háborgását mindenkinek. Bűnös könnyelműség nélkül, megboszulatlanul nem térhet ki előlük senki sem. Nem, különösen az egyház, mely isteni küldetésénél, nagy történeti szerepénél fogva vezetésre van hivatva. S mikor az egyház beleáll a küzdelembe, a tanító egyházat, a papságot nem szabad, nem lehet magára hagynia a világi elemnek. Ezeknek az emberek lelkében izzó, forrongó ösztönöknek megnyilatkozásában, kifejtésében érvényesülnie kell a krisztusi, az isteni gondolatnak: a megértés, a béke, a szeretet nagy gondolatainak. Nélkülök az ökölbe szoruló kezek, gyilkos tőrök, bombák, szóval a pusztító szenvedelmek tüzes lávája nem a papokat sújtja legérzékenyebben, kik végre is egyes, magános emberek, hanem világi embereket, családokat, egész nemzedékeket taszít romlásba, társadalmakat, intézményeket, államokat forgat fel fenekestül. — Mégis oly nehezen akaródzik a kath. társadalom megérteni, "hogy ez nem, vagy legalább is nem csupán a papok dolga. Apponyi Albert, Prohászka Ottokár a zseninek a dolgok mélyét, a legelrejtettebb rugókat szemlélő tekintetével, intuíciójával költögetnek bennünket. Az egyik alkotmányos, a másik társadalmi életünknek világító, vezérlő tüzoszlopa. Nagy áldásai korunknak, de csak úgy, ha nem kötjük be szemünket s nem dugjuk be fülünket, hanem meglátjuk, megértjük s követjük őket. Halljuk meg mi is Prohászkának, nagy, korszakalkotó társadalmi munkásunknak termékenyítő szózatát! Peregjen, csorogjon életre képes talajba! Azt mondja, nem a felzaklatott részvéttel, nem a tömegérzés szenvedelmével, nem az érvényesülni nem tudó, vagy épen letört ambíciók elkeseredésével, hanem a társadalmi ösztönből felebaráti', testvéri szeretetté nemesült erkölcsi érzéssel, erénnyel kell belenyúlnunk- a szociális munkába. Ez az érzés adja a szociális, a társadalmi missziót! Ez az érzés nem lelketlen izgatásban, ki nem elégíthető szenvedélyek szításában merül ki, ha nem »e küldetésre erényből s nem ösztönből, krisztusi szellemmel s a folytonos munka szeretetével indul ki, mely a legfőbb ideáloktól sugalmazott lélekkel akarja szolgálni a társadalmat.« A szeretet erénye, a komoly, kitartó munka párosulva a külsőségeket mellőző, nemes egyszerűséggel jellemzik a szociális misszió szellemét. s x — Abban igazsága van kegyelmednek, különben már rég küldött volna egy követ bátyám hegyibe. — Ne avatkozzál az Isten dolgába és ne kotyogj, ha mondom — utasította rendre a főbiró a másikat — mert hitemre, még kiversz a konteksztusból. Most az egyszer futni, hagyunk, de azzal a kikötéssel, hogy tessék is ám futni, mert ha még egyszer itt mutatod magadat valahol Eperjes tájékán, akkor dobot készíttetünk a bőrödből, fölnégyelünk s úgy sütünk meg, hogy a pokolbéli gazemberek dolga istenes lészen a te sorsodhoz képest. No megértetted ? A főbiró megelégedéssel mosolygott. Magának is kedve tellett benne, büszke volt rá, hogy a tanács határozati javaslatát olyan ékes szavakba tudta öltöztetni. A vádlottat azonban nem tudta megindítani vele. Ott állott előtte, mint.a kőből faragott cövek. — No futsz, vagy nem futsz ? — mordult rá dühösen a főbiró, ki kezdte már veszteni türelmét. — Futnék — rázta a fejét a másik — csak azt nem tudom, hogy hová. Bánom is én akárhová. Bujj el, rejtsd magad el a föld alá; temetkezzél az erdők mélységese.. ... —« Hop! —- pattant föl bánatos keserűséggel a vádlott — igaza van főbiró A Kath. Kör hangversenye. Csütörtök este ismét együtt lesz városunk kath. társadalmának szinejava a Griff nagytermében. Úgy, mint eddig is évről-évre, amikor a Kath. Kör hagyományos farsangi táncmulatságait és hangversenyeit rendezte. A táncmulatságot fesztelen jókedv és családias melegség, a hangversenyt előkelő művészi színvonal szokta jellemezni. Belső érték tekintetében az idei estély sem fog elmaradni az eddigiek mögött. Gazdag, tartalmas, művészi programmal kedveskedik a vezetőség a kör tagjainak. A Prológ kedves költőnknek, O ' Szelényi józsefnek egyik legszebb költői alkotása. A vegyeskar két izben is uramnak, nekem nincs már mit keresnem e világon. Sokat küzdöttem, szenvedtem. Harcoltam Thököly zászlaja alatt; menekültem bát3

rám dühe és Caraffa hóhérai elől; Munkácsnál, mikor be akartam jutni a várba, az ostromlók elfogtak s hat évig ültem a börtönben; azért jöhettem csak most el a feleségemért. Amit a szenvedés még meghagyott, mit a börtön nyirkos levegője nem tudott megrabolni tőlem, a hitet, a jobb jövő utáni vágyat, azt gyökerestől kitépte szivemből az a hűtlen asszony ott az oltár előtt. Nem ismert meg, nem akart megismerni... Persze borzasztó formám van, romja vagyok csak annak, ami egykor voltam ... és ő nem ismert meg. Hahaha Minek hát nekem az élet? Gyűlölöm az embereket. Ha meg nem öltök, hát megyek... eltemetem magam s addig föl nem támadok, míg újra igazság nem lesz a földön... míg el nem jön, kinek jönnie kell... Kitámolygott az ajtón. Nem csinált csodát a városban: eltűnt, akár csak a föld nyelte volna el. Ugyanaznap Medveczky Mátyás felesége is eltűnt. Nem vitt—fhagával ékszert, szép ruhát, csak hét éves kis fiát. A városban, hogy hire íutott a dolognak, csak csóválták a fejüket. Bogaras Jószág lehet az, ki már a mézeshetek első napjaiban faképnél hagyja az urát. (Folyt, küv.) szerepel gyönyörűen kidolgozott, kedves, dallamos énekszámokkal. Kacagtatóan derűs hangulatot varázsol majd a terembe az a kis egyfelvonásos vígjáték, melyet rutinos, ügyes műkedvelőink fognak előadni. A nemrég alakult, máris népszerű vohósölös-társaság minden tagja igazi művész ember; kitűnően megválasztott, hajszálnyi finomsággal kidolgozott zeneszámaik —- előre megjósolhatjuk — nagy tetszést fognak aratni. Újra megcsendül majd Tóth Annuska csodálatosan üde, kedves, meleg hangja, mely eddig is egyik legfőbb vonzó ereje volt a Kath. Kör estélveinek és hangversenyeinek. Arvay J Gézának, Győr város hires cimbalomművészének játéka is elsőrangú műéli vezet lesz, épúgy, mint a nagytehetségű, fiatal budapesti művésznő, Keömley Bianka éneke. Kedves emlékek fűzik őt a Kath. Körhöz. Egy diadalmas, fényes est emlékei. Tele jön l'asquez Itália grófnő, a nagv énekművésznő, akinek Keömley Bianka már | egy év óta tanítványa. Szebb, gazdagabb programmot senki sem kívánhat. Hogy a külső keret is impozáns legyen, arról bizonyára gondoskodni fog Pápa város intelligens közönsége. A rendezőség az estéíyről a következő tudósítást adta ki: Meghívó. A Pápai Katholikus Kör a Griffszálló nagytermében február hó 1-én (csütörtökön) este tánccal egybekötött művészestélyt rendez, amelynek műsora a következő: 1. Prológ, irta: Szelényi József. Szavalja: a költő leánya, Terike. 2. Balatoni dalok, Gaál Ferenctől. Énekli: a 30 tagu vegyes-kar. 3. Izidor, vagy egy csésze thea. Vígjáték. Szereplők: báróné: Ress Margit, Annus: Deli Babi, báró: Moravetz György, Izidor: Wohlmuth Lajos. 4. Yonósötös. a) Haydn: Largo, b) Abt: Áhítat. Előadják: Egresits János, Gaál Ferenc, Szentgyörgyi Sándor, Holler Konrád, Boksay Endre. 5. a) Császár Gy. »Kunok« c. operájából: Ária (Magánosan itt állok...) b) a gyermek bánata. Harsányi Lajos szövegére szerzette dr. Angyal Ármánd. Énekli: Tóth Annuska, zongorán kiséri: Gáthy Lenke. 6. Dalok. Előadja Árvav Géza cimbalomművész (Győr). 7. a) Oly csendes itt minden körülöttem, Jäger Ottótól, b) Carmen operából, Habaneira, Bizétől. Pfnekli: Vasquez grófnő tanítványa: Keömley