Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-10-13 / 42. szám

1912 szeptember 15. PÁPA ÉS VIDÉKE 335. Mi lesz egykori nemzetgyilkosunkkal, most egyetlen reális barátunkkal, csak az Isten a megmondhatója! Egy azonban bizonyos, az t. i., hogy Ázsia vulkántorkába visszagyömöszölése a 700 évvel ezeló'tt kilökött anyagnak — nem fog simán menni. Ugy látszik, Törökország csak született és haldoklott, de mint születése megrengette, úgy haldoklása is tűzbe borítja a világot. Mit olvassunk? i. Reggeli lapom az Uj Lap. Ára 2 fillér. Már korán reggel a helyembe hozzák s a kezembe adják ezt az olcsó, a legnagyobb közkedveltségnek örvendő kis katolikus lapot. Mindenről tájékoztat, ami csak történik a világon. A hazai és külföldi eseményeknek leghűebb, pontosabb és fürgébb referálója. Irálya nemesen egyszerű s mégis előkelően választékos, úgyhogy a legegyszerűbb ember is megérti, de azért a művelt is élvezettel olvassa. Akik nem akarnak vagy idő hiányában nem tudnak sok időt újságolvasásra szentelni, de a kortól elmaradni sem akarnak, azoknak az Uj Lap egyszerűen nélkülözhetetlen, mert belőle mindenről röviden, mégis pontosan tájékozódhatnak. Különösen finom érzéke van az iránt, hogy a napi és világesemények tömkelegéből kiválogassa azt, ami a nagy közönséget legjobban érdekli, másrészt tiszta katolikus szelleme biztosíték arra, hogy amig az Uj Lap hasábjait lapozzuk, addig' elménknek az igazi művelődést, lelkünknek pedig a legnemesebb és legegészségesebb napi táplálékot és élvezetet nyujtjuk. Csak egy szavunkba és havonként 60 fillérünkbe kerül, ha ezt a kitűnő kis katolikus lapot naponta élvezni akarjuk. Nagy napi lapom az Alkotmány. Lapunk utolsóelőtti száma vezércikkben méltatta a katolikus meggyőződés ezen oroszlán bátorságú orgánumát. Ugy tartalmában, mint terjedelmében teljesen egy nívón áll akármelyik fővárosi nem katolikus kollégájával. Politikája a leplezetlen katolikus politika. Szelleme a tőrőlmetszett gyökeres keresztény magyar szellem. Hírrovata a legterjedelmesebb. Nincs az a kérdés, akár politikai, társadalmi, irodalmi, művészeti, nincs a modern kultúrának az az ága-boga, melynek helye, rovata ne volna az Alkotmány hasábjain, még pedig a legszakavatottabb tárgyalásban és feldolgozásban. írói gárdája a keresztény zsurnalisztika elitje. Semmi kifogást sem tehetünk immáron ellene. Ellenben minden, de minden csak ajánlja, hogy nagy napilapom az Alkotmány legyen. Megrendelési cim: Budapest, VIII., Szentkirályi-u. 28. Évi ára 28 K. A krisztusi szociálizmus fáklyavivője és nyelve az Igaz Szó. Joggal nevezhetnénk Kemény Szónak, annak a kemény szónak, mely Jézus ajakán született s amelyről már akkor azt mondták az emberek, hogy »ki hallgatja ezt?!« Ki hallgatja az igaz szót szívesen ? Kemény az most is! Ki érti meg azt, hogy a szociálizmus keresztény is lehet, sőt annak kell lennie, sőt az egész kereszténység nem egyéb az egyedül helyes és igazságos szcciálizmusnál ? Ez ám még csak a kemény beszéd s csak azért, mert igaz! Mennyien megbotránkoznak ezpn még most is. Mennyien elszédülnek, angolkórságot kapnak még most is e gondolattól: keresztény szociálizmus. Két ezer év óta nem tudja megérteni az emberiség túlnyomó zöme. S mily kevesen vannak — világiak és — sajnos — papok is egyaránt, — akik Manning bíborossal, az angol egyház e kiválóságával ugy gondolkodnak, hogy a szocializmus nem szociálizmus, hanem kereszténység, legszentebb keresztény kötelesség. A szociáldemokráciával csak a keresztény szociálizmus bir és fog is megküzdeni. Ennek a Jézus szivéből fakadó szociálizmusnak a hivatott, bátor megszólaltatója és hirdetője az Igaz Szó. Támogassuk, pártoljuk, olvassuk a magyar ker. szociálisták e lapját, melynek a sorsa is olyan, mint az eszméé, melyet szolgál: viharos, tépett, nem méltatott. A kereszténység sorsa ez. Rendelési cim: Budapest, VIII., Mária-utca 11. Évi ára 6 korona. A keresztény tanoncok lapja az Ifjúságiink. Hála Isten', csakhogy ilyen is van már. Már? Hiszen ennek kellett volna az elsőnek lenni. A szociáldemokraták kikből lettek? Inasokból. S most kikből lesznek ? Mos is csak az inasokból. Itt hát a baj, ide a kötést, a vizesburogatást, ide az orvosságot! Fordítsunk legnagyobb figyelmet az inaskérdésre, vágjuk el a demokrácia bodzafájának gyökerét, vegyük el éltető nedvét, hogy ne élhessen és elszáradjon. A demokrata eszmék szórólapátja a tanoncok közt az u. n. Ifjú Munkás. Iszonyú rombolást visz végbe a különben is rosszrahajló, csintalan vérű és eszű tanoncok közt. Az a buzgóság, mellyel ápolják és terjesztik, kiáltó beszéd arról, hogy milyen sokat, úgyszólván mindent várnak ettől a mérges laputól a demokraták. Az Ifjú Munkás ellenszere az Ifjuságunk. Vallásos, hazafias és becsületes tanoncokat akar nevelni. Melyik munkaadó nem akar ilyen tanoncokat ? Ha igen, ugy mindenáron rajta legyen, hogy inasa kezébe az Ifjuságunk-at adja s ne sajnáljon érte egy évben 1, mond egy koronát. Nagyon-nagyon megéri és behozza. Rendeiési cim: Budapest, VIII., Mária-u. 11. I. A magyarok nemzeti zarándoklata az 1912. év nyarán. — Irta: P. Hédii Jeromos. — V. Marseille. Az éjszakai nyugalom nem tartott soká, mert 11 óra 20 perckor Olaszország határára, Ventimigliára értünk. Ki kellett szállnunk, hogy megint átessünk a vámvizsgálat boszantó ceremóniáin. Amig a fináncok megkrétázták podgyászainkat, addig az állomáson beállították a francia különvonatot. Ez már nem volt olyan kényelmes, mint az olasz, de azért elég jó helyünk volt benne. Meglehetős gyorsasággal száguldott velünk a franciák ' vasparipája is. Folytonosan a tengerpart mentén robogtunk tova. Egy ideig gyönyörködtem is a tenger szépségében. Szinte odavonzott az ablakhoz az a mérhetetlen víztömeg ... A partok felé hömpölyögtek hullámai, amelyek tajtékozva törtek meg a sziklákon. Benn azonban, a messzeségben nyugodt, mozdulatlan minden. Belebámultam ebbe a fönséges nyugalomba s magam elé képzeltem a nagy hippói püspököt, amint anyjával, Mónikával ott ült a tenger partján s a mérhetetlen tenger az Isten végtelenségét juttatta eszébe. Nekem is a teremtő Isten jutott eszembe s örültem hitemnek, mely ezt a hatalmas Istent jóságos Atyámnak mondja. . Hirtelen egy alagútba futottunk. Lestem a végét, hogy újra gyönyörködhessem a tenger fönséges nyugalmában, mely Istenhez emelte lelkemet. De alig értünk a szabadba, már megint egy másik, azután harmadik s kitudja hányadik következett. Meguntam ezt a folytonos bújósdit, azután a£ álom is hatalmasan jelentkezett. Bevonultam fülkémbe s nyugalomra tértem. Már világos volt mire fölébredtem. A mosdóban itt sem találtam vizet, tehát megint az ablaknál mosakodtam. Imáim elvégzése után a vidéket néztem, a váltakozó hegyeket és a lassan hullámzó tengert, mely reggeli pompájában igazán mesés látványt nyújtott. Annakelőtte mindig túlzottnak láttam azok beszédét, kik annyira lelkesedtek a tengerért, de most magam is egész természetesnek találtam a hangulatot. Reggel hét órakor érkeztünk Marseillébe. Legelsőnek Hlatky úr, a technikai rendező ugrott ki kocsijából s kalauzolta az egyes csoportokat. Én csoportommal együtt egy villanyosra kerültem, mely elszállított bennünket podgyászainkkal együtt a Grand Hotelbe. Nagyon jó benyomást tettek reánk a hatalmas platánfák, melyek Marseille utcáit szegélyezik. Marseille Franciaországnak első kikötő városa. Lakóinak száma túlhaladja az Ötszázezret. Különösen a Suezi csatorna megnyitása óta Marseillenek óriási a forgalma. Rendes hajó összeköttetése van a francia kikötőkön kivül Nápollyal, Livornóval, Korzikával, a fontosabb spanyol, algériai, nyugatindiai, amerikai, ázsiai és ausztráliai kikötőkkel. Legszebb utcái a Rue Cannebiére s a Rue Noailles. Ezeken azután valóságos mozgóképtárul az idegen szemei elé. Lát itt az ember arabokat, mórokat, törököket, syriabelieket, indusokat, azután ausztráliabelieket és még ki tudja minő fajait az emberiségnek. A Grand Hotelben pompás reggeli várt reánk. Kissé rendbe hoztuk magunkat a szobáinkban s hozzáláttunk az evésnek. Reggeli után fölszedelődzködtünk, elvezettettük magunkat a Rue Noaillesre s felültünk egy villanyosra, mely a Pradoba vitt bennünket. Ez a Prado Marseillenek hatalmas hosszúságú sétatere. A Prado végén megpillantottuk a tengert. Nagy volt az öröm. Hisz hatalmas fürdést akartunk megcselekedni a tenger vizében. Ránk fért, mert már kezdtük érezni a tolytonos utazás fárasztó hatását.