Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-09-15 / 38. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE. í 1912 szeptember 15. Sokszor elgondolkodtam erről a mi nagy ünnepünkről. De gondolataim hátterében mindig ott ólálkodott egy sötét kép. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy hiszen rendeztünk mi már annak a Názáretinek fényes diadalmenetet. Pálmaágakat hintettünk az útjára, ruháinkat terítettük, amerre járt. S aztán mégis négy nap múlva keresztet tüztünk a Golgota csúcsára. Vájjon ezek a bécsi nagy napok nem a lelkek fölött elvonuló nyári zápor-e, amelytől a természet rövid időre felfrissül, de mélyrejáró hatása nincsen? De nem 1 A mi nagyhetünk azzal a misztikus szent estével fog végződni, amelynek izzó szeretetétől fogott tüzet most a lelkünk. Abból a fényárból, amelybe most állítottuk az Eucharisztiát s amelyben mi is jártunk, eucharistikus lelkek születnek majd. Sokan azok közül, akik most a ragyogó pompába öltözött utcákon az Eucharisztia körül találkoztak, ezentúl is találkoznak majd talán egyszerű falusi templomokban az oltár körül, sőt talán majd másutt is! Ez volna ezeknek a fényes napoknak legszebb folytatása! Csak tévedne ebből az izzó bécsi levegőből egy áram erre mifelénk is! Csak hozna az a tizenötezer magyar katolikus sok-sok parazsat onnan Bécsből, hogy föl tudna melegedni az a fázós, didergő magyar katolicizmus! Ujabb fojtogatása a kisiparnak. (e) Hol van az az idő, amikor a városok közül azok voltak a leggazdagabbak, a legszebbek és anyagilag legfüggetlenebbek, amelyekben a lakosság többségét az iparosok alkották? Egyes magyar királyoknak, mint a történelemből tudjuk, egyenesen az iparosok voltak a támogatói a főurak és főnemeo sek túlkapásaival szemben. Hol van ez az idő ? Megszűnt. Amióta a gyáripar a maga gépjeivel, a maga rengeteg tőkéjével, szubvenciójával ránehezedett a kisiparra, azóta élet-halál harcot vív. Tengődés azóta az élete, amióta Marx és társai azt kezdték bizonyítgatni, hogy a kisiparnak a létjogosultsága megszűnt és semmiféle törvényes védelemmel, támogatással vagy felkarolással nem lehet a pusztulástól megmenteni. Rögtön akadtak naiv jósok is a szociáldemokraták között, akik nagyképűsködve megjövendelték, hogy félszázadon belül elnyel a gyáripar minden kis üzemet, s valamennyi önálló kisiparos kénytelen lesz kopogni a gyár kapuján, s mint proletár keresni megy a kenyerét. Hogy ez nem igy történt, nem rajtuk mult. Sőt, hogy a mostoha bánásmód mellett él, sőt az utóbbi időben némi fejlődés is vehető rajta észre, az sem az ő érdemük, mert hiszen minden eszközt megragadtak, hogy a tönk szélére juttassák. Nyakukra ültették a munkásbiztositó pénztárakat, ahol egyes szájhősöket horribilis fizetéssel kell kitartaniok, protekciós alakoknak arany fogakat rakatniok, de amikor a munkás megbetegszik és pedig súlyosan megbetegszik, 'akkor 50 filléres kotyvalékkal gyógyíttatják. Ujabban felemelték a járulékot is a munkaadók kárára úgy, hogy az eddig fizetett 2%-os hozzájárulás helyett 3%-ot róttak rájuk, s így az eddig is szinte elviselhetetlen teher 50%-al emelkedett. Ennél vérlázítóbb és elkeserítőbb meglepetés alig érhette a kisipart. A 8 napibérosztályban eddig a következő járulékokat szedte a pénztár: az 1. osztályban heti 14 fillért 2. » »22 » 3. » »36 » 4. » » 50 » 5. » » 64 » 6. » » 78 » 7. » » 92 » 8. » » 106 » Ezentúl szedni fognak: az 1. osztályban heti 22 fillért 2. » » 32 » 3. » » 54 » 4. » » 74 » 5. » » 96 » 6. » » 116 » 7. » » 138 » 8. » » 158 » Ezzel megint a kisiparon ütöttek mélységes sebet, amely gyógyitószert nem várhat senkitől, csak önmagától. Fogjanak tehát össze, mert ha nem, lehúzzák róluk még az inget is. Láthatják, hogy nem számithatnak senkire és semmire, legfeljebb kenyérmorzsára. Maguknak kell a gesztenyét ; kikaparniok a tűzből, mert más ezt a szívességet nem fogja nekik megtenni. Lankadatlan agitáció! kell inditaniok a munkásbiztositó egészségesebb hét kapuval. Mindegyik kapunak nevet adtak az olaszok. Igy a többek között van Savo- narola, Szent János, Portellói kapu. Ez utóbbinak diadalív alakja van. A város maga elég jó benyomást tesz az idegenre, jólehet nagyobbára szűkek az utcái. Legszebb tere a Piazza Vittorio Emanuele, amely 88.620 négyzetméternyi területet foglal el. A közepe hatalmas kert, fákkal és csatornával bekerítve. Ennek hosszában 82 hires .embernek szobra látható.*) A tér jobb oldalán a Loggia Amulea, a velencei dogepalotához hasonló stilusu épület áll Dante és Giotto szobrával. Sok művészi emléket is őriz Pádua; Lombardi, Donatella, Giotto, Pisani, Stella, Minelli, Sansovino és mások alkotásait. Nagyon hires az egyeteme is, melyet 1493-ban kezdtek építeni s 1552-ben fejezték be. Ebben az egyetemben végezte tanulmányait két lengyel király, szalézi szt. Ferenc, azonkívül 70 kardinális, Chronvell, Kopernikusz és mások. Itt tanított Galilei, meg Morgagni. Engem azonban legelőször szent Antal bazilikája érdekelt. Kerestem is akkora buzgósággal, hogy csakúgy potyogott rólam a verejték. Már jó ideje kanyarogtam ered*) Köztük a magyar Bátory Istvánné is, ki Páduában végezte iskoláit. mény nélkül Pádua utcáin, mikor nagy örömömre összetalálkoztam Böle Kornél budapesti dominikánus páterrel, akinek sikerült elcsípni egy olasz suhancot, ki jó borravaló reményében vezette őt és most már engem is a bazilika felé. Odaérve, felkerestük a sekrestyét, s megkértük a jó minorita atyákat, kik e szent hely birtokosai, engedjenek bennünket misézni. Nagyon előzékenyek voltak velünk szemben. Kohl püspök ur is ugyanekkor kezdte a miséjét szent Antal sirja fölött. A magyarok is szállingóztak s kis idő múlva mindnyájan ott voltunk a hatalmas bazilikában. Énekeseink mise közben megérkeztek. Gyönyörű énekük meghatott mindnyájunkat. Mise után megnéztük- a templomot 1232-bon kezdték el építeni, de csak 1307ben lejezték be. A középkor egyik legcsodáltabb remeke e szent hely. Tervezője Nicolá Pisano volt. Az építmény maga karakterisztikus egésze a különböző stíloknak. Van hét kupolája és két harangtornya. A homlokzata 28 méter magas és 37 méter széles. A külseje legszebb a város faláról nézve. Innét a hét kupola, a sok tornyocska és a két harangtorony oly remek panorámát nyújt a szemlélőnek, hogy páratlan. Körülbelül a templom közepén áll szent Antalnak az oltára. Itt őrzik, amint Páduában mondják, az II Santo testét. Az oltárt Tiziano Aspetti építette 1593-ban. Az oltár mögé szoktak menni imádkozni szent Antalhoz az olaszok és a zarándokok. Mi is oda mentünk. Egyenkint rátettük kezünket a sima márványlapra, ráhajtottuk a fejünket is s ugy kértük az II Santo hathatós közbenjárását az élet küzdelmeire. Azután megnéztük a kincses kápolnát. A kupoláját ép akkor restaurálták, úgyszintén a bazilika más részeit is. E kápolnában 102 hires reliquiát őriznek. Egy minorita páter megmutatta nekünk ezek közül Szent Antalnak épen maradt nyelvét, állát, haját, s a követ, mely vánkosául szolgált. Gyönyörű szép temploma még Páduának a Chiesa Di Santa Giustina. Ennek 8 kupolája van. Michelangelo Buonarrotti építette. Ezt megnézni már nem volt időm, mert egy-két emléktárgyat is kellett venni. Közben pedig elérkezett az ebéd ideje. A Hotel Fanti íelé menve javában kongatták a tizenkét órát. Érdekes, hogy Olaszországban a harangozás helyett kongatnak. E monoton hangokba élesen vegyült bele az olasz rikkancsok kiabálása, kik az ép akkor megjelent újságszámokat kínálgatták a járókelőknek. Az éhség hajtott az ebédhez s igy