Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)
1912-07-14 / 29. szám
1912 ju nius 231. PÁPA ÉS VIDÉKE 5. értekezlete. Elnök: Csernoch János dr. kalocsfi-bácsi érsek. a) Az Eucharistia tiszteletének története Magyarországon. Előadó: P. Komarik István S. J. (Kalocsa.) b) Az Oltáriszentség kultuszának előmozdítása a papok és a világiak részéről. Előadó: Ámon Pál, tb. kanonok, plébános. (Újvidék.) c) Az Oltáriszentség és az intelligencia. Előadó: Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári megyéspüspök. Szeptember 13-án d. u. 2—4 órakor. A papság értekezlete. Elnök: Mailáth Gusztáv Károly gróf erdélyi megyéspüspök. a) Az eucharisztikus irodalom különös tekintettel a szentbeszédekre. Előadó: Makay Lajos dr. intézeti lelkész (Budapest.) b) A papok eucharisztikus társulata. Előadó: Hanauer A. István dr., a papok eucharisztikus társulatának igazgatója. c) A papok feladatai a gyakori szentáldozás körül, főtekintettel a gyónószékre. Előadó: Mihályfi Ákos dr. egyetemi tanár. Szeptember 14-én, d. u. 2—4 órakor. Az oltáregyesületek és egyéb eucharisztikus egyesületek értekezlete. Elnök: Glattfelder Gyula dr., csanádi megyéspüspök. a) Az oltáregyesületek közelebbi és távolabbi feladatai. Az Oltáregyesületek nem pusztán nőegyesületek. A választmány, a terjesztőnők és a nőtagok szerepe az oltáregyesületekben. Előadó: Galcsek György dr. apátkanonok (Vác.) b) Az oltáregyesületek viszonya a többi hitbuzgalmi társulatokhoz. A naponkinti szentséglátogatás társulata. Az eucharisztikus gyermekszövetség. Előadó: Kánter Károly prelátus, királyi várplébános, a budapesti középponti Oltáregyesület igazgatója. c) Az oltáregyesületek szervezése, egymáshoz való viszonya; az oltáregyesületek országos szövetsége. Előadó: Révay Tibor dr., érseki titkár (Kalocsa). Esti ájtatosságok: Szeptember 12., 13. és 14-én, este 8 órakor magyar nyelven a kapucinus rend templomában. Magyar szentbeszédet mondanak: Várady L. Árpád püspök, Buttykay P. Antal, Szinek P. Izidor, Varga Mihály. (Folyt, köv.) Az állami és társadalmi rend fönntartása céljából szükségesek-e a ker. szakszervezetek ? E fontos kérdés megoldásánál vegyük fontolóra azt, vájjon általában van-e joguk a munkásoknak a szervezkedésre ? A nagy szociologus, XIII. Leo szavaival felelek erre. »Az egyesülési jog az ember természetes joga. Ezt az államnak (annál kevésbé a munkaadónak!) nem szabad semmibe vennie vagy elnyomnia. Igy a munkásoknak természettől nyert joguk, hogy egyesületeket (tehát szakegyesületeket is) alakítsanak, erkölcsileg megengedett s a közjót nem veszélyeztető célokra« mondja Leo pápa. Ha a munkaadóknak természetadta joguk van arra, hogy kartellben egyesüljenek, akkor nem vonhatjuk kétségbe, hogy a munkásoknak is joguk van oly egyesületek létesítésére, melyek saját anyagi helyzetük javítását célozzák (pláne, mikor a szakegyesületeknek az anyagi helyzet javításán kívül más céljuk is van, 1. »P. és V« előbbi számát). Tehát csak természetadta jogukkal éltek a szociáldemokraták is, mikor megalakították szakszervezeteiket. Szakszervezeteik, munkásszövetségeik (Gewerkverein) terén az elsők és leghatalmasabbak az angol trade-unionok. 1902-ben Angliában volt 1183 munkásszövetség 1,915.507 taggal s 88,491.920 M. vagyonnal. Németországban a szabad munkásegyesületek (Freie Gewerkschaften) 63 központi szövetséggel (Zentralverband) s több mint 1,000.000 taggal; a Hirsch-Dunkerféle munkásegyesületek kb. 116.000 taggal. A szociáldemokraták vészben már felhagytak a Marx-féle elméleti tudósok eszméivel. »A jövő szociálista állam« eszméje helyett többet foglalkoznak már a kenyérkérdéssel. Sajnos, az anyagi helyzetük előmozdítására irányuló törekvéseikből is lépten-nyomon kiérzik az »uralkodó-osztályok« gyűlölete. Vegyük ehhez még hozzá egyházés hazaellenes gondolkodásukat, törekvéseiket és cselekedeteiket! Hisz nem tagadhatják, mert katekizmusaikban hirdetik: »Senkise méltó a szociálista névre, csak aki istentagadó s aki teljes erejével azon működik, hogy a hitetlenség minél szélesebb rétegben elterjedjen.« Hazafiságukra meg elég jellemző, hogy magukat »nemzetköziekének nevezik. Tehát egy hazához sem kötik magukat. Ilyen programm mellett, ha elégséges hatalom és eszközök lesznek kezükben, egy percig sem fognak késni, hegy a szerintük »ósdi államépületet« erőszakos kézzel összezúzzák. Ha sikerül nekik az összes munkásokat a saját szellemükkel eltölteniök, akkor kétségtelen, hogy a mai állami és társadalmi rendnek napjai meg vannak számlálva. A csizmadia-munkások bérharcából kifolyólag azt hallottam, hogy a munkások memorandumában feltüntetett pontok közül legfőbb kifogásuk van a munkaadóknak az ellen, hogy ker. alapon szervezkednek. S hogy ennek a szervezkedésnek elismerését kérik. Csak ker. szakszervezetben levő munkással szabadjon a munkaadónak dolgoztatniok. S miért kívánják ezt ? Bizonyára csak az egyházhoz és a magyar hazához való ragaszkodásuknak akarnak hangos kifejezést adni ezáltal (legalább' én más okot nem tudok). Az a kérdés ezek után, jogos-e a a munkaadóknak a ker. szakszervezet elleni kifogásuk ? Kérdés, vájjon szükséges-e, hasznos-e az állami és társadalmi rendre nézve a ker. alapon való szervezkedés ? Bizonyos, hogy mai állami és társadalmi rendszerünk fönnállása egyesegyedül a ker. szakszervezetek oszlopán nyugszik. Nem a hadsereg tartja már fönn a társadalmi rendet. A szociáldemokrata szakszervezeti szellem ugyanis a hadsereget is megmételyezheti. A biztos oszlop továbbá nem az erőszakos torvények, melyek csak ronthatnak. Nem is a szociális törvényhozás, mert ezek csak fokozzák a munkásseregekben a szociáldemokrata szellem mellett a több után való kívánságot. A jelenlegi állam épsége csakis olyan munkásságtól függ, mely megőrzi magát a szociáldemokrata szellemtői, melyet ker. szellem hat át. Átlátták ezt Németország s a többi államok vezetőférfiaí s siettek is a munkásokat ker. alapon szervezni. Németországban 1901-ben a ker. munkásegyesületeknek kb. 265.000 tagjuk volt. Nálunk Magyarországban csak a legújabb időben szerveződnek az egész országra kiható szövetségek. De hisz az egész ker. szociálista akció nálunk még csak 16 éves múltra tekinthet vissza. Mindamellett elég szép eredményeket értünk el. Nálunk is szükség van a ker. alapon való szervezkedésre. Ha tehát a magyar hazának, a társadalmi rendnek fönnállását hűen óhajtjuk, (s ki ne óhajtaná ezt a csizmadiaiparosok közül is?) akkor csak örülnünk lehet a »kereszt« jegyében való szervezkedésnek. Izgatás nélkül mondom, ebből a pontból nem szabad a sztrájkolóknak semmit sem engedniök. Ezt a szervezkedést kívánja tőlük keresztény nevük is. Bár már előbb szervezkedtek volna! Mi nem forradalommal, nem dinamittal akarjuk megoldani a szociális kérdéseket, (mindenki meggyőződést meríthet erre nézve a sztrájkoló csizmadia-munkások kifogás alá nem eső viselkedéséből is), hanem szeretettel. Olyan szeretetet értek, mely nem üres szóbuborék, hanem eleven tett. Mi a testet a lélekkel együtt akarjuk gyógyítani, (vagy talán jobb lenne, ha ezen sztrájkoló munkások lelkét a demokrácia gyógyítaná ?! Igenlő esetben sajnálkozásomat fejezem ki). Jól mondja Prohászka Ottokár püspök ur egyik jeles cikkében: »A szociális bajok legjobb orvosszere az isteni szeretet volna, mely az elfonnyadt erkölcsi világot ismét életre ébreszthetné. Az isteni szeretet tudna minden bajba, minden kinba először lelkivigaszt, édes békét csepegtetni s e cseppektől gyógyulna a szívvel, lélekkel együtt a test is; mert a beteg embernek, a szegény embernek többnyire beteg és szegény a. szive és lelke is, nyugtassuk meg a szivét és lelkét is.« Ezt akarjuk mi ker. szociálisták s ebben minket megakadályozni ker. embernek nem szabad. Z. Czigány Gyula a ker. munkásegyesület elnöke. HÍREKMa délután a Kat. Kör kerthelyiségében zene lesz. — Zászlószentelés. Lélekemelő ünnepség keretében szentelik föl ma délelőtt a pápai polgárleányok diszes zászlóját a plébániai templomban. Este pedig a ker. szociális-egyesület kerthelyiségében igen fényesnek Ígérkező táncmulatságot tartanak a zászlóalap javára. A kedélyesnek ígérkező táncmulatságra felhívjuk olvasóink figyelmét.
