Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-07-07 / 28. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 junius 16. lelkiismeretesen) és megfeledkeztek arról, hogy az egylet — a változott viszonyokat tekintetbe véve — tagjainak osztályérdekeit is hivatva van védeni, akkor születtek meg a munkásegyesületek. Céljuk lett: A ker. munkásoknak a szociáldemokráciától való elvonása, a munkásoknak vallásos és általános gazdasági-szociális képzése. Hogy e szép programmot megvalósítani még nem tudtuk, annak az az oka, hogy a segítségre alkalmas egyének: a világi intelligencia ridegen visszautasította segítségért feléje nyújtott kezünket. S maradtunk magunkra mi papok, (már akik ezek közül is dolgozni készek e téren!) kik támogatás nélkül a Legjobb szándékunk mellett is egyéb elfoglaltságunk miatt csak keveset tudunk tenni. A munkásegyesületek célja tehát: »a munkások testi és szellemi helyzetének emelése.« »A szellemi és erkölcsi helyzet emelésére, mondja XIII. Leó, a nagy szociologus — elsősorban szükséges, hogy a munkások vallásoktatásban és bátorításban részesüljenek«. Az anyagi helyzet javításához tartozik: a munkások tanítása és továbbképzése, azután a közös pénztárak, melyek munkahiány, betegség, elöregedés, vagy baleset alkalmával támogatásukra szolgálnak s igy legalább a munkásbiztositásnak szívesen vett kiegészítő részét alkotják. Ugye mily szép, nemes céljaink vannak?! E programmot a »pápai ker. munkásegyesület« is meg tudná valósítani, ha hidegséggel nem viseltetnék iránta magának a munkásosztálynak is egy része, de meg főleg az intelligencia (bezzeg szerepeltek a másvallásu intelligensek a »demokrata-otthonban« eleget!) Ezen egyesületnek nem programmja a sztrájkok rendezése, bármily igazságosak legyenek is azok, bár az igazságos sztrájkot nem kárhoztatja. Alaptalan tehát a munkaadók emiitett vádja. Ok ugyanis nem tudnak különbséget | tenni a munkásegyesületek s a szakszervezetek között. Mig az elsőnek tagja lehet bárminő foglalkozású munkás, addig az utóbbi csak olyan tagokat vesz fel, kik egy és ugyanazon mesterséget űzik. Ily szakegyesületek: a bányamunkások, szövőmunkások, gépépítők, kovácsok, lakatosok, betűszedők, bőrmunkások (cipészek, csizmadiák) stb. szakegyesületei. Hogy a munkásoknak ily egyesületek létesítéséhez is joguk van, az kétséget nem szenved. Ily szakegyesületek jogosultsága még akkor sem támadható, ha nem volna más céljuk, mint az anyagi helyzet javítása érdekében a munkaadók túlkapásait korlátozni. De más céljuk is van azoknak. 1. Előmozdítják a tagok szakbeli kiképeztetését (oktatás, szaklapok stb. által). 2. A munkások szakképzettsége az illető iparágnak magának is nagy hasznára van s igy könnyebben fogja a versenyt a külföld hasonló iparágával szemben kiállani. 3. Ha a munkások alapos szakképzettséggel rendelkeznek, helyzetük munkaadójukkal szemben is javulni fog, mert képzettségük bérüket emelni fogja. 4. Továbbá a szakegyesületek könnyen és eredményesen siethetnek saját tagjaik segítségére mindenféle intézményekkel (pl. munkaközvetítéssel, segitőpénztárral stb.) Örvendek, hogy a vezetésem alatt álló kér. munkásegyesület bőrmunkások-szakszervezete a csizmadia-munkások 60 tagjával szaporodott. Ezáltal egy hatalmas szakszervezet létesült, mely a jövőben szándékozik is az emiitett szakszerű célokat megvalósítani. Elszomorit az a tudat, hogy csak az anyagi kérdés tudta őket végre-valahára összehozni, de hiszem, hogy anyagi helyzetük javulása után is együtt maradnak, hogy kimutassák hálájukat azon szakegyesület iránt, mely küzdött jogos követelésükért. Innen, a szakegyesületből indult ki -— m. t. munkaadó urak, akár hiszik, akár nem — a sztrájk. És ez nem is lehetett máskép. Hiába vádolják az anyaegyletet, hiába az alaptalan vádaktól már megedzett csekélységemet, maga a megélhetés nehézsége állította csatasorba munkásaikat. Ugye, amikor a demokrata kőmivesek és cipészek szakjának tagjai sztrájkoltak, senkinek se jutott eszébe, hogy X. Y-t említse izdatóként; csak amikor egy ker. intézményről van szó, (mely intézmény »a keresztnélküliekkel« ellentétben »a kereszt jele alatt« kéri az emberies gondolkodást) akkor jut Önöknek eszükbe oly embert vádolni, aki ugyan a sztrájkra senkit se buzdított, de aki mégis méltányosnak tartja a munkások kérését; aki — mivel más intelligens ember nem vállalkozott (csupa ántiszimpátiából) a munkások vezetésére — szivesen feláldozza idejét az egyesület érdekében és osztozik a munkások örömében és bánatában. Nézzenek át a demokrata táborba! Ezek az »urak« már átlátták, hogy a »jövő szociálista állam« Ígérgetésével nem lehet többé a tömegeket föltüzelni, mert ezek élni, napról-napra fölfelé törtetni akarnak. Megalkották tehát a szakokat, száz ponton kezdik a harcot sorsuk javításáért s erednyeket érnek el, amint bértáblázatuk mutatja. Harcaikat mindig erőszakosabb, kiterjedtebb és öntudatosabb módon rendezik. Ami pedig a jövőben még inkább fogja őket lelkesíteni, az azon akarat, hogy soha semmivel sem fognak megelégedni s minden eredményt csak előlegül fogadnak el a későbbi s végre is teljes eredményre. Az egész téren csak egy hathatós gát van, mely a fönt vázolt mozgalmat föltartóztatja: a ker. szakszervezetek. A ker. szakszervezet is a munkásosztálynak egy magasabbra törekvő mozgalma. De sokkal mérsékeltebb követeléseiben, nem követel mindent, csak annyit, amennyi műveltségi fejlettségüknek és az adott különös körülményeknek megfelel. Ha ezeket a követeléseket nem támogatná, akkor az egész ur. Talán nem is nézné ki belőlem, de az vagyok. Választhattam volna egyebet, amire talán nagyobb szükségem lett volna, de az én szemeimet megbűvölte egy kép. De milyen kép! Szinte vibráló szinek, melegség, hangulat. Egy vagyont ér az a kép, uram. Fekete (kellemes érzések között): Örülök a szerencséjének, Szikora ur. Ezután talán nem igen fogják bántani pillanatnyi pénzzavarok. Szikora (meggyőződéssel): Én is hiszem. Sőt tudom. Bizonyos vagyok benne. Hanem .. . hanem ebben a percben még . .. Fekete ur (éles kiáltással szakítja félbe): Pincér, fizetek! Pi ncér: Igenis, kérem . . . (Elrohan a túlsó oldalra, ahol valaki türelmetlenül csengeti a poharát.) Szikora (összeszedi összes meggyőző képességét): Ugy áll ugyanis a dolog, hogy a kép már az enyém. De helyesnek tartaná-e, Fekete ur, ha még annak elszállítását is a tanár barátomtól kívánnám. Nem, ez -ocsmány visszaélés lenne. A kép nagy, a munkások sokat követelitek. Számitok önre, Fekete ur. Plusz koronát ön könvnyen nélkülözhet . . . Fekete (feláll. Dühösen rivall a pincérre): Meddig kell még várnom? (Diktál:) Egy kávé, két sütemény. (Fizet.) Így ni A kabátomat! Szikora (szintén feláll): Én is megyek. (Előveszi a tárcáját.) Ejnye, nincs aprópénzem. (A pincérhez:) Fekete ur rendezi a számlámat. Pincér (hajlong): kérem . . . Fekete (savanyu arccal nyul újra erszénye után és fizet.) Szikora (huzza a kabátját és szolgálatkészen segédkezik Feketének is.) Önnel megyek. Egy kis séta nem fog ártani. Fekete (mogorván): Én nem sétálok. Szikora (udvariasan): Nem tesz semmit. Elkísérem. (Megy utána ki a kávéházból.) Fekete (haragosan): Én villamoson megyek. Szikora (ragyogó arccal): Jobb lesz csakugyan. Inkább szeretem. (Megáll Fekete mellett a villamosmegállónál.) Fekete (indulatosan): Hát csak menjen maga villamoson. Nekem itt a közelben van dolgom. (Megbillenti kalapját és elindul.) Szikora (makacsul követi): Elkísérem. Szivesen elkísérem. Fekete (dühöng): Elég lesz öt forint? Szikora (felragyogó szemekkel): Ha több nincs, hát nem bánom. (Fekete villámló szemekkel tépi ki tárcáját és odacsap egy ragyogó, újdonatúj tízkoronás aranyat Szikora markába.) Fekete (vészjósló hangon): Most aztán induljon! Szikora (nyájas mosollyal): Hogyne, még sok .dolgom van. Jó napot, Fekete ur! A viszontlátásra! Nagyon kellemesen elbeszélgettünk. (Megbillenti csak ugy kicsit és hetykén a kalapját és felugrik az induló villamosra. Fekete ur dühösen lohol tovább a széles körúton.)