Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-05-19 / 21. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 április 164. kat tartanak fönn, melyek munkanélküliségi, kiházasitási, gyermekágyi, betegségi és temetkezési segélyben részesitik tagjaikat. Gondoskodnak szórakoztatásukról, művelődésükről, tovább-képzésükről, mind a szakmájukban, mind a háztartás körüli teendőkben, főzésben, szabásban, varrásban; van ingyenes munkaközvetítésük és jogi tanácsadójuk, könyvtáruk, szociális kurzusaik stb. stb. Gyönyörű eredmények! A csodálkozáson kívül csak egy szavunk van hozzájuk: bár mi is ennyire volnánk! Hiszen tennivaló lenne nálunk is elég! Hála Istennek és néhány budapesti hölgynek és urnák, a munka nálunk is megindult! Fővárosunkban már négy virágzó egyesület van. Három kerületben éppen most folynak az előkészületek új egyesületek szervezésére. A fönnállók rövid félév alatt három alkalommal tartottak varró- tanfolyamot, amelyeken mintegy 200 munkásnő vett részt. Ezt az áldásos intézményt szeretnők beilleszteni egyesületi életünkbe. Félre ne értsen senki bennünket! Nem sztrájktanyát akarunk építeni, hanem iskolát! Iskolát, amely a munkásnők lelki, erkölcsi, szellemi és testi életét olyan értékekkel gazdagítaná, olyan színvonalra emelné, olyan irányba terelné, hogy a meglevő bajok minimumra szorításával kedvező viszonyok állnának elő. Megértő jóakarat, támogatás a felsőbb rétegekben (ezért mondottuk el amint hogy én is jó egészségnek örvendek.« De nem. Tiz teljes esztendeje sor kevés, hanem annyi sem érkezett tó'le. Az öreg Boros Józsi szive mindjobban sajgott, feje mindjobban puhult. Végre nem vallotta ki már tovább, fölkerekedett, föl akarta keresni fiát, hogy átkarolja, megölelje s azt mondja neki: — Édes fiam, egyetlen, elveszett fiam, csakhogy megtaláltalak. Most azután gyere haza, légy vigasztalója, támasza szegény öreg apádnak. Ez volt, mi Boros Józsit, az öreg embert világgá hajtotta. Bot a kezében, tarisznya a nyakában, úgy mérte végig az egyik vármegyét a másik után. Hová, merre tartson? Mit tudta ő ? Fiát kereste s valami üztehajtotta cél nélkül előre. Szüntelen előre. Az eső verte, a szél ráncigálta, volt is íödele, meg nem is: itt befogadták, ott kihajtották, szóval csavargó volt a szó szoros értelmében. Mikor azután előhozakodott vele> mi járatban van tulajdonképen, akkor némelyek gúnyosan nevettek hozzá, mások meg sajnálkoztak fölötte. Hanem Ferkót, azt csak nem találta meg sehol. Pianem hát van Isten az égben, ki megkönyörül a szegény sorsüldözötteken a fölszerény megjegyzéseinket e helyen), a saját céljaikat szolgáló eszme lelkes fölkarolása a munkásnők soraiban, s társadalmi életünk olyan szervvel gyarapszik, melynek jótékony hatását érezni fogjuk fönn is, lenn is! A ker. szocializmus története. — Irta: Dr. Lakatos Géza. — (Folytatás). Ausztria. Ami Ausztriát illeti, ott német nyomokon indult a mozgalom és ahhoz hasonló eredményeket ért el. Az idő előrehaladottsága folytán nincs terünk részletesen kitérni az osztrák mozgalom fejlődésére, de meg kell jegyeznem egyet. A nagyközönség, amely csak újságból értesül az osztrák keresztényszociálistákról, csak annyit tud róluk, hogy nagy magyargyülölők. De hogy minő óriási társadalmi és gazdasági, általában szociális munkát végeznek, arról az újságok és ennek folytán a közönség nem vesz tudomást. Ezek után legyen szabad még röviden vázolnom a hazai keresztény szociálizmus múltját és jelen állását. 8 éve annak, hogy Magyarországon is megindult a ker. szociális mozgalom. 1903. őszére járt már az idő és már 35 éves múltra tekintett vissza a nemzetközi és forradalmi szociáldemokrata párt, amikor egy ifjú csapat nagy merészen vállalkozott arra, hogy a szociáldemokrácia diadalmas előnyomulásának útját állja. Nehezen, nagyon nehezen ment a dolog kezdetben, de megindult. Egymásután alakultak a ker. munkásegyesületek, mozgalmunk ezen előőrsei sorra tűntek fel Dunántul és Erdélyben, a Nagyalföldön és a Felvidéken. dön. Megkönyörült boldogtalan Boros Józsin is: megtalálta a fiát. Este felé járt az idő. A nap már beletemetkezett a szemhatár domború vánkosaiba, mikor Boros Józsi falu felé közeledett. Azután találkozott valami béresfélével, ki épen a mezőről volt hazatérőben. Azt szólította meg, vájjon nem juttathatna-e neki éjjeli szállást a fészerben, istállóban vagy akárhol másutt. A béres végignézte a maga emberét s utána megvakarta a íületövét. -— Ha tőlem függne, kezdte elgondolkodva, akkor hiszen kerülne valami helye, atyafi. Velem az istállóban szépen elhálhatna. Hanem ... Izé ... No ... — No mi baj mégis ? — Ha gazdám megtudja, akkor kitellett nála az esztendőm. Ki nem állhatja a csavargókat. — És azt hiszi, hogy én közönséges csavargó vagyok ? kiáltott föl önérzettel Boros Józsi. — Én nem hiszek semmit, felelt a béres sietséggel, hanem hogy a gazdám minden utasemberben csavargót lát, azt nagyon jól tudom. Mondom no, bajosan megy a dolog. — Akkor hát másutt kell kopogtatnom. 1904. őszén már kongresszusra gyűltek össze egyesületeink és megalakítottuk a Ker. Szociális Egyesületek Országos Szövetségét. Azóta napról-napra erősödik mozgalmunk, ahol egyszer megvetettük lábunkat, ott vagyunk és megmaradunk, élünk és gyarapodunk dacára jóbarátaink közömbösségének és ellenségeink minden erőfeszítéseinek. így haladunk előre lépésről-lépésre, következetesen eszményünk, a politikailag független, gazdaságilag erős keresztény Magyarország felé. Egyesületeink száma megközelíti a 150-et, van több országos egyesületünk, van 11 országos szakszervezetünk. Van már saját keresztényszociális .sajtónk, még pedig azt hangsúlyozzuk, magunk erejéből! Több vidéki politikai napilap, magyar, német, tót és bunyevác nyelvű hivatalos politikai hetilap segit egyelőre. Mozgalmunk jelenleg 3-as főirányban halad, társadalmi téren egyesületeinkben, gazdasági téren szakszervezeteinkben és politikai téren a politikai párt utján törekszünk érvényesíteni a ker. szociális eszméket. A ker. szociális egyesületek az előőrs és utászok szerepét töltik be mozgalmunkban. Általános a jellegük, nem pnsztán munkásegyletek, hogy benne minden társadalmi rend és osztály helyt foglalva munkálkodjék társadalmi programmunk megvalósításán. Azért népfelvilágositás, közművelődés a főcél, amely felé az egyesületek törekednek. Továbbá, mint anyakaptárból, belőle rajzanak ki az egyes társadalmi rendek gazdasági szervezetei. így jönnek másodsorban a gazdasági érdekszövetkezetek, a tágabb értelemben vett szakszervezetek, ahová mindennemű munkásszakszervezetek, gazda, iparos- és kereskedőszervezetek tartoznak. — Ne tegye azt, galambom, vetette ellene a béres, kinek, ugy látszik, jó szive volt Igen, majd csak találunk módot valahogy, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon. — Hogy érti azt kelmed ? — Csak ugy, kedves atyámfia, hogy most szépen elmarad s később, ha egy kicsit sötétebb leszen, akkor belopózik az udvarunkra Csak tartson egyenesen az istállók felé; a többi majd a magam dolga lesz. S ebben mégis állapodtak. Az öreg Boros vagy egy órahosszat eldünnyögött a faluvégen s azután ugy besompolygott az emiitett ház udvarára, hogy még a holdvilág se látta, mert felhők között játszott bújósdit a csillagokkal. A béres már leste, szépen bevezette az istállójába, hol éjjelre ágyat rögtönzött neki. De előbb még szerény vacsorával is kínálta. Kenyér, meg kis szalonna volt az egész, hanem Boros Józsi végtelen szívesen fogadta azt is. Még nem kezdtek el falatozni, hogy künn az ajtó előtt valaki harsányan megszólalt: — Hé, Istók! Jóllaktak már az ökrök? Meg is itattad őket? — Igenis kérem alázatossággal, ugrott föl a béres az ajtó felé törekedve, de előbb