Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-04-21 / 17. szám

1912. április 21. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. azonban dicséretre méltó kitartással mind­végig figyelemmel kisérte a tárgyalást. Pedig a tárgyalás szinvonálát épenséggcl nem mondhatjuk valami nívósnak, különösen ha a »"Dunántul Athenjé«-hez cimzétt büszke: elnevezésre gondolunk. A fegyelmezettséget, az önuralmat, mások véleményének tiszte­letben-tartását nem igen ismeri a képviselő­testület. Ideges türelmetlenséggel, hangos közbeszólásokkal zavarják a felszólalókat. íA polgármesternek egész bátran diplomát lehetne adni a harangozásból, annyiszor kell lóbálnia a kTsebbszerü harangnak is beillő csengetyűt). Az ülés egyébként a szokásos »pont« három órakor kezdődött. A jegyzőkönyv hitelesítésére Faragó János, Beck Zsigmond, Ács Ferenc, Kerbolt Álajos és Béri Zsigmond képviselőket kéri fel a polgármester. A mult ülés jegyzőkönyvét Révész Arnold v. mér­nök felszólalása után hitelesítették. Napirendre-térés előtt bejelenti a pol-, gármester, hogy a vármegye jóváhagyta az Erzsébet-iíget kibővítésére vonatkozó városi határozatot. A belügyminiszter meg 23.500 K-t küldött a városnak. Hogyne vették volna tudomásul! Interpelláció nem.volt Kerbolt Alajos indítványára a napirend megváltoztatásával a kényszervágások alkalmával felmerülő költ­ségek elengedése ügyében« beadott kérvényt tárgyalta először a közgyűlés. Potom összeg­ről volt szó, mindössze 200 egynéhány ko­ronáról, mégis hosszadalmas vita keletkezett belőle. Tálos v 'ndor azt fejtegette, hogy a mai drága világban igen sokba kerül a marha beszerzése, nevelése. S ha a jószág kényszervágás alá kerül, az árának csak .harmadrészét kapja meg a tulajdonos. Minek azt a szegény embert még újabb, 35—40 korona kiadással terhelni? Megteheti ezt a város? (Ellenmondások). Ezt az urak nem tudják, ezt csak azok az emberek érzik, »akiken megtörténik a kényszervágás.« (Élénk derültség). Dr. Kende Ádám hevesen tilta­kozik a kérelem teljesítése ellen. Ez nem a humanizmus kérdése, nem szociális vonat­kozású dolog, ez rideg osztályérdek. Vesze­delmes precedens keletkezhetnék abból, ha a város magáévá tenné ezt az ügyet. Ki kártalanítsa az iparost, a kereskedőt, ha va­lami baj éri ? Az is a városhoz jöjjön segít­ségért ? Manapság a kisgazdának van legjobb dolga. Biztosítsák a marhájukat s akkor nem sújtja őket olyan nagy csapás, ha kényszer­. vágatásra kerül a sor. Dr Kende beszéde alatt folyton zajongtak a szociálisták. Sürün emlegették a »tőkepénzeseket«. Alig ült le Kende, azonnal felpattant Kerbolt Alajos. Kende emleget itt osztályérdeket — úgy­mond — holott ennek épen ő a legfőbb képviselője. Ezért rendre utasította őt a polgármester. Meghajlik a rendreutasítás előtt, sajnálja, hogy azt a kifejezést hasz­nálta; azért úgyis tudja mindenki, hogy úgy van, ahogy ő mondotta (derültség). Egyéb­ként itt a képviselőtestületben is az osztály­érdek uralkodik. Nem osztályérdek volt-e a Kossuth-utca és a Deák-utca aszfaltérozása (?) Nem osztályérdek volt-e az aikai szerencsét­len áldozatok családja számára megszavazott városi segítség ? (Viharos ellenmondások. Zajos közbekiáltások: Szép szociálista!) Osz­tályuralom nincs Magyarországon ! (Megható! Hát akkor mi a csuda ellen küzdenek?) Igaz, hogy jó dolga van az agráriusnak, de csak a nagybirtokosnak, a kisgazdának an­nál szomorúbb a sorsa. Meg akarjuk tudni, kik fogják pártját a kisembernek, fejezte be nagy páthosszal s névszerinti szavazást kérő ivet adott át a polgármesternek. A bomba azonban nem robbant fel, mert Lamperth Ferenc rövid felszólalása után Hajnóczky Béla állott fel szólásra. Kereken visszauta­sítja azt a vádat, hogy ebben a teremben nem karolták fel a kisgazdák érdekeit. Oly csekély összegről van szó, hogy emiatt igazán nem érdemes hajbakapni. Azt ajánlja, teljesítse a közgyűlés egyhangúlag a ga-zdák kérelmét. Erre aztán Kerbolt is visszavonta a névszerinti szavazást kérő ivet s a képvi­selőtestület óriási többséggél (7 szavazat ellenében) magáévá tette a gazdák kérelmét. Az 1911. évi gyámtári számadásokat tudomásul vették, az újpesti vakoknak nem szavaztak meg segélyt, mert szegény a vá­ros s a pápai vakok Szombathelyre men­nek. Az Erzsébet-ligethez csatolt uj terület parkirozási költségeire 2Q00 koronát szavazott meg a közgyűlés. Kerbolt Alajos az Alsó­város számára is kér ligetet, mert az Erzsé­bet-liget igen messze van. Lőw.y László örül, hogy akad képviselő, aki az Alsóváros szamára kér ligetet. . ö már 30 év óta sür­geti. Mivel ezzel az üggyel kapcsolatban a v. mérnök azt javasolta, hogy a főtemplom előtt éktelenkedő szökőkutat vigyék az Erzsébet-ligetbe, (okosan is tennék, igazán érdemes volna megszöktetni!), dr. Lőw,y László is, dr. Kende is azt vitatták, hogy ezt a kérdést nem lehet ötletszerüleg elin­tézni. Parkírozni kellene a templom elejét. Adják ki ezt az ügyet tanulmányozás-végett az építő- és szépítő-bizottságnak! (Egy hang: Az majd föltétlenül elcsúnyítja! Derültség). Somogyi József szólalt még föl, azután dr. Kende indítványát fogadta el a közgyűlés. A tisztviselőtelep háztulajdonosai víz­vezetéket, villanyvilágítást, aszfalt-gyalogjárót és az úttest jó karba helyezését kérték. Ez a kérelem, noha 36.000 korona kiadást Je­lent, dr. Lőwy László ellenző és Hajnóczky Béla pártoló felszólalása után egyhangúlag keresztülment. Az új tűzoltó-szerkocsi beszerzése is parázs vitát provokált. Kerbolt . Alajos az iránt érdeklődött, hova lett az az 500 K, melyet a város a »jübeleumi« ünnepség költségeire szavazott meg a tűzoltóságnak? hozzá tartozó részekkel együtt, örökösödési jogon feloszthatlanul és elválas2thatlanul bí­randó örökös tartományaiban megállapított.« Méltóztatnak észrevenni a különbséget? Magyarországon a Rendek »átruházzák« a nőágra az örökösödő jogot, — Ausztriában, az örökös tartományokban azt a fejedelem állapította meg. De ezeket kimondván a törvény, köz­vetlen utána a 9. §-ban kimondja a hozzá­kötött feltételeket is, így: »És ekképen a felséges ausztriai házba behozott és elismert ; liőági örökösödést a fenntebb leirt sor sze­rint megállapítják, kiterjesztvén most ak­korra, (t. i. ha a fiág csakugyan kihal), az 1687. 2. 3., valamint az 1715. 2. és 3. tör­vénycikkeket.« Ezekben pedig az foglaltatik, hogy »mindegyik örökös király tartozik magát trónraléptekor Magyarország határain belül megkoronáztatni, koronázásakor kir. hitlevéllel és esküvel is biztosítani a nemze­tet, hogy az ország jogait, szabadságait és törvényeit megtartja, s az ország területi épségét is sértetlenül fenntartandja; hogy Magyarországon soha másképp uralkodni nem fog, mint az országnak eddig hozott és jövendőben országgyülésileg hozandó saját törvényei szerint, s igy más tartományok kormányzati módját és törvényeit Magyar­országba behozni nem fogja«. Mindezek után pedig a 11. §-ban azt is immár harmadszor világosan kikötötték az ország rendei, »hogy a kijelölt nőágak kihaltával a szabad királyválasztás joga a nemzetre ismét visszaszálljon.« Megállapította tehát a törvényhozás, hogy a két birodalom uralkodója mindig ugyanaz legyen, amíg a taxatíve felsorolt 3 (tulajdonkép csak egy, mert József is, Károly is, I. Lipót gyermekei voltak) ág utódaiban tart, s így létesítette azt a jogi és nemzet­közi állapotot, amit personal-uniónak nevez­nek. Csak ezt és nem többet, mert ami ennek következtében részint az idők folya­mán létesült, részint a gyakorat alapján a király kezében maradt, azt csak sok idő, másfél század eltelte után codificálta a magyar törvényhozás 1867-ben. Értem ez­alatt kiválólag a külképviselet, hadügyek és ezek költségeinek dolgát, amelyeket 67-ig, akkor, amikor alkotmányos uralom volt, soha nem Ausztriával, hanem mindig a ki­rállyal intézett a nemzet. Állapítsuk meg most, ami előadásom tulajdonképeni törekvése, hogy mi bizo­nyítja az osztrák pragmatika szankció és a magyar nőági öröklési törvény nem azo­nos voltát sem létrejöttére, sem formájára, sem tartalmára, sem jogi természetére nézve. Az első különbség, amint már fentebb ismételten érintettem, abban van, hogy amíg odaát 1713-ban és császári rendelet alakjá­ban létesült a trónöröklés rendezése, ami tehát hazánkra ipso facto nem is lehetett érvényes, nálunk 10 éyvel később és orszá­gos törvény utján jött létre, sőt két évvel, ; a pragmatika szankció kiadása után még mindig csak a fiág öröklő joga hozatott újra törvénybe, s ennek kifogytával a sza­badválasztójog újra megerősíttetett. Másodszor: azok a feltételek, amelyek­hez az örökösödés kötve van. Ausztriában ehhez csak az van függesztve, hogy a kor'ofia­országok örökre elválaszthadanul birtoklan­dók, inig nálunk/ mint föntebb szintén lát­tuk, koronázás, hitlevél, királyi eskü; törvé­nyek alapján való kormányzás,- a jó'gők tiszteletben és érvényben tartása, feltét-élei voltak az ujabb királyi előny megadásának. Harmadszor: lényeges -különbség aa leányág öröklő jogának törvénnyel korlátozo-tt volta, t. i. hogy az említett 3 ág Károly-, József és Lipót lányainak nem létében-a szabad királyválasztás joga, amely nem halt meg, csak szünetelt (úgynevezett ius- la>tens, amely a felfüggesztő feltétel bekövetkeztével feléled), ismét megilleti a nemzetet. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents