Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-01-06 / 2. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 január 21. hogy erre a kérdésre ismételten is ! visszatérjünk, egyelőre csak egy szem­tanú leírását közölj iik a »Ouellwasser fürs Deutsche Haus« c. folyóiratból, Simon­csik Edének a Kath. Szemle f. évi 1. számában megjelent cikke nyomán: »Fönn a kápolnában protestáns lelkész búcsúztatja a halottat. Adott jelre megindul a koporsó és száll lassan lefelé a süllyesztőn. A kápolnában tisz­tán kivehető, amint a koporsó leér a fütőcsarnokba és rácsapódik a kemen­cébe vezető vágányra. Zakatolnak az apró kerekek, nagy zajjal kinyilik az izzókemence szája, rövidre rá nagy robajjal csapódik be a hatalmas ke­menceajtó nehéz záraival. Ugyan minő gondolatok kelhetnek szárnyra^ ezek hallatára a gyászolók lelkében ? És alig ért be a koporsó a kb. 1600 fokra izzasztóit kemencébe, egy szempillantás alatt, úgyszólván, leolvad a halottról a koporsó és ruházat. Az érckoporsó is. A hulla meg ott fekszik siralmas mez­telenségében az izzó rácson. Azzal mái­nem végez oly könnyen az izzókemence. Az izmok megrándulnak az irtózatos hőség hatása alatt, a tagok agyongör­bülnek a lassú izzás folyamata alatt, amint azt egy kemény fadarab izzó égésénél is láthatjuk. A hulla szinte újra éled, mintha az a szerencsétlenül agyonnyomorgatott holttetem még végső pillanatában is lázongva tiltakoznék az ilven erőszakos megsemmisítés ellen. j Ö A teljes elégés mintegy 3—4 órát vesz igénybe. Akkor aztán a halott tűztől megkimélt »földi maradványai« lassan-lassan átesnek a rácson, le a földre. Ezután egy különös — a kémény­seprőknél látható — eszköz kezdi meg működését. Ez eddig a kemencéhez volt támasztva. Közönséges vakaróvas, A mély, öblös utak egyikéből rikitóan pirosruhás hölgy terjedelmes alakja bonta­kozott ki. Narancssárga napernyőjével felé­jük intett s lihegve közeledett. — Nini, a Barátos! — kiáltott mély meglepetéssel Eta. — Hát ez hogy kerül ide és kinek integet? Csak nincsenek mély barátságban ? — A feleségem. Eta rámeredt tágra nyilt szemmel, ijedt, megdöbbent csodálkozással. Első pil­lanatban egyebet alig érzett. — A felesége ... — ismételte. Az asszony már oda ért. Kicsit lenéző, gőgös fejbiccentéssel üdvözölte a leányt s karon ragadta az urát. Lapos, elhízott arcán mintha pillanatra gúnyos káröröm villanna meg, de apró kis szemeiből már a félté­kenység lángja csapott ki. Szentgály mély tisztelettel köszöntötte a leányt, anélkül, hogy egyetlen pillantással reá merne tekinteni. Eta utánuk nézett. Látszott, hogy az asszony szemrehányásokat tesz az urának. Eta csak nézte-nézte, míg alakjok beolvadt a zöld lomberdőbe. Azután kacagni kezdett olyan fájó kacagással, hogy könye is ki­csordult belé. hatalmas vasnyéllel. Ezen szerszám segítségével levakarják a rács alatt maradt koporsó-, érc- és holttetem­maradványokat s ez az összekapart egyveleg rákerül egy lapátra. Miután az egész lehűlt, kiválogatják az érc­részeket, a többi a »megboldogult földi maradványai«. Mind e látott dolgok gondolkodóba ejtettek s azon jártattam eszem, hogy szebb, előnyösebb-e egy ilyen hamvasz­tás a holttest természetes elporladásánál! Tépelődéseimből vezetőm riasztott föl, aki behúzott egy oldalcsarnokba; ennek egyik fala tele volt apró, fiókszerű nyí­lásokkal, mikben különböző »urnák« foglaltak helyet, köztük számos átlátszó üvegurna, égetett borjak és sertések maradványaival. Ezeket »próbakép« menesztették a kemencébe, hogy lássák az égés összes fázisait, eredményeit, hogy az ilyen próba bátorságot öntsön, ugyan kibe ? Talán a »félénk« halottak lelkébe! Volt ott azonfelül üres urna is, aztán egy másik, melyben egy nemrég elégetett férfi hamvai pihentek. Néztük az urnákat, vezetőm nagyban magyarázott, én azonban, a »próba­úrnákban« minden igyekezetem mellett sem tudtam hamut fölfedezni, pusztán csak égetett csontrészeket. Kemenceőr vezetőm magyarázta meg aztán, hogy hát a tulajdonképeni hamut a kemen­cében uralkodó hatalmas légáramlat szélnek szórja a kürtőn keresztül és pusztán e csontdarabok — jórészt a vastag izületcsomók — maradnak meg a rács alatt. Azon is csodálkoztam, hogy mikép is férhetnek el egy felnőtt ember csontmaradványai e kis pléhdo­bozokban; de vezetőm kioktatott szépen, hogyha »nem igen akarnak beleférni«, hát egyszerűen begyömöszölik. Egészen úgy, ahogy a konzervdobozoknál szokás«. IRODALOM. Bernardinus. A közel napokban hagyta el a sajtót a »Bernardinus« c. egyházszó­noklati havi folyóirat P. Hédly Jeromos és P. Tréfán Leonárd szerkesztésében. A benne közölt beszédek rövid, tömör gondolatokban 1 felölelik a vasár- és ünnepnapok egyházi beszédeinek anyagát. Valósággal hézagpótló ezen a téren, mert könnyen kezelhető, nem terjengős és alakja is olyan, hogy zsebben igen könnyen hordozható. A lelkészkedő papságnak nem győzzük eléggé ajánlani. Megjelenik minden hó közepén. Ára egész évre 8 korona. Megrendelhető a szt. Ferenc­; rendű zárdában Kolozsvárott, ahova az elő­I fizetés is beküldhető. Életből. Rövid elbeszélések, igazi gyöngyszemek, könnyed stílusban, menten minden sablonszerű cicomától. Írójuk dr. , Hannig Györgyné, szerény, nem keresi a zajos, limonádés dicséreteket; nekünk sem ez a célunk; mert a mű eléggé dicséri önönmagát és iróját, aki elbeszéléseinek alakjait igazán az életből vette. Ügyes fo­tográfus módjára hü képeket másol az élet­ből, különösen az ifjúság oktatására, erköl­csi tanulságára, nemes szórakoztatására. De a fel nőttek is ritka élvezettel olvashatják. Bátran merjük olvasóinknak ajánlani. Ára 2 korona. Megrendelhető a szerzőnél Bács, (Bács m.j Iparos Ifjúság'. E cimen Jurkovics József, iparos tanonciskolái tanár egy illus­trált havi folyóiratot indít meg a fiatal ipa­ros nemzedék számára. A lapban csak oly cikkek látnak napvilágot, amelyek ipari j vagy tudományos szempontból az általános műveltség terjesztésére fontosak. Célja az iparos ifjúságot a testet és lelket romboló ponyvairodalomtól elszoktatni, olvasó kedvét helyes irányba terelni. A 20 oldalra terjedő lap előfizetési ára egy egész évre 1 K 20 f. Megrendelhető a szerkesztőségnél: Maros­vásárhelyt, Régi Kórház-u. 4. sz. Hírek. — Bencés tanárok prédikációi a nagytemplomban. A helybeli bencés főgimn. tanári karából FLón Oszkár j dec. 26-án, Blazovich Jákó dec. 31-én, Szilveszter-estén prédikált a nagytem­i plomban. Ma, vízkereszt napján Kelemen \ Krizosztom mondta a szentbeszédet. — A szt. Benedek-rend gyásza. Súlyos veszteség érte a szt. Benedek­rendet. Egyik érdemekben gazdag, munkás, nagyképzettségű tagja, Darvas Orbán, a soproni főgimnázium volt igazgatója, hosszas szenvedés után el­hunyt Zalaapátiban. A megboldogult 1852-ben született s 1871-ben lépett a szt. Benedek-rendbe. Kitűnő tanár, nemesszívű rendtárs, búzgó pap volt, akit szeretetreméltó modoráért Sopron­ban nagy népszerűség övezett. Éveken át agilis elnöke volt a soproni Kath. Körnek. Szenvedéseit angyali türelem­mel, példás megadással viselte. Pénte­ken délelőtt temették el nagy részvét mellett. Temetésén a helybeli székházat Hevesi Bernát főgimn. tanár képviselte. Installációk. Ma iktatják be i nagy ünnepélyességgel új méltóságába dr. Békefi Rémig volt egyetemi tanárt, az új zirci apáturat. Az installáción megjelenik br. Hornig Károly megyés­püspök is. Ugyancsak ma installálják gr. Mikes János, szombathelyi püspö­köt is. Halálozás. Gyásza van a Felsővárosi Kath. Körnek. Volt érde­mes elnöke, Horváth István, ajkaren­deki plébános, aki városunkban több évig működött, mint hitoktató, január 1-én meghalt életének 44-ik, áldozópap­ságának 19-ik évében. Szerdán temet­ték el nagy részvét mellett. Érdemeiért j jutalmazza meg őt az Ur a megdicső­| ültek koronájával. — Á Jókai-kör vasárnap, január hó I 7-én saját helyiségében este 6 órakor estélyt | rendez a következő műsorral: l.Moskovski: ! Valse E-dur, zongorán előadja Kis József; j 2. Költemények, előadja Weisz Reneé; 3. A modern magyar irodalom bárok szellemérők irta s felolvassa dr. Kapossy Lucián. 4. Kávé­traccs. Humoros duett, előadják: Krausz i'Adrienne és Szalay Irén, zongorán kiséíi ! Kis József.

Next

/
Thumbnails
Contents