Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-03-12 / 11. szám
VI. évfolyam. Pápa, 1911. március 12. 11. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katliolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A Vallásos erkölcsről. tisztesség és becsület, a testvériség és — Nagyböjti szózat. — Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári megyés püspök pásztorleveléből. Mindig azzal a gonddal s vágygyal járok-kelek, hogy bár volna a keresztény nép erkölcseiben jobb és szentebb s bár látszanék meg rajta szembeszökőkben Krisztus kegyelme s ereje, hogy elmondhatnék róla azt, amit szent Pál mondott az apostolokról: »apostoli . . . gloria Christi«, Krisztusnak dicsősége az ő tanítványai! Más koszorú úgysem kell az Urnák, mint a nyomában fakadó jobb s szebb világ hódolata. Ő is csak ezt kereste; lelkeket keresett, kik szerinte alakulnak. S apostolai is így értették őt s dolgoztak azon, hogy az Ő vére erejében jobbá s istenesebbé váljék az ember. Krisztus kegyelme megszentelte a lelkeket, újjászülte az embert s aki átadta magát neki, abból minden korban s a legnehezebb körülmények közt is szentet nevelt; hathatósan emelte a szeretet, az igazság s a könyörület színvonalát a világban s ez áldást azok is élvezik, kik nem hisznek benne: de mégis azt kell mondanom, hogv az Ür fézus többet vár, hogy jobbat vár s hogy még töméntelen sok a dolgunk addig, míg a keresztény nép lelkületben s érzésben úgy hasonlít majd hozzá, hogy a világ elmondhassa, hogy a keresztényekről ismer rá Krisztusra. Kevés keresztényben van fölkeltve a szívbeli jóság érzete úgy, hogy tudatosan jó, erényes s istenes legyen; kevesen vannak, kik a jónak gyakorlatában önmagukból, jó érzéseikből indulnának ki; — kik kötelességeik teljesítésében az azokban fekvő jóságot átérezni s élvezni is tudnák s azon iparkodnának, hogy ne csak több kenyér s nagyobb gazdagság, ne csak több gyár s jobb földek, ne csak több áru s több pénz legyen a világon, hanem, hogy mindenekelőtt jobb emberek, tehát több jóság, több jó indulat, több nemes érzés, több istenes jóakarat legyen köztünk. S a jóság e nagy kincsét nekünk kell előteremtenünk. Nem paréj az, hogy megteremjen magától; nem betű az és tudomány, hogy könyvekből lehetne kiolvasni; nem portéka az, hogy kisebb-nagyobb csomagban megvehetné az ember; hanem oly gyöngy, amely csak a lélekben terem, azaz azt én teremtem meg magamban, öntudatos, készakaratos lelkemben s én állítom azután a világba külső jó cselekedeteimben. Ha annyi lélek - s életbimbó pusztul el, ha annyi ember lelke satnyul s hervad el, szerintem az első oka ennek a bajnak éppen abban rejlik, hogy az emberek mástól, hogy kívülről várják azt az erkölcsi jót s azt a lélekfakadást s nem akarják megérteni, hogy azt nekik kell megtenniök s hogy arra önmagukból kell kiindulniok. Mindenhová kellene a jót akaró, rosszat jóval legyőző, a sötében világosodó, a keserűséget kiédesítö, a gondok alatt Le nem törő, a zsivajban imádkozó tétek s ha kérded, hogy honnan vegye magát ez az erős jóság s ki teremtse TÁRCA. A házasság. Irta s a Kath. Kör febr. 12-i estélyén felolvasta: Martonfalvay Elek. (Folytatás.) Kecsegtető a kis nőre az előnyök nagy serege is, meg a tekintély, hatalom. Tegnap még senkinek nem parancsolt a kisasszony, holnap már pörölhet is a »nacscsága.« Tegnap még Mariittot is csak akkor olvashatta, ha a mama szundikált, holnap akár Maupassant-t ozsonázhat. Avanceirozott hirtelen, átmenet nélkül, tegnap közlegény, ma kommandáns! Kommandíroz — amire rászületett — egy nagy darab embert. Szépen, módjával, észrevétlenül; előbb hízelgéssel, kéréssel, majd ártatlan csellel; — ha kell, duzzogással és műkönnyek árán foglal teret nagy művészettel és okossággal. Mert csak akkor tökéletes a munka, ha a férj nem azért nem lázong többé, mintha le volna igázva, s ezt folyton érezné, hanem azért, mert azt hiszi, — jámbor meggyőződéssel hiszi, — hogy minden úgy történik, ahogy ő akarja, ő, aki ur a háznál! Addig lanceirozni talleyrandi diplomatiával valamely eszmét a férj előtt, legyen az bár perzianerkabát, Ostende vagy királyi tanácsosság, mig a férj meg van győződve, hogy az eszme tőle eredett, — a tökéletes dressura diadala, a művészet tetőpontja, de egyben a zavartalan házasélet titka is. Egyszerű mint a Kolumbus tojása. Ahova az asszony el akar menni, elmegy. A férj nem akar ugyan, de azért ö is elmegy, mert az asszony maga nem mehet, az nem illenék. A társadalom követelő, nem az asszony. S azért amikora feleségét zenekíséret mellett ölelgeti egy sereg felebarátja, s neki ezt néznie kell, holott ő inkább aludnék, vagy alsózna, — dehogy az asszonynak tesz szemrehányást, hanem a zsarnok társadalmat áldja. Az egyesületi élet azonban őrületes fejlődésével — tartok tőle — már igazán veszedelem a házasság intézményére. Legalább a férj, — aki 2 órakor még mindig ebéd nélkül van, mert a sárga, fehér, veres és zöld csillag-kereszt és kakas-egylet zárószámadásai ő nagyságát elvonják a házi hideg tűzhelytől, s esti 9-kor a vacsorát még csak lesi, mert a feleség most meg a Menuette a la Cour-ballet betanulását kiséri tagtársi figyelemmel — méltán állapíthatja meg ezt a tételt. De csak addig vallja nézetét, mig a rohanvást hazatérő asszony, a tökéletlen étkezés fűszeréül ki nem oktatja, hogy ez mind az ő, — a férj, — pozíciójának megerősítése érdekében történik, s hogy vannak pillanatok az emberi életben, amikor »nőm férjének« lenni vetekedik egy veteránegyleti disztagsággal. Szóval: a feleség a földi gondviselés; feláldozza magát a férjéért otthon a nagymosás és padlókefélés terén épúgy, mint a nagyvilágban az üzletszerű jótékonyság, közművelődés és reprezentáció terein. És ez a