Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-03-05 / 10. szám

1911 március 5. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. működésén nyugodott. Az Egyház rovására világszerte félelmetesen terjeszkedő hatalom naponként, következetesen vereti az éket ágen­seivel akár nyilvános és nem nyilvános gyű­léseken, akár lapokban e két tényező közé. Nem az egyeseket ütik — ők felszisszen­hetnek — hanem az intézményt, a papi sta­tust. Tudják az Ur szavát: Megverem a pász­tort és clszélyednek a juhok. Eljöhet az idő, talán nincs is messze, hogy én magam is — mondja Jándi — két kezem munkájával le­szek kénytelen kenyeremet megkeresni. A meg­lepetések korát éljük. A nemzet vezérei az utolsó fényes udvari est alkalmával még szerencsét kívánnak királyuknak, a portugál királynak, néhány órával később már ostro­molják, bombáztatják a királyi kastélyt. Ha tehát szent előttünk nagy nemzeti hagyomá­nyunk, multunk, őseink vallása, erkölcse, ha csorba nélkül akarjuk unokáinkra hagyni az erőforrásunkat, szent örökségünket, ne áll­tassuk egymást, karoljuk fel közös intézmé­nyeinket, közös eszményeink érdekében, mel­lékes célok nélkül önzetlenül, egyesüljünk s tartsunk ki mellettük az élet küzdő terén is. E komoly szavakat nem hiában mondta, az idők adták ajakára, ezeket kívánta hang­súlyozni, mielőtt a bizalomért való hálás köszönetük mellett lemondanak. Ez eszméket, szeretné, ha a kör leendő vezetői nem té­vesztenék szem elől; az eszmékért való jó­akaró működést kéri a kör tagjaitól. Isten áldását kéri a körre s közös munkájára. A viharos éljenzéssel fogadott beszéd után Varga Rezső társelnök szólalt fel. Hálás köszönetetet mond a lelépő elnöknek négy évi működéséért, amely elegendő volt arra, hogy egyéniségét örökre megszeressék. A Kath. Kör disztagjául ajánlja, mit a közgyűlés örömmel el is fogad. Utána Káuzli Gyula olvasta fel tartal­mas titkári jelentését, hangsúlyozva a katho­likus jelleg kidomborítását. Dióhéjba fog­laltan emlékszik meg dr. Strammer Viktorin nagyhatású konferenciáiról, a kéthetenként tartott felolvaső-estélyekről, amelyekre a gimn. tornatermét fűtéssel, világítással együtt dr. Hajdú Tibor főapát volt kegyes átengedni. Megemlíti a főgimnázium javára rendezett kabaré-estélyt, melyen 592 K volt a tiszta bevétel; a jól sikerült és meleg Ab/Az-estélyt, mely alkalomra dr. Luttor Ferenc igazi mű­vészettel festette meg a kör fáradhatatlan elnökének, Botka Jenőnek Képét. A február ötödiki hangverseny zárta be az estélyek sorát. A kör a kath. nagygyűlésre két tagot küldött ki. Megemlékezett arról a méltatlan támadásról, is, mely a képviselő-választás alkalmával érte a bátor és szókimondó« »Pápa és Vidéké«-t. Jándi Bernardin, Blas­sutigh Sándor, Varsányi Román távoztával szükségessé vált egy rendkívüli közgyűlés, mely az alapszabályok módosítását is elha­tározta. Beszámolt végül a tagok számáról: a kilépések (halálozások, elköltözések) száma 66; az uj tagoké 64, a körnek van 359 rendes és pártoló tagja. Végül felemlítette, hogy Pethö Menyhért, Mihályi Géza és Csil­lag Károly halálán a kör is kifejezte rész­vétét s a temetésen képviseltette magát. A tetszéssel fogadott titkári jelentés után Arányi József pénztáros ismertette a mult évi költségvetést és a jövő évi elő­irányzatot. A titkári jelentéssel kapcsolatban Botka Jenő arra kéri a közgyűlést, hogy tekintettel a nehéz megélhetési viszonyokra a kártyapénz emeltessék fel. Indítványát a közgyűlés elfogadta. Mátz József szólalt fel aztán. Hálás, meleg hangon ajánlotta, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki elismerését a volt elnöknek, tisztikarnak, továbbá a »Pápa és Vidéken önzetlen és fáradságot nem ismerő munkásának, Béri Zsigmondnak. A közgyii­1 lés szives örömmel adta beleegyezését. Botka Jenő indítványára ezután közfel­kiáltással választották meg a következő évi tisztikart. Elnök: dr. Teli Anasztáz. Társelnökök: i Varga Rezső és Hajnóczky Béla. Titkár: Káuzli Gyula. Háznagy: Grátzer János, f Ügyész: dr. CsoknyavJános. Pénztáros: Arányi József. Könyvtáros: dr. Berec.zk Gyula. Kert­és borfelügyelő: Kobera Károly. Gazda: Kovács Ferenc. Választmányi tagok: Bornemissza Jó­zsef, Botka Jenő, dr. Domonkos Géza, Gaál Gyula, Hanauer Zoltán, Hercz Béla, Hevesi Bernát, Kolbe Nándor, Legény Ferenc, Mar­tonfal vay Elek, Mayer István, Mátz József, Mikovinyi Ödön, Nagy Vilmos, Okolicsányi József, Pados József, Piatsek Gyula, Süle Gábor, Szidnay Antal, Trauner Lipót, Ud­vardy Miklós, dr. Ujváry Endre, Vincze Jó­zsef, Viz Ferenc. Számvizsgálók: Mayer István, Süttő Kálmán, Szita Gyula. A választás után az uj elnök, dr. Teli Anasztáz emelkedett szólásra. Magas szárnyalású, szívből fakadt beszédét nagy tetszés fogadta. Varga Rezső társelnök me­leg szavakkal mondott köszönetet a szép beszédért, s hogy megörökíthessék jegyző­könyvileg s hogy a »Pápa és Vidéké «-ben közölhessék, e! is kérte az elnöki székfoglaló szövegét. A szép beszédet technikai okokból csak lapunk jövő számában közölhetjük. K—n K—m. — Felolvasó-estély. A Felsővárosi Kath. Kör ma d. u. 6 órakor tartja énekkel és szavalatokkal egybekötött VI. felolvasó­estély ét. Előadó: Stile Gábor. Tapasztalásból beszélek — : tessék el­hinni, — meséli az én néhai agglegényem. Volt egykor egy nyaram, amelyet két szalma­özvegy barátom társaságában töltöttem el, hogy megrövidíteni segítsek nekik az inség napjait. Micsoda firmák lettek ebből a két »tökéletes* férjből s velük és általuk belő­lem! íme nagy vonásokban: déltájt sörözés, délután sétatér, este vacsora a szabadban, utána kávéház; ott benediktiner palackszám, absynth párisi méretekben és knikebáj olyan mennyirégben, hogy a tojás ára egyszerre félszökött a mai árakra. Makaójáték a vég­kiinertíléseig a tárcáknak, s végül bevallása annak, hogy egyik sem ismeri a francia kár­tyát. Az akkor még vigan uralkodott Tisza Kálmánt mindennap detronizáltuk, ámbár ő még tokáig vigan tovább uralkodott. Leg­végül tableau, azaz élőkép, amelynek szin­rehozatalára az eg\ ik spéci nyakamba borulva és életét, valamint vérét alkalomadtára könyek közt felajánlva kért és nyert tőlem enge­delmet, t. i. cilinderemnek a platzra való kitevése és agyonveretése. A géniusz: a kaszirnő, görögtűz, a gáz. Amikor pedig már ezt is oltogatni kezdték nem csak azért mert magunkra mara­dánk,hanem, mert a derengőhajnal konkurrálni kezdett veR, időszerűvé vált a hazamenés megkezdése. Knpuctengők megrázatlan nem hagyattak,mindennapi kenyerünkbe vállig bele­merülve működő pékek földalatti műter­mükből hiuságos, haszontalan ürügyekkel azon decolletált állapotukban felbolondittattak (az erendmény persze, be nem váratott) — kedvelt száma voltak ezek előadásainknak, ! míg nem egyenkint elhagyogattuk egymást kapuinknál. De még ki se nyújtózom, amikor megzendül az ablakom alatt egy szál hegedű, • s a Rábaszer patkányai valószínűleg jobban örültek neki, mint én, akinek két barátom — mert szerenádot még ma nem adtunk, pedig azt is muszáj — nekem szenteltek. És bár aki húzta, nem kevesebb legény volt mint Farkas Miska, a hajdani cigánykirály, nekem már elég volt és tömeges becsületsértésekkel kellett őket elhalmoznom, hogy elkotródjanak. Megszabadulnom mégse lehetett 'máskép tőlük, csak ha mint a kis gyermekeket lefekvés előtt, az ablakon keresztül megitattam őket. Ez volt azután vagy 6 héten át — némi részleges változtatá-sal — a napi műsor. íme tisztelt közönség, milyen szörnyű az, amikor az elnyomott szabadságvágy a leigázott tömegnél egy kis rést kap. Mint a zöld mezőre kierésztett báránykák, ugy fickándoznak az én tisztelt barátaim a férjek, — ha tehetik. De hajh! egyszer csak beáll a decrescendo, ború ill a homlokokra, nagy esemény előre vetett árnyéka. Nem izlik az ital igazán, ha édes bor is. Szomorú a nóta, a ligetben már nem jó: irt az asszony. j Erőltetett vidámsággal esik a szó: »Gyerekek | ma vagyok itt utoljára, holnap vasúti sze­! rencsétlenség lesz«. A mi napnyugati virág­; nyelven nem a már nem szokatlan — hibás váltóállítás szűke katasztrófát, hanem azt jelenti: megjött a nagysága. A házasé'et másik tényezője a feleség. ! Ez rendszerint jobban ját* a házassággal, de | jobban is érzi magát benne. Természetes dolog ez. A *erfi azelőtt is egészhelyes I ember, befejezett egyed volt, a nő azonban j csak a főkötő alatt lesz egész helyes, de egészhelyes is. Csak nyerhet a házasság | által anélkül, hogy vesztenie kellene, mert amíg a férfi lemond önállóságáról, a nő a házasságban lesz önállóvá. Ne ,i a legutolsó a férjhezmenés motívumai közt a hiúság sem. Kedves, bájos, szeretetreméltó a lány, de kedvesebb, bajosabb, szeretetreméltóbb, köriilrajongottabb a menyecske. Amaz egy kérdőjel, egy talány, ez felkiáltó, sőt gyakran kiabáló jel, egy megoldott probléma. Az egy lirai költemény, ez egy epikai, sőt nem ritkán hősköltemény. Az a melancholia, emez a temperamentum. Tanunk rá minden nótánk: ábrándos, epekedő, búbánatos, ha lányról énekel, pajkos,' vidám, jókedvű, szerelmes, ha menyecskéről szól. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents