Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-03-05 / 10. szám

1911 március 5. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. működésén nyugodott. Az Egyház rovására világszerte félelmetesen terjeszkedő hatalom naponként, következetesen vereti az éket ágenseivel akár nyilvános és nem nyilvános gyűléseken, akár lapokban e két tényező közé. Nem az egyeseket ütik — ők felszisszenhetnek — hanem az intézményt, a papi statust. Tudják az Ur szavát: Megverem a pásztort és clszélyednek a juhok. Eljöhet az idő, talán nincs is messze, hogy én magam is — mondja Jándi — két kezem munkájával leszek kénytelen kenyeremet megkeresni. A meglepetések korát éljük. A nemzet vezérei az utolsó fényes udvari est alkalmával még szerencsét kívánnak királyuknak, a portugál királynak, néhány órával később már ostromolják, bombáztatják a királyi kastélyt. Ha tehát szent előttünk nagy nemzeti hagyományunk, multunk, őseink vallása, erkölcse, ha csorba nélkül akarjuk unokáinkra hagyni az erőforrásunkat, szent örökségünket, ne álltassuk egymást, karoljuk fel közös intézményeinket, közös eszményeink érdekében, mellékes célok nélkül önzetlenül, egyesüljünk s tartsunk ki mellettük az élet küzdő terén is. E komoly szavakat nem hiában mondta, az idők adták ajakára, ezeket kívánta hangsúlyozni, mielőtt a bizalomért való hálás köszönetük mellett lemondanak. Ez eszméket, szeretné, ha a kör leendő vezetői nem tévesztenék szem elől; az eszmékért való jóakaró működést kéri a kör tagjaitól. Isten áldását kéri a körre s közös munkájára. A viharos éljenzéssel fogadott beszéd után Varga Rezső társelnök szólalt fel. Hálás köszönetetet mond a lelépő elnöknek négy évi működéséért, amely elegendő volt arra, hogy egyéniségét örökre megszeressék. A Kath. Kör disztagjául ajánlja, mit a közgyűlés örömmel el is fogad. Utána Káuzli Gyula olvasta fel tartalmas titkári jelentését, hangsúlyozva a katholikus jelleg kidomborítását. Dióhéjba foglaltan emlékszik meg dr. Strammer Viktorin nagyhatású konferenciáiról, a kéthetenként tartott felolvaső-estélyekről, amelyekre a gimn. tornatermét fűtéssel, világítással együtt dr. Hajdú Tibor főapát volt kegyes átengedni. Megemlíti a főgimnázium javára rendezett kabaré-estélyt, melyen 592 K volt a tiszta bevétel; a jól sikerült és meleg Ab/Az-estélyt, mely alkalomra dr. Luttor Ferenc igazi művészettel festette meg a kör fáradhatatlan elnökének, Botka Jenőnek Képét. A február ötödiki hangverseny zárta be az estélyek sorát. A kör a kath. nagygyűlésre két tagot küldött ki. Megemlékezett arról a méltatlan támadásról, is, mely a képviselő-választás alkalmával érte a bátor és szókimondó« »Pápa és Vidéké«-t. Jándi Bernardin, Blassutigh Sándor, Varsányi Román távoztával szükségessé vált egy rendkívüli közgyűlés, mely az alapszabályok módosítását is elhatározta. Beszámolt végül a tagok számáról: a kilépések (halálozások, elköltözések) száma 66; az uj tagoké 64, a körnek van 359 rendes és pártoló tagja. Végül felemlítette, hogy Pethö Menyhért, Mihályi Géza és Csillag Károly halálán a kör is kifejezte részvétét s a temetésen képviseltette magát. A tetszéssel fogadott titkári jelentés után Arányi József pénztáros ismertette a mult évi költségvetést és a jövő évi előirányzatot. A titkári jelentéssel kapcsolatban Botka Jenő arra kéri a közgyűlést, hogy tekintettel a nehéz megélhetési viszonyokra a kártyapénz emeltessék fel. Indítványát a közgyűlés elfogadta. Mátz József szólalt fel aztán. Hálás, meleg hangon ajánlotta, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki elismerését a volt elnöknek, tisztikarnak, továbbá a »Pápa és Vidéken önzetlen és fáradságot nem ismerő munkásának, Béri Zsigmondnak. A közgyii1 lés szives örömmel adta beleegyezését. Botka Jenő indítványára ezután közfelkiáltással választották meg a következő évi tisztikart. Elnök: dr. Teli Anasztáz. Társelnökök: i Varga Rezső és Hajnóczky Béla. Titkár: Káuzli Gyula. Háznagy: Grátzer János, f Ügyész: dr. CsoknyavJános. Pénztáros: Arányi József. Könyvtáros: dr. Berec.zk Gyula. Kertés borfelügyelő: Kobera Károly. Gazda: Kovács Ferenc. Választmányi tagok: Bornemissza József, Botka Jenő, dr. Domonkos Géza, Gaál Gyula, Hanauer Zoltán, Hercz Béla, Hevesi Bernát, Kolbe Nándor, Legény Ferenc, Martonfal vay Elek, Mayer István, Mátz József, Mikovinyi Ödön, Nagy Vilmos, Okolicsányi József, Pados József, Piatsek Gyula, Süle Gábor, Szidnay Antal, Trauner Lipót, Udvardy Miklós, dr. Ujváry Endre, Vincze József, Viz Ferenc. Számvizsgálók: Mayer István, Süttő Kálmán, Szita Gyula. A választás után az uj elnök, dr. Teli Anasztáz emelkedett szólásra. Magas szárnyalású, szívből fakadt beszédét nagy tetszés fogadta. Varga Rezső társelnök meleg szavakkal mondott köszönetet a szép beszédért, s hogy megörökíthessék jegyzőkönyvileg s hogy a »Pápa és Vidéké «-ben közölhessék, e! is kérte az elnöki székfoglaló szövegét. A szép beszédet technikai okokból csak lapunk jövő számában közölhetjük. K—n K—m. — Felolvasó-estély. A Felsővárosi Kath. Kör ma d. u. 6 órakor tartja énekkel és szavalatokkal egybekötött VI. felolvasóestély ét. Előadó: Stile Gábor. Tapasztalásból beszélek —

: tessék elhinni, — meséli az én néhai agglegényem. Volt egykor egy nyaram, amelyet két szalmaözvegy barátom társaságában töltöttem el, hogy megrövidíteni segítsek nekik az inség napjait. Micsoda firmák lettek ebből a két »tökéletes* férjből s velük és általuk belőlem! íme nagy vonásokban: déltájt sörözés, délután sétatér, este vacsora a szabadban, utána kávéház; ott benediktiner palackszám, absynth párisi méretekben és knikebáj olyan mennyirégben, hogy a tojás ára egyszerre félszökött a mai árakra. Makaójáték a végkiinertíléseig a tárcáknak, s végül bevallása annak, hogy egyik sem ismeri a francia kártyát. Az akkor még vigan uralkodott Tisza Kálmánt mindennap detronizáltuk, ámbár ő még tokáig vigan tovább uralkodott. Legvégül tableau, azaz élőkép, amelynek szinrehozatalára az eg\ ik spéci nyakamba borulva és életét, valamint vérét alkalomadtára könyek közt felajánlva kért és nyert tőlem engedelmet, t. i. cilinderemnek a platzra való kitevése és agyonveretése. A géniusz: a kaszirnő, görögtűz, a gáz. Amikor pedig már ezt is oltogatni kezdték nem csak azért mert magunkra maradánk,hanem, mert a derengőhajnal konkurrálni kezdett veR, időszerűvé vált a hazamenés megkezdése. Knpuctengők megrázatlan nem hagyattak,mindennapi kenyerünkbe vállig belemerülve működő pékek földalatti műtermükből hiuságos, haszontalan ürügyekkel azon decolletált állapotukban felbolondittattak (az erendmény persze, be nem váratott) — kedvelt száma voltak ezek előadásainknak, ! míg nem egyenkint elhagyogattuk egymást kapuinknál. De még ki se nyújtózom, amikor megzendül az ablakom alatt egy szál hegedű, • s a Rábaszer patkányai valószínűleg jobban örültek neki, mint én, akinek két barátom — mert szerenádot még ma nem adtunk, pedig azt is muszáj — nekem szenteltek. És bár aki húzta, nem kevesebb legény volt mint Farkas Miska, a hajdani cigánykirály, nekem már elég volt és tömeges becsületsértésekkel kellett őket elhalmoznom, hogy elkotródjanak. Megszabadulnom mégse lehetett 'máskép tőlük, csak ha mint a kis gyermekeket lefekvés előtt, az ablakon keresztül megitattam őket. Ez volt azután vagy 6 héten át — némi részleges változtatá-sal — a napi műsor. íme tisztelt közönség, milyen szörnyű az, amikor az elnyomott szabadságvágy a leigázott tömegnél egy kis rést kap. Mint a zöld mezőre kierésztett báránykák, ugy fickándoznak az én tisztelt barátaim a férjek, — ha tehetik. De hajh! egyszer csak beáll a decrescendo, ború ill a homlokokra, nagy esemény előre vetett árnyéka. Nem izlik az ital igazán, ha édes bor is. Szomorú a nóta, a ligetben már nem jó: irt az asszony. j Erőltetett vidámsággal esik a szó: »Gyerekek | ma vagyok itt utoljára, holnap vasúti sze! rencsétlenség lesz«. A mi napnyugati virág; nyelven nem a már nem szokatlan — hibás váltóállítás szűke katasztrófát, hanem azt jelenti: megjött a nagysága. A házasé'et másik tényezője a feleség. ! Ez rendszerint jobban ját* a házassággal, de | jobban is érzi magát benne. Természetes dolog ez. A *erfi azelőtt is egészhelyes I ember, befejezett egyed volt, a nő azonban j csak a főkötő alatt lesz egész helyes, de egészhelyes is. Csak nyerhet a házasság | által anélkül, hogy vesztenie kellene, mert amíg a férfi lemond önállóságáról, a nő a házasságban lesz önállóvá. Ne ,i a legutolsó a férjhezmenés motívumai közt a hiúság sem. Kedves, bájos, szeretetreméltó a lány, de kedvesebb, bajosabb, szeretetreméltóbb, köriilrajongottabb a menyecske. Amaz egy kérdőjel, egy talány, ez felkiáltó, sőt gyakran kiabáló jel, egy megoldott probléma. Az egy lirai költemény, ez egy epikai, sőt nem ritkán hősköltemény. Az a melancholia, emez a temperamentum. Tanunk rá minden nótánk: ábrándos, epekedő, búbánatos, ha lányról énekel, pajkos,' vidám, jókedvű, szerelmes, ha menyecskéről szól. (Vége köv.)