Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-12-24 / 52. szám

426. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 november 26. A kölcsönkért frakk. — Irta: dr. Hannig Györgyné. — Beregi Pál ügyvédjelölt hazaérkezett. Nem ugyan szülői otthonába, csak szállasadónéjához, mivel már hosszabb idő óta X. községben tartózkodik, hol egy jónevű ügyvédi irodában praktizál. Most azonban pár hónapot innen is távol volt tanulmányai miatt. Amint legénylakásába bement, egy csomó levelet s egy meghívót talált asztalán. Báli meghívó, még pedig a helybeli nőegylet báljára. Megnézi a dátumot, s mit lát, a bál ma lesz, megérkezése napján. Ma van a bál s frakkom nincs itthon sóhajtja komikus kétségbeeséssel. Kényelmesen szeretvén utazni, ruhaneműit postára adta s még nem érkezett meg. Pedig bizonyára ott lesz Böske . . .« Böske ... az édes kis Böske. Nem, azt nem tűrheti, hogy helyét más foglalja cl, hog\' Böske mással táncolja a négyest s a soupét. Gyorsan elhagyja lakását s egy barátjához siet. — Kérlek Bandi, rögtön szerezz egy frakkot; podgyászom nem érkezett meg s a ma esti bálon ott kell lennem. Érted? Kell !!! — |ó, jó, barátom, de az nem megy oly könnyen, nem vagyunk a fővárosban, hol néhány forintért megszerezhető a kivánt frakk. Beregi Pál leverten bámult maga elé. Végre is barátja törte meg a csendet. — Tudod, van egy eszmém. Principálisunk alakja megegyezik a tieddel, kérj egy frakkot tőle, majd én megszerzem. A principálisné rokonom s az ő közbenjárására meg lesz a frakk. — Köszönöm Bandi — kedves Bandikám. De most hamar a kertészhez csokorért, lelkendezett Pál s otthagyta barátját. — Igen, de miből ? Hopp. Megvan. Piros szegfű — égő szerelem, nefelejts — hűség. Igen, e két virág mindent el fog árulni Böskének, az ennivaló, édes kis Böskének. Sok szaladgálás után végre otthonába ér, fáradtan dől a pamlagra s ekkor mint a villám, tódul agyába az a gondolat, hátha elfelejtette Böske, hátha nem is gondol reá. De nem, ez nem lehetséges, hisz bucsúzásukkor oly kedvesen kérte: »Ne maradjon Pali soká távol.« De mégis csak leány, az könnyen felejt. Egy pár bók, egy pár hizelgő szó, esetleg pár szál virág, De nem, terem ajtajában találkozik Bandival, aki jól végig nézi, majd felkacag: Látszik, hogv nem rád szabták, barátom. E szavak után otthagyta az elkeseredett Pált s siet a bálterembe, hisz ő reá is vár mái' egy kis leány. Beregi lopva megy utána. Tekintete rögtön megtalálja Böskét, keblén díszlik a csokor, a szegfű s nefelejts. Megfeledkezik egy percre a kölcsönkért frakkról, s a leányhoz rohan. Ltjában gúnyos mosoly, több csipős megjegyzés kiseri, de ő mindevvel most nem törődik, nincs a világon más számára, csak Böske . . . az ennivaló, édes lcis Böske. Soupe alatt szóba hozza a leánynak szerencsétlen esetét, azt hitte ugyanis," hogy Böske nem akarta őt zavarba hozni s azért nem tett megjegyzést öltözékére. — Ugyan Pali, mit törődöm én a maga ruhájával. Hát a ruhának van előttem értéke ? Es oly kedvesen nézett a fiúra, hogy az valami különös, édes érzéstől elfogódva, majdnem szédülni kezdett. Kacaghattak, gúnyolódhattak, most már szoríthatta a frakk. Törődött is azzal Beregi Pál. Tudta most már, hogy Böske, az ennivalóan édes kis Böske nem a ruhát nézte. Tekintete egybeolvadt az övével és soha oly boldognak nem érezte magát, mint most, a kölcsönkért frakkban. A szeretet ünnepe. Ünnepet ült a szeretet. S ha a szeretet a mi korunkban, a rideg önzés korában ünnepet ül, az bizonyára lélekemelő. Megragadja lelkünket, amelyet az anyagiakkal való küzdés már-már teljesen fásulttá, közömbössé tesz minden iránt, ami szép, ami ideális, ami felemelő. Résztvenni olyan szeretetünnepségen, mint aminő a helybeli ker. szociálisták mult vasárnapi ünnepélye volt, egy más, egy szebb világba ringatja az embert; egy más, tisztább, nemesebb világba, ahol egyetértés, istenfélelem, munka, szegény, gazdag, szépen megférnek egymás mellett, mint a testvérek, aminthogy azok is, vagy azoknak kellene Ienniök. Az egvesület helyisége szorongásig megtelt, de még sokkal többen voltak, mégse... Böske hű, egyébként majd elválik i akik künn rekedtek. Igazán szokatlan ma est

e- kép és megragadó annyi örömtől, lelVégre elérkezett a várva-várt est. Ott ; kesedéstől sugárzó arcot láni. Eltűnt feküdt a fehér nyakkendő, a lakkcipő s a principálistól kölcsönkért frakk. egy pillanatra az élet nehéz tusája, kiült az arcokra a boldogság, hogy olyan az ujja sem fedi be a kézelőt. Nézegeti magát. Egyszerre felkiált: Pali! Pali! Mindenki kacagni fog rajtad s ha az ennivalóan, édes kis Böske meglát e ruhaban, kiábrándul s vége mindennek! Sokáig töpreng, végre mégi.N e,határozza magát. Mindegy, neki ma ott kell lennie. Punktum. Elindul, A bálAz első balra induló ifjú leanyka szive ' c> r^ .. n_ • i i • j ' , ..i , . . ,, .,„ , lernt ünnepelhetnek, aki odaadta ertuk sem doboghat jobban, midőn ruháját magára önmagát, örültek, hogy leróhatják hálájukat olyan pap iránt, aki szeretetéölti, mint Palié. »Fent van!« Kissé ugyan rövid, lakkcipő egész szabadon van, kissé szűk» nek eg

és

z melegével, odaadásával dolgozott, fáradott az egyszerű nép, a munkásnép boldogulásáért. Aki csak értük és nekik élt. Röviddel nyolc óra után felhangzott a dalárda alkalmi éneke, melynek kedves, hangulatos dallama Szentgyörgyi Sándor karnagy sikerült kompo-: ziciója. Majd az emelvényre lépett Cigány Gyula, káplán és megható szavakban tolmácsolta mindazt a szeretetet, ragasz-, kodást, amely Káuzli Gyula káplánt, az egyesület elnökét, a város hitéhez hű polgársága részéről negyedfél. éves itt tartózkodása óta méltán övezi. A ker. szoc. egyesület, amely őt teljesen magáénak vallhatta, örökké látni akarja otthonában s ezért megfestette képét. »Legyen sok-sok fáradozásáért, munkájáért ez a jutalom, a többit majd megfizeti a jó Isten«. Erre lehullt a lepel, mire percekig tartó tapsvihar zúgott fel. Sokak szemén ott csillogott a köiiy, melyet a szívek mélyéből a szeretet csalt elő. Káuzli Gyula, elnök meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetet ezért a sohasem várt kitüntetésért, amelyet szerénységének feláldozásával, csak azért szenved keresztül, hogy lássa a jövő generáció is, hogy a »csuha« és a munkás meg lehetnek egymás mellett békességben, s munkálkodhatnak karöltve egy jobb jövő kialakulásán. Egy színdarab, majd az egyesület életéből vett allegorikus életkép fejezte be a felejthetetlen ünnepélyt. Utána a fehér asztalnál majd százan maradtak még együtt. Botka Jenő a Belvárosi Kath. Kör, Varga Rezső a fogy. és értékesítő szövetkezet, Pados Antal tanító a keresztén}' szociálisegyesület, Zsilavy Sándor, lapunk felelős szerkesztője, a szerkesztő-bizottság és Széptóth jános tanító a Felsővárosi Kath. Kör nevében, ahonnét Béri Zsigmond elnök külön levélben is gratulált, igen sikerült felköszöntőkben rótták le ragaszkodásukat és szeretetüket az ünnepelt iránt. Zajos tapsot váltott ki a jelenlevőkből Szenlgyörgyi Sándor, karnagy talpraesett felköszöntője is. Mély hatást tett a jelenlevőkre Mácz József, igazgató-tanító lelkes felköszöntője, amelyet a ker. szociális elvek diadalára mondott. A szép és nagyszámú társaság csak éjféltájban oszlott szét. = Böjti konferenciák a nagytemplomban. Örömmel értesülünk, hogy Kriszt Jenő e>peres-plebános felkérte P. llédly Jeromos budapesti szt. Ferenc-rendü h. házfőnököt a nagyböjtben konferenciák tartására Reméljük, hogy a konferenciák mely nyomokat hagynak városunk hívőinek lelkében.