Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-12-17 / 51. szám

1911. november 12. PÁPA ÉS VIDÉKE. 5. HÍREK­— Személyi hirek. Antal Gábor ref. püspök hétfőn városunkban tartózkodott s résztvett a Pápa városi és vidéki takarék­pénztár közgyűlésén.— Dr. S trommer Viktorin, pannonhalmi theologiai tanár tegnap este városunkba érkezett a bencés főgimnázium Mária-kongregációjának ünnepségére. — Föig-azg-atói látogatás. Városy Tivadar, a győri tankerület kir. főigazgatója a hét folyamán végezte hivatalos látogatását a helybeli két középiskolában. A bencés főgimnáziumban 26 izben jelent meg az egyes tanárok óráin s tapasztalatainak ered­ményét a szerdán tartott értekezleten közölte a tanári karral. Vele együtt látogatta az osztályokat dr. Vájdinger Gyula miniszteri fogalmazó, akit a minisztérium a középiskolai adminisztráció tanulmányozása végett küldött a pápai bencés főgimnáziumba. — A ref. főgimnáziumot a hét második felében láto­gatta meg a főigazgató. Itt szombaton volt az értekezlet. Mindkét-helyen megelégedésé­nek adott kifejezést. Itt tartózkodása alatt dr. Vájdinger Gyula min. fogalmazóval együtt a bencés székház vendége volt. Gyászeset. Fájdalmas csapás sújtotta köz- és társadalmi é'etünk közbecsülésben álló tagját: Steinberger Lipót ügyvédet, feleségének, szül. Brach- feld Herminnek folyó hó 13-án történt váratlan elhunytával. Minden előzmény, intőjcl nélkül, orvul jött a halál, amely testi és szellemi ereje zavartalannak látszó birtokában szélhűdés formájában sújtott le a pápai uritársaságban álta­lánosan kedvelt és igen nagyrabecsült uriasszonyra. És ő minden tiszteletre, minden elismerésre bőségesen rászol­gá t, mint városunk társadalmi, huma­nitárius, jótékonysági és szociális intéz­ményeinek három évtized óta az elsők élén haladó és derekas, sokszor ember­felettinek tetsző munkát végző nap­számosa. Nemes, jó szive, nem tudott belenyugodni abba, hogy az igazat, a becsületest elnyomatni lássa, hogy a segítésre szorulók segítés nélkül ma­radjanak és éjjelt nappallá tett egyesek javát előmozdító, s a közérdeknek használni kivánó eszmék kialakításán, propagálásán fáradozó, s — a mint im a hirtelen gyászos vég mutatja — egészségét aláásó tevékenységben. Az irgalom és könyörületesség s a jó szív­munkájának gyakorlásában lett, légyen az kollektív vagy személyes akció, nem mondhatja senki, hogy rajt érte volna azon, hogy különbséget tett ember és ember közt, osztály, vallás vagy állások szerint. Méltán hatott tehát az egész társadalomra oly megdöbbentőleg a gyászhír, amely ennek a nemes, jó és ritka szellemi kvalitásokkal megáldott asszonynak halálát terjesztette szét, az őt csak fáradhatlanul tevékenynek is­merő városban. Sírjára im mi is letesz­szük a gyász és elismerés pálmáját. Béke hamvaira! — Fejlődik az Esterházy-utca. Egész fő városias színnel vonja be, kis Andrássy-utnak festegeti képzeletünk az Esterházy-utat, amint esti sétánk alkalmával a most épülő »körönd«-ről az impozánsan emelkedő állomás felé tekintünk. Persze, a képzeletnek még sok dolga van. A gyalogjárók aszfalto­zása, a világító villanylámpák megsza­porítása, no meg a fél utca másik fe­lének kiépítése elegáns villákkal — még mind a képzeletre háramlik. De ez utóbbi, úgylátszik, a megvalósulás stá­diumába lép; legalább a kapu-, illetve a kapuk nyitása már megtörtént, hogy bedöcöghessenek rajtuk a töltésre való földdel megrakott nyikorgó szekerek. Ne higyjük azonban, hogy csak a jövő e képei hiányzanak még, van hiány a türelem tartotta benne a lelket a nehéz órákban. A pápai ker. szociális munkásegylet a kezdet nehézségeivel küzdött, mikor ő állott az élére. És Káuzli káplán csakhamar kitűnő szervező erőnek bizonyult. Az Egylet élete vezetése mellett mindig intenzivebb lett. S hogy egyénisége szoros kapcsolatban áll egylete tagjaival, annak szép bizonyítéka az a szeretet, mellyel ezt a mai ünnepet elő­készítették az egyleti tagok. Volt alkalmam annak idején megcso­dálni a bizalomkeltő modort, mellyel Káuzli elnök az elhanyagolt, egyszerű emberrel érintkezik; s abból a bizalmas gyakori érint­kezésből, az erkölcsi jólét mellett az anyagi jólét problémáit is munkáló törekvésből, (mely neki a munkásházak gondolatát is su­galta) értem a szeretetnek, a bizalomnak ezt az őszinte megnyilvánulását. S mikor Káuzli elnök az ő egyesüle­tében, az ő kis otthonában, mely immár százak számára meleg otthon, — a munkás­nép jólétét mosolyogva, beszélgetve, szóra­kozva munkálja, akkor nemcsak ennek az egyesületnek háláját vívja ki, hanem a pápai társadalom összességének elismerését is mél­tán kiérdemli a dolgok okozati összefüg­gésénél fogva. Az ő eszméi az otthon szük falai közül kihatnak a mindennapi élet min­den mozzanataira, és egy hivő, megelége­dett, józan, törekvő munkásosztály nagy értéket képvisel a polgári társadalomban is ... A rendezettség, a harmónia az eszmé­nyek világából először egyes kiváltságos egyénekre vetítődik; kiknek lélektana, kö­rülményei, készültsége azok letükrözésére és átruházására alkalmas. A pápai Ker. Szociális Egylet nemes intenciói, életrevaló eszméi Káuzli elnök lel­kén szűrődtek át, az ő alakjához fűződik a keresztény szociális mozgalom életképes munkája; az ő képe legyen összesítő fogalma munkájának. Ez a kis családi ünnep, az Egylet ünnepe pedig erősítse az összetar­tást, a kölcsönös bizalmat, s hála a és szere­tet tiszteletet, elismerést parancsoló megnyil­vánulásában hirdesse a keresztény szociális tanok erkölcsi tartalmasságát. reális valón is. S ezen annál inkább csodálkozunk, mert könnyű lett volna a bajon segíteni: hatalmas töltést csi­náltak s engedik mégis, hogy az úttest majdnem derékszög alakban törik meg az Esterházy-utca városfelőli végén. Ki van téve a boldogtalan kocsizó a me­rész fordulat következtében vagy a ki­zöttyenés, vagy még mielőtt vonatra ülne, az összeütközés veszedelmének. De ne bizakodjék el a gyalogszerrel járókelő se, mert ha sietős az utja, vagy ha a gyér esti megvilágítás mel­lett sétálgat, ha a fejét be nem töri, hát a sik aszfalton úgy elharaphatja a nyelvét, mint a pinty. A Bakonyér hidja körül ugyanis bölcsen »gondos­kodtatott« arról, hogy a járókelőknek — nem is sejtve az útnak impraktiku­san lépcsőzetes voltát — a ki nem számíthatott lépés következtében agy­veleje megrendüljön. Arról ne is szól­junk most, hogy az érkezőt milyen keserű kiábrándulás érheti a csinos Pápáról, ha a kiépü'ő Esterházy-útnak jobbról is, balról is elhagyott, girbe­görbe folytatásába belejut. Különben úgy halljuk, a jövő e bajra is meg­hozza a várva-várt szépségflastromot. — A bencés főgimnázium Maria­kongregaciójaban ma d.e. fél 9-korlesz azünnepies tagfelvétel, melyet dr. S trom­mer Viktorin főiskolai tanár végez. D. u. 6 órakor ifjúsági ünnepség lesz az intézet tornatermében a következő műsorral: I. Karácsonyi ének Kersch Ferenctől (énekkarJ. 2. Szózat az ifjúsághoz, mondja Sutok Dezső, V. o. tan. a Mária­kongregáció prefektusa. 3. Vinéta Abt Ferenctől (énekkar). 4. Csak várja, egyre várja Győry Vilmostól. Szavalja Rechner János, I. o. tanuló. 5. A kew­lári bucsu, melodráma. Szavalja józsa Ferenc III. oszt. tan., zongorán kiséri Széptóth Mariska úrleány. 6. Mária méhei Mindszentytől. Szavalja Faa Alajos. IV. o. tan. 7. Erdei áhítat Abt Ferenctől (énekkar). 8. Az árva karácsonya Sze­pessy Lászlótól. Szavalja Potgár József, II. o. tanuló. 9. Karácsonyi szimfónia Hopfetől. Előadja a zenekar, zongorán kiséri Széptóth Mariska úrleány. A meg­hívók már szétmentek a hét folyamán. A rendezőség ismételten is kéri a m. t. vendégeket, hogy kis gyermekeket ne hozzanak magukkal. — Karcicsonyi szmielőadas. Az irgalmas nővérek intézete az idén is megtartja a hagyományos, szép kará­csonyi játékokat. Kedden, december 19-én a tanítónőképző és a polgári iskola adja elő az »Egv karácsonyéj« c. 3 felvonásos dramolettet, 20-án az elemi iskolások és ovodások rendeznek kedves karácsonyi ünnepséget. Belépő­jegy 1—4. sor 2 K, 5—8. sor 1.40 K, a többi ülőhely 80 fi lér, állóhely 30 fillér. Ugyanazon jegy érvényes mindkét estére.

Next

/
Thumbnails
Contents